Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-14

XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 71 mely irány leírásával, nézetem szerint, igenloleg van felelve a bizottság első kérdésére, mely azt mondja, vájjon a tervezett vonal hasznos ága lesz-e a létesítendő országos hálózatnak? Igenis, mert egy oly vonal, mely a Dunát áthidalja, azt egy várral, Lipótvárral összeköti, s ezután az ország nyugati határával párhuzamosan halad éjszakfelé, az ily vonal hadászati tekintetből csak is előnyös lehet, s én igen sajnálom —• ámbár én sem vagyok egy cseppet is hadvezér — de a hadászatról e tekintetben mégis más fogalmam van, mint Keglevich István gróf, tisztelt barátomnak, mert ő éppen a stratégiai szempontot tekintette hátrányául ezen vasútnak, de akkor talán azon szempontból indult ki, hogy ha netalán elkésünk az ellenség ellen vonulni, az azon gyorsabban fog hazánkba törhetni, mig én azt hiszem, hogy ha nem késünk el az ellenség elleni felvonulásunkkal akkor, nekünk lesz jó és minden pontra oda vethetjük rögtön a katonaságot. {Helyeslés) Es szerintem kereskedelmi szempontból is hasznos lehet ezen vasul, mert tudtommal Magyarország-Ausztria-Morvaország határszélén a gyáripar igen el van terjedve, s ezen vasút ezen gyárak termékeit délkeleti irányban fogja vonzani. (Helyeslés.) A mi azt illeti, vájjon az engedélyesek pontosan fogják-e az elvállalt kötelezettséget teljesíteni, erre azt hiszem, nagyon vannak szorítva az engedélyesek az 1 millió 500 ezer forintnyi nagy biztosítékkal, inert noha igaz, hogy 1 milliót inkább el lehet veszteni, mint 10-et, de minden társulat tízszer is meggondolja, mielőtt 1 millió 500 ezer forint birtokáról lemondana. Továbbá felemlittetett, hogy 985 ezer forint mértföldeukénti építési összeg igen nagy. Ez összeg nekem is igen nagynak tetszik ; de itt tekintetbe kell venni azt, hogy egy garantia nélküli vasútvonalnál a pénz beszerzése mindig igen drága (Helyeslés) tekintetbe kell venni azt, hogy ezen nagy összegben az intercalaris kamatok, melyek hasonlagigen nagy összegre rúgnak, már bevannak foglalva és végre nézetem szerint tekintetbe kell venni azt is, hogy ezen pálya engedélyesei, kiknek magánbirtokaik nem a holdban vannak, mint egynémely vasúti vállalkozónak, egyenként és összesen -felelősek lévén öäszes vagyonaikkal a vasút kiépítéséért, ők oly építési tőke-összeget akartak megállapittatni, melyből azon vasutat valósággal fel is építhessék. A részvényeseknek biztosítását én azon körülményben találom, hogy az engedélyokmányban kötelezve vannak az engedélyesek, hogy rögtön állítsanak fel részvénytársulatot és ezen részvénytársulat a maga megválasztott igazgató-tanácsa által fogja már a vasút építését eszközölni. Továbbá azt is igen bölcs intézkedésnek és a részvényesek megnyugtatására szolgálónak tartom, hogy agy millió van már az épitési összegből tartalék-alapul felvéve, mely tartalék-alap ugy tudom, minden, más nyeremény előtt szaporítandó egész 3 millió összegig. A mely okokat a pozsony-vágvölgyi vonalról elmondottam, ugyanazok állanak némi változással a győr-ebenfurti vonalra nézve is, és azért ezen okok megnyugtatnak mind a két vasútra nézve, miért is én mind a kér javaslatot elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (Ildyeslés.) Legifjabb Ráday Gedeon gr.: Én is örömmel üdvözlöm a tárgyalás alatt levő két törvényjavaslatot, melyek mindegyike azon biztosítékot nyújtja nekünk, hogy hazánk Intele nöttönnő, mert midőn pár évvel ezelőtt csak a legnagyobb kamatbiztositás mellett lehetett építeni vasutakat, most már a győr-ehenfuríi vasútra nézve 3, a pozsony-lundenburgi vasútvonalra nézve pedig két társulat versenyezett minden állami kamatbiztosíték nélkül, s csupán csak 30 évi adóelegendés mellett. Én, mint mondám, nagyon örvendek ezen, mert látom, hogy Magyarországnak hitele van. hogy a. külföld bízik hazánk felvirágzásában és jövendőjében. A hármas bizottság már ajánlotta ezen törvényjavaslatnak elfogadását, én csak annak vagyok bátor kifejezést adni; hogy részemről állami biztosíték nélkül építendő vasútra, ha az nemzetgazdászati, kereskedelmi és hadászati szempontból megfelel az ország érdekének, s ha biztosítva vau az ország arról, hogy a vállalkozók a pályát kiépítik, és a részvényesük nem vesztik el befektetett pénzeiket, mindig megadatni kívánnám az engedélyt és nagyon károsnak találnám, ha a kormány ezt gátolná, mert én azt hiszem, hogy az ilyeneket támogatni kötelesség. A mi a nemzetgazdászati és kereskedelmi szempontot illeti, azt hiszem, hogy, a ki hazánk térképébe betekint s tanulmányozza ezen vonalokat, meggyőződhetik arról, hogy nemzetgazdasági s