Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-52

AGOS ULES. 12 LII, OSSZ melynek ha elrongyolt államjegyeket hoz, mi min­den pillanatban felváltjuk ujakkal. S mit csinálunk mi vele? Mi küldjük tovább a forráshoz s kicse­réljük ujakkal; viszont ha elrongyolt bankjegyeink vannak, ő tartozik azokat felváltani. Az egész in­tézkedés tehát nem egyéb, mint hogy az escompte­bankot beváltó helytől megkíméljük, mert minden nagyobb állampénztár beváltó-hely az ő részérc, de csakis az ő részére s terhére és oly mérvben, a melyben, a pénzügyminister tudomása szerint, a fölváltás veszély nélkül folytatható, és a köze­lebbi postával el is küldi s azonnal kicserélteti állam- vagy bankjegyekkel. Arról pedig, hogy lehet-e s mily mérvben e felváltást folytatni, a pénzügyministernek lehet és kell is mindig tudo­mással birnia. Mindezeknek biztositéka a rendes szilárd kezelésben és a Intel józan használatába!) fekszik. Rendkiviili nagy eredményeket — mi­ként méltóságod monda — én sem várok ez in­tézettől, mert a hitellel igen nagy mértékben nem szabad élnie, és jegyeit csak a kellő tartalék visszatartásával lehetne kibocsátania, mert épen az képezhetné az egész vállalatnak veszedelmét, ha az utalványok r;agy számban lennének kibo­csátva. Azon tartaléknak olyannak kell lennie, hogy mindig be lehessen váltani a bemutatott utalványokat, a mi még azért nem teszi azt, hogy a tartaléknak épen annyinak kell lenni, mint a mennyi ki van bocsátva. De itt, kérem, méltóztas­sék figyelembe venni azt, hogy nem ok nélkül kezdettem én tárgyalásokat erős és világszerte összeköttetéssel biró bankokkal; annak nemcsak tartalékkal, hanem nagy hátvéddel kell birnia. Egy bank, melynek más 10—12 bankkal üzleti összeköttetése van, annak van háttere, annak nem szükséges az egész biztonságot tartalékában lelnie fel és ott birnia, hímem annak szerződésszerű ösz­szeköttetése egyúttal segélyt biztosit: ez a fődo­log, ez az, a mi lehetővé teszi a nem túlmérték­ben, hanem mindenesetre -mérsékelten kibocsátott utalványoknak mindenkor kész beváltását. Ezeket a hallottak után kötelességemnek tar­tottam átalánosságban, ha lehet, megnyugtatásul elmondani. S most nem marad egyéb hátra, mint kérnem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak átalános­ságban a javaslatot elfogadni, s aztán, ha a rész­leteknél egyik vagy másik pontra különösen a bizottság által javasolt módosítások tekintetében észrevételek lennének, melyeket részemről köte­lességemnek kellene ismernem tehetségem szerint eloszlatni, azt köíelességszexiüeg meg fogom ki­sérleni. (Helyeslés). Elnök : Ha nincs, a ki szót kívánna emelni, a javaslat az átalános tárgyalás alapjául elíogad­tatik, miután as elvetés! indítvány támogatásra nem talált. Pallavicini Ede őrgróf jegyző (olvassa az 1. §-t). Andrássy Manó gróf: Ha most szabad hozzászólnom a czímhez, méltóztassék megengedni^ hogy ez iránt nézeteimet előterjeszthessem. (Halljuk!) En mindig feltettem a méltóságos főrendek­ről s azon meggyőződésben voltam, hogy az igaz­ság és jog követelményeit mindig elismerni s attól semmi feltétel alatt el nem térni készek voltak. Mi a czíme e törvényjavaslatnak ? Magyar leszá­mítoló- vagy escompte-bank ? Más ily bankok, mint az „Anglo-magyar bank", a ,.Franco-magyar bank" e mellett használják az „Anglo-Hungarian", „Franco-Hungarian" stb, czímet, mert igazságosak akartak lenni s Német-, Franczia- vagy Angolor­szágból kapván a pénzt, mintegy nevökkel is je­lezték, hogy ez franczia, angol, német pénz, mely Magyarországban talált elhelyezést. Hogy áll itt a dolog? Itt német pénzt akarunk Magyaror­szágba hozni. Az alsóház azonban előterjesztésében egyenesen escompte-bankról szól s mint ilyen egye­nesen csak is a magyar nevet akarja használtatni. Ha azonban az általam előbb érintett módosításo­kat elfogadjuk, melyeket én ugyan előbb nem lé­nyegeseknek jeleztem, de mindamellett lényege­seknek tartok, ha elfogadjuk azt, hogy a bank német nyelven is érintkezhessek a felekkel, akkor a felsőház bizonyára oly méltányos és igazságos lesz, hogy nem egyedül a magyar czím felvételét, hanem egyszersmind a németnek is hozzátételét fogja kívánni, inert: ezen intézetnek — kivéve a kormány •—• ellenében semmiféle más előnyei nincse­nek a felek vagy egyének irányában és semmi sem kötelezi őket ezen bankkal érintkezésben állani. Miért adjunk tehát neki oly nevet, a mi nem áll. Mert ha a magyar nyelv kizárólagos haszná­latát nem fogjuk keresztülvinni, akkor már a czímben sem lehet kizárólagos a magyar név. En

Next

/
Thumbnails
Contents