Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.
Ülésnapok - 1872-52
10 LII. ORSZÁGOS ÜLÉS. nem lehet két dolgot csinálni.Ha arról volna szó, hogy állítsunk fel önálló jegybankot, és gondoskodjunk a helyreállítandó rendezett valutáról, akkor az arany és ezüst értékesebb mint a bankjegy ; de ha arról van szó, hogy segítsünk a magunk forgalmán addig, mig a valuta helyre nem lesz állítva, addig arany és ezüst helyett papírra van szükségünk, hogy magunkon segíthessünk. A mit Eötvös Dénes b. ur ő méltósága mondott, annak ellenében érveim' képes nem vagyok. O felállított két tételt; egyik azt mondja, hogy ő olyan intézetet kivan, mely pénzügyi helyzetünk egészséges kifejlődését ne akadályozza, és a másik azt, hogy a mennyire pénzerőnk engedi, legyen az magyar. Ezzel tökéletesen egyet értek; én is oly pénzintézetet kívánok, mely olyan legyen, hogy pénzügyi helyzetünk egészséges kifejlődését ne akadályozza, és azt akarom, hogy az — a menynyire pénzerőnk engedi, legyen magyar. De a báró úr elmulasztotta egyszersmind ki is mutatni, hogy ez nem ugy áll, tehát miután nincs érvelés, a syllogismus minor hiányozván, nem tudok ellenében semmi érvet felhozni. Azt mondotta a báró ur, hogy ellenzi ezen intézetnek létesítését, mert az nem olyan, minőt ő keres. Én ennek ellenében azt mondom, hogy kérem annak elfogadását, inert olyannak tekintem, minőt a báró ur is keres. Végre a mit Radvánszky főispán ur ő méltósága előadni szives volt, arra nézve csak néhány reetiíicáló észrevételt legyen szabad tennem. 0, igen helyesen, súlyt fektet arra, hogy nem arra van nekünk szükségünk, hogy magunk pénzét, melyet bírunk, más csatornába gyűjtsük; nem arra van szükségünk, hogy a mostani kezekből más kézbe 25 milliót adjunk — inert ezzel nem lesz többünk; hanem arra vau szükségünk, hogy idegen pénz jöjjön be, tehát hogy ha már nem állithatunk jegybankot, szaporittassanak egyébként forgalmi eszközeink. Én tökéletesen egyetértek a főispán úrral e tekintetben, csak egyet jegyzek meg hozzáadásul. Nem annyira szükséges az, hogy a külföldről sok pénz jöjjön be, mert már nagyon sok jött be, — hanem itt arra vau szükség, hogy gondoskodás történjék, hogy a külföldről bejövő pénz azon czéloknak, melyek leginkább szükségesek, állandóan megtartassák, megőriztessék. Hiszen sajnos, de ugy van, hogy 1867-ik ev óta, mióta az önálló magyar kormányzat megalakult, 200 milliónyi kölcsön köttetett, ebből 150 millió bejött közvetlenül a kincstárba. Mit csináltunk ezzel? Kiadtuk? Nem! hanemexpropriáltunk, vasutat, kikötőt, csatornát létesítettünk, és a kik azokat csinálták és ásták és pénzt kerestek, magyar emberek. A síneket is részben mi pro cincáltuk. Csak kis része ezen összegnek ment vissza egyenesen a külföldre, és még sincsen pénzünk, az ipar és kereskedelem a forgalmi eszközöket, a péazt mégis nélkülözi. Tovább megyek. Garantia utján kiépítettünk több miut 300 mérföldnyi vasutat és ez körülbelül annyiba került, mint a mennyi kölcsönt vettünk. 300 milliónyi idegen pénz jött be csak ezen az utón és ínég sincs pénzünk, pedig az ipar és forgalom érdekei 4—5 milliót igen jó néven vennének, de nem kapják meg. Mi az oka ennek ? Kettős, Egyfelől az, hogy a pénz megköttetik, hogy nem marad mindig rendelkezési állapotban; másfelől pedig az, mert ép külföldi a pénz és ez nem marad itt ingyen. Ha azon pénzzel nem tudunk több hasznot előteremteni, mint a mennyi a kamat és törlesztés fejében azon utón, a melyen az idegen pénz jött, ismét visszamegy, akkor hozhatunk akár mennyi pénzt a külföldről, az épen ugy szegénységben hagy bennünket, miut hagyta Spanyolországot az Amerikából bejött arany. Miért? Azért, mert nem tudtak vele producálni. A fő dolog az, hogy productiv téren maradjon meg és őriztessék meg a pénz, s ezen bankintézet alapszabályainak létesítésénél az volt a fő eszme, és épen arra volt fektetve, hogy minden üzlet ki legyen hatásköréből zárva, a mely üzlet t. i. 92 napnál tovább egy helyen megkötné az intézet pénzeit. Ha valaki inilustriálís vállalatot alapit, ugy aunak időnkénti megakadása esetében nyithat ezen intézet segélyt, mert ezen intézet rendeltetése az, hogy egyik helyről kivegye és a másik helyre ismét elhelyezze pénzét, és épen azért e bankintézetnek az a rendeltetése, hogy a pénz időről időre el legyen helyezve; de az nem lehet ezen intézet rendeltetése, hogy pénze valamely vállalatban hosszabb időre megköttessék. S hogy annak milyen nagy eredménye van, azt méltóztassanak abból megítélni, hogy az osztrák nemzeti bank itteni fiókjának dotatiója körülbelül egyenlő az eseomptebank tőkéjével és az képzi úgyszólván az összes forgó tőkét a magyar állam soeialis tevékenységének terén.