Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-14

70 XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. alig csökkenti azon 1

/

2 %-nyi adó s azt könnyen fizetheti- Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy nem Va %• de 10%-ra megy a jövedelmi adó, s ez igen nagy különbséget tesz, kivált az első években, mikor a pálya a befektetett összegeknek kamatjait még be nem hozza. Továbbá kiszámította, hogy azon vágvölgyi vasútnak 112 ezer forintot kell niérfföldenként ezüstben jövedelmeznie, hogy kamatjait behozza. En alig hiszem, bogy kevesebbel is be ne érje, inert átalában 56°/

0-ot fölvenni üzleti költségek fedezékére egy oly vaspályánál, melynél reconsfructiók éppen annálfogva, inert a legtökéletesebb modorban mint elsőrendű vaspálya fog kiépülni, évek során nem fognak előfordulni, azt hiszem, túlságos számitás. Ezt azonban csak mellesleg kivántam megjegyezni. A mi magára az engedély-okmány részleteire vonatkozik, ott lessek bátor felvilágosításokat adni, ha némi kételyek lennének; mindenesetre azt hiszszem, hogy a kormány e pálya engedélyezése közül megtette a magáét, arra nézve, hogy az szédelgésnek ne legyen mondható ; megtette a maga részéről azt, a mi szükséges arra, hogy a részvényesek először teljes öntudatosan vásárolhassák a papírokat, s e tekintetben félre ne vezettethessenek ; megtette továbbá a magáét arra nézve, hogy a részvényeseknek teljes control adassék a kormány ellenőrzésén kivül még ez építés ideje előtt, mire még eddig vaspályák engedélyezéseinél eset nem volt, mert itt az első igazgató tanács már a részvényesek ált ú választatik; az építés tartama alatt a részvényesek közgyűléseket tartanak, és teljes felügyeletet és controlt gyakorolhatnak az igazgató-tanács fölött. Szabad legyen tehát törvényjavaslatomat a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Vay Béla b.: Részemről csak üdvözölhetek minden oly törvényjavaslatot, mely uj vasút épi

: tését ezélozza, anélkül, hogy azon vasut jövedelmét az ország, vagy más valaki a polgárok közül garantirozná. Meglehet, hogy azon két túlzó áramlat közül, melyet ép most a közlekedési minister ur emiitett, én az egyiket követem, a mini talán Keglevich gr. a másik túlságba esett. De oly nagyfontosságot tulajdonítok nemzetgazdasági szempontból annak, hogy hazánk, különösen pedig annak síksága, az alföld, még igen sok vasúttal láttassék el minden irányban, hogy épen nem volnék idegen attól, sőt reménylem, hogy a kormány előbb-utóbb javaslattal fog fellépni, melynél fogva törvény által szabályoztatn ék az, hogy az illető vidéki érdekeltek részben vagy egészben garantirozzák az ott építendő vasutakat, s én ez által elérni remélhetném azt, hogy pénzintézeteink és az idegen tőkepénzesek is nagyobb kedvvel járuljanak ilynemű vasutak létrehozásához, a mi bizonyosan évek rövid során nagy hatással volna hazánk jólétének emelésére, különösen pedig emelné annak termelési és így adó képességét. Természetes, hogy az általam jelzett esetekben a kormánynak igen nagy ellenőrzést kellene gyakorolnia már a vasút irányának megállapításánál, a vasuí építésére szükséges tőkék megszerzésénél, a vasút építésénél és a már kész vasút kezelésénél is, csak ugy, mint egy országos garaníiával bíró vasútnál, és pedig a zért, hogy az illető érdekeltek talán egy bank, vagy társulat túlságos nyerészkedési vágya, vagy laza ügykezelése által a kellőnél jobban ne adóztassanak meg. Hanem midőn arról van szó, hogy egy vasútvonal épül, melynek jövedelmét senkisem garantirozza, akkor már szerintem a kormánynak ezen felügyelete valamivel kevésbé szigorú is lehet. Mert mi történhetik itt a legroszabb esetben? Az, hogy az illető tőkepénzesek, kik a részvényeket megvásárolják, reményeikben talán csalatkoznak és befektetett pénzök után nem kapnak oly nagy százalékot, a mekkorára számítottak. De hiszen volenti non fit injuria. A részvényeket szabad megvenni, vagy meg nem venni és ki áll jót azért, hogy az illetők 5—6 percentet ki vannak pénzeik után kapni, és nem elégednek meg egyelőre egy-két percenttel is ? Már most a mi az előttünk fekvő két kérdéses törvényjavaslatot különösen illeti, én átolvasván az engedélyokmányokat, azt találtam, hogy mind a mellett, hogy ezen vusutak jövedelmét sem az ország, sem egyesek az országban nem garaníirozták, a kormány felügyelete és ellenőrzése azoknál tökéletesen érvényesítve van. Először is kellően meg van határozva a vonal iránya, s hogy concret esetekről beszélhessek, felveszem az egyik vasutat, például a sopron-pozsony-vágvölgyit. Ennek főiránya természetes kanyarulása hazánkat körftlövedző kárpátalji vasútnak, egész a Kárpátok utolsó dómjáig, azután áthidalása a hazánkat két felé osztó nagy vizmedernek, a királyi Dunának,