Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-75

LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 127 megijedve azok befejezését gátolnék, szoknak életbe léptetését akadályoznék, azoknak lehető kamatoztatását procrastinálnók, azt állítván, hogy mindazon terheket, mik ezen hasznos beruházásokból jelenleg még reánk nehezednek, az állam többé nem képes megbírni; holott azt hiszem, hogy Isten segedelmével, egy pár kedvező termés, kellő takarékosság, munka és szorgalom által az állam hitelét helyre állithatnók és pedig rövidebb idő alatt, mintsem azt a pessimisták gondolnák. De van ezen dolognak egy másik komolyabb oldala is és pedig nem csak financiális, hanem erkölcsi; consequentiája az t. i., hogy ha a kormánynak mint az állam teljhatalmazottjának az állam érdekébeni eljárása, külföldi pénzhatalmakkal egy ily pénzművelet initiálása ügyében csak ugy könnyedén desavouáltatnék, mi ezen törvényjavaslatnak meg nem szavazása által történnék, kérdem: milyen hatást gyakorolna ez a külföldi nagyobb pénzpiaczokra, a pénzvilágra, melyet nekünk mint a politikában is hatalmas factort tekintetbe kell vennünk, és melyet ignorálnunk nem szabad? En ezúttal nem pro domo, nem ezen kormánynak fenn- vagy nem maradhatása mellett szólok, a mi minden esetre ezen törvényjavaslatnak meg vagy meg nem szavazásával szoros öszszeköttetésben van. Ez a legkisebb baj lenne, mert ha ezen kormány megbukik, következni fog ezután egy másik, mely talán nagyobb ruganyossággal, kötelességérzettel, nemesebb ambitióval fog igyekezni kötelességének megfelelni mint mi; de azon kormánynak és bármilyen jeles egyéniségekből állitassék össze, szoros összeköttetésben kell maradnia az európai civilizált világgal és különösen a nagy pénzhatalmasságokkal is, mert ha ezektől kiszorittatva találná magát és állását, bizonyára a legjobb akarattal és életrevalóság mellett sem lenne képes hivatásának megfelelni és a mi legszükségesebb, az ország pénzügyeit rendezni, hitelét helyreállítani. (Helyeslés?) Én azt hiszem, hogy Magyarországnak hitele, tekintélye és becsülete forog kérdésben, és nézetem szerint a hitelt nem annyira a nagy hypotheca, hanem a vállalt kötelezettségek pontos megtartása és teljesítése iránti becsület és kötelességérzet szokta emelni. {Helyeslés.) Én ezen indokoknál fogva ajánlom leginkább a törvényjavaslat elfogadását a mélt. főrendeknek. (Helyeslés.) Wenkheim László b.: Méltóságos főrendek ! Én a törvényjavaslatot elfogadom, de nem azon indokból fogadom el, mint Cziráky tisztelt barátom, kivel különben politikájára és elveire nézve egyetértek, de e tekintetben nem osztozom nézeteiben. Azon indok, mélt. főrendek, hogy a ministerium meg ne bukjék , nem fogja indokolni szavazatomat, hanem azért fogadom el e törvényjavaslatot , mert a haza hitele és becsülete kívánja annak elfogadását. E tekintetben pedig a bizottság véleménye, mely előttünk van, eléggé világosan felderíti a dolog szükségét és helyességét; én minden alkalmat meg akarok ragadni, mely alkalmas az ország hitelét biztosítani. Méltóztassanak meggondolni , lia a jelen törvényjavaslat el nem fogadtatik , mi fog történni"? A keleti vasúttársaság okvetlenül megbukik, és vájjon nem lesz-e kötelessége akkor bármely kormánynak, akár ennek, akár az utána következőnek, ezen ügyet újra kezébe venni ? Igen , kötelessége , mert ez az ország kötelessége. Méltóztassanak visszaemlékezni ama rohamos időszakra, ha valaki ezen engedélyokmány ellen mert volna szólani, hazaárulónak nevezték volna, és pedig bona fide történt, mindenre rászavaztunk, és pedig még sem volt jó, hogy minden áldozatra készen voltunk. Itt e házban ha egy t. tag, Zichy Ferencz gr. megmondotta volna drastice, azon könnyed előadással, bizonyosan meg nem szavaztuk volna az engedély-okmányt. Jól emlékszem, midőn pár év múlva azt mondotta, hogy nem sokára 10—12 milliónyi biztosítékot kell fizetnie az országnak, miből, ha deficitben vagyunk; de mi alig hallgattunk Zichy ő nmlga előadására, csak most, mikor a bajok orvoslásáról van szó, csak most vesszük észre. En most, midőn a terhesnek látszó kötelezettség elvállalásáról van szó, meg akarom fontolni, mit teszek, meggondolom a ministerelnök ur által a képviselőházban mondott szavakat, melyeket beszéde végén mondott, azt mondták t. i.: hogy a haza minden előtt, a ministerelnök ur pedig utána tévé a becsületes, a fényes haza. Véleményen szerint a kormány helyesen intézkedett, mert a keleti vasútnak pénze nem volt, mit tett? megint kölcsönzött annak reményében, hogy az országgyűlés jóvá hagyja. Mert mélt. főrendek, az ingyen nem megy;