Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.
Ülésnapok - 1872-75
126 LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 300 frankon, vagy a frankoktól eltekintve 120 frton. Ezen papírok jelenleg 99—100— l00y 2 és 101-on állanak. Ezen papírokhoz hasonló papírokat nem képzelhetek, mert irne ott van a kamatbiztositás 3.669,000 írttal, így tehát több mint kétszeresen felülhaladja azon összeget, mely a kamatbiztosiíásra szükséges, tehát ez teljes biztosítékot nyújt; továbbá ott vannak a vasút tiszta jövedelmei. a mi még jobban biztosítja, végre ott van maga az állam mindenével, a mit bír. Ha tehát egy tojást a másikkal összehasonlítani lehet, bizonyosan ezen uj papírokat amazokkal össze lehet hasonlítani, és igy én magamnak ugy képzelem ezen papírok jövendőbeli állását, ha — s ez természetesen feltétel — az állampapírok. melyek a vasút építésére fel lettek véve, százan állanak a 120-tól, s Vg-dal alantabb a valóságos értéknél, ezen papíroknak hasonlag b/g-dal alantabb kell állniok, s igy 84-en fognak állani, s nem is kétlem, hogy ezen álláspontot elfoglalják, s ép azért ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen vállalkozók igen nevezetes nyereséget fognak ez által tenni, s cseppet sem tartok attól, hogy ezen optiónak hasznát ne vegyék . csak várjuk el azt, hogy ha ezen törvényjavaslat a két ház által elfogadtatik s szentesítést nyer, milyen lesz akkor ezen papírok állása, Ezek azok, miket a tárgyhoz kívántam mondani , s igy a törvényjavaslatot ugy átalánosságban mint részleteiben a tárgyalás alapjául elfogadom. [Helyeslés) Wenkheim Béla b. ő Felsége személye körüli minister: Nagyméltóságú elnök, mélt. főrendek! Elmondattak mindazon okok, melyek ezen szőnyegen levő törvényjavaslat mellett, vagy ellene szólanak, s azt hiszem, a méltóságos főrendek saturálva vannak azon polémia által, mely e tárgyra vonatkozólag részint a törvényhozás, részint a hírlapokban kifejlődött s ennélfogva nem érzem magamat hivatva mindazon érveknek bővebb fejtegetésére, melyek a jelen kormányt arra indították , hogy a keleti vasútnak 17 millió írtért elzálogosított 80 millió frtnyi másod prioritásai kiváltására felhatalmazást kérjen. Ez lévén a mai tanácskozás tárgya, beértem volna egyszerű szavazatom kijelentésével, ha az általam igen mélyen t. Cziráky gr. tárnokmester ő nméltósága felszólalásának egynémely része különösen arra vonatkozólag , hogy az állam hitele, érdeke s tekintélye nem kívánja az ebbeli törvényjavaslatban tervezett intézkedést , nem késztetne arra, hogy e tekintetben nézetemnek kifejezést adjak. Az iránt, azt hiszem, mindnyájan egyet értünk, hogy ezúttal nem arról van szó, hogy azon szerencsétlen keleti vasút üdvében elkövetett hibák s mulasztások s talán vétkes bűntények felett, melyek ezen ügyen mint egy szerencsétlen csapás áthúzódnak, Ítéletet mondjunk, mert hisz ennek akkor lesz ideje, midőn az ezen i\gy megvizsgálására kiküldött bizottság beadja végjeleutését; hanem szó van leginkább azon kötelezettségek teljesítéséről , melyeket a kormány megfontolás után az állam tekintélye és hitele érdekében initiált s a melyekre a sanctiót és felhatalmazást ezen törvényjavaslat értelmében a törvényhozástól kikéri. Én fel tudom fogni és méltányolni mindazon serupulusokat s aggodalmakat, melyek az iránt keletkeztek egy némelyeknél, hogy hazánk súlyos pénzügyi viszonyai közepette bármily terhet vállaira róni lelkiismeretük tiltja, főleg ily kétségbeesett ügy érdekében , mint a keleti vasút, mely a legnagyobb gondatlansággal és vigyázatlansággal a vállalkozók által talán csalási utógondolattal indíttatott meg és fejeztetett be, azt állítván , hogy vesszen inkább ezen egész vasút ügye, mondjon csődöt, liquidáljon, káromkodjanak a bona fide részvényesek, vesszenek azon pénzintézetek, melyek a magyar kormány és magyar ministerek szavának hitelt adtak, mint sem hogy most bármely teher az államra háruljon. Én is azok közé tartozom , kik hazánk jelenlegi pénzviszonyai közt a legnagyobb takarékosságot tanácsolják és a kik pénzügyeink rendezését , megingatott hitelünk helyreállítását első teendőink közé sorozzák. De én azt hiszem, hogy ennek is van egy közép útja és hogy néha éppen a túlságos takarékosság szolgál pénzügyeink kárára, attól tartok, hogy majdan egyik extremitásból a másikba esünk, — mert éppen ugy, mint a kezdetben érezve anyagi hátramaradásunkat, és bizva kedvező hitel- és termési viszonyainkba, nagyon is neki rúgtattunk vasutaink és egyéb hasznos vállalataink megkezdésében, melyek befejezése annyi gondot ad állami pénztárunknak; azt hiszem, hogy ha most