Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-52

LII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 11 Én tehát nem annyira az összegre helyezem a fősúlyt, mint inkább azon intézkedésekre, melyek azt eredményezik, hogy ezen bankintézet tőkéje nagyrészben mindig disponibilis, s hogy 92 nap alatt mindig megfordulhat, s ma itt, holnap ott segít, és az eredmény az, mint a kereskedőnél, ki ha tízszer forgatja meg pénzét, azon hatást éri el, mintha tízszer annyija lenne. A méltóságos gróf ur elismeri, hogy nevezetes hatása lesz annak, ha azon 25 millió frttal az or­szág forgó tőkéje szaporittatik, és elismeri, hogy az igen jelentékeny segítséget fog nyújtani, épen annálfogva, ha külföldön teremtetik elő'; és én hozzá teszem, hogy tulajdonképen nincs is más mód, mint a pénzt a külföldön aláíratni. Miért? Azon egyszerű okból, mert itt benn nincs. Az itteni aláírók nagy része azért írna alá, hogy a részvényeket minél hamarább nagy nyereséggel tovább adhassa; és épen azért nem lehet azon részvényeket akárkinek oda tenni s azt mondani, „tessék aláírni", mert abból egy szédelgő vállalat lesz; mert a kik azon jó remény fejében aláirtak, hogy a részvényeken csakhamar nyerni fognak, könnyen valamely véletlen esély folytán kényte­lenek lehetnek azon papírokat bánni veszteséggel is piaezra dobni. S itt nem értek egyet b. Eötvös Dénessel, hogy ily pénzintézetnek nagy érdekében volna, hogy mennél több ember érdekeltessék iránta. Engedelmet kérek, nem az érdeklődés a döntő, hanem a képesség, és az sem nyújt ktilö­! ös előnyt, hogy mennél több ember kezébe jus­sanak a részvények, mert azt hiszem, hogy sok kéz, gyenge kéz, külösiösen nálunk, és pedig azon oknál fogva, mert nincs sok erős kéz s azért épen ( denkezőleg az kívánatos, hogy mennél kevesebb, • : e annál erősebb kéz bírja ezen részvényeket. Mert a sok gyenge kéz könnyen oda jut, hogy miután nincs pénze, piaezra kénytelen dobni ezen részvényeket és így depretiálja a részvényeket; nem azért, mert nincs meg a kellő értékök, hanem azért, mert neki minden áron pénz kell és ugy adja el részvényeit, mint a megszorult ember utolsó ezüst kanalát, melylyel mindennapi levesét eszi, mert a pénz még jobban kell neki mint az a kanál. Én nem kívánom, hogy a részvények ily kezekbe jussanak. Miért? Mert ezt biztos rniná­nak tekinteném. Azért én részemről jobban szere­tem a kevesebb de szilárd kezeket. S a mit e tekintetben tenni lehetett, megtettem, s biztositha­tom a méltóságos főrendeket, hogy erről gondos­kodni kötelességemuek tartottara. A mi a másik 25 milliót illeti, engedelmet ké­rek, de ott a méltóságos főispán ur tévedni méltóz­tatik. A második emissiónak fentartott 25 millió egészen más mint az, mely a pénztári jegyek s utalványok kibocsátása által beszereztetni szándé­koltatik. Azon esetre, ha a tapasztalás, mint remény­iem, megmutatja azt, hogy nem 25 milliót, de 50 mil­liót lehet haszonnal Magyarországon gyümölcsöztet­ni, azon esetre uj részvények kibocsátása szándékol­tatik, s ezen pénz beszerzése ép ugy fog tör­ténni, mint történt az első 25 millió forint be­szerzése. Ezen túl van az, a mi a betett pénzek alapján utalványok formájában mintegy mellékesen ráadás­képen kiadatni czélba vétetik. Az pedig, hogy az eset bekövetkezheíik, a mit méltóságod e tekin­tetben mondott, hogy t. i. a ki oly utalványt kap, melynél megfizetheti adóját, de egyébre nem igen használhatja, s ha olyankor kívánná felváltatni, mi­dőn az adóhivatalok sem tehetik meg és a bank­cassa sem, erre csak azt mondhatom, hogy annak az esetnek nem szabad bekövetkeznie, mert jól monda méltóságod, hogy az intézet hitelét meg­rontaná, s épen azért nem szabad megengedni, hogy az bekövetkezhessek. E részben az escompte­banknál ugyanazon törvények irányadók, mint a jegybanknál. A mint a jegybank a maga jegyei­nek tartalékáról gondoskodni köteles, ugy nem szabad megtörténnie annak, hogy jegyeit azonnal be ne válthassa; az egészen más, ha po­litikai factorok jőnek közbe, ha az állam azt mondja, hogy add ide a 100 milliót, vagy kia­dok kényszerforgalmu jegyeket, a mit te is tarto­zol elfogadni, — de ily esetek kivételével rendes viszonyok között nem szabad annak előfordulnia, hogy a jegybank jegyeit azonnal be ne vált­hassa. Ugyanaz áll Itt is az escompte-bankra nézve; itt is ugyanazon szabályok és törvények szerint kell eszközölni azt, hogy jegyei minden­kor beválthatók legyenek. Egyébiránt meg kell jegyeznem, hogy adó­ban nem fogadjuk el azon escompt-bank jegyeit, mert mi csak felváltjuk, azon esetre t. i., ha fel­válthatjuk. Ugyanazon viszonyban lennénk e bankkal, a mint vagyunk az osztr. nemz. bankkal, 2*

Next

/
Thumbnails
Contents