Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-14

XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 65 Ezt átalában megjegyzem, de a részletek vitatásába nem bocsátkozhatom, mert azt mondhatnák talán, hogy „Cicero pro domo" beszélek s érdekemben van, hogy ezen vasat ne jöjjön létre, de más vasút épitessék. Megjegyzem, hogy én biztos vagyok arról, hogy ott, a hol én lakom, soha sem jön létre első rendű vasút, s igy nem is beszélhetek pro domo. En nem szólok ezen vonal ellen, nem szólok leülősén annak felső része, a vágvölgyi ellen. Nem is mondom, hogy az rósz, mert lehet, hogy az jó lesz, de nem találom indokoltnak, mert az eddig létező vonalok mindig elegendők a magyarországi felső résznek kielégítésére. Azon vidékre nézve csak kettői vagyok bátor még megjegyezni Ugyanis, tudjak, hogy a pozsony-nagyszombati vonal, mely lóvonatu volt, étidig- sohasem jövedelmezett, hogy sohasem hozta be a tőke kamatját; azt mondják tán, hogy a forgalom most növekedni fog a kereskedelem növekedtével, s így az e tekintetnem viszony javulni fog; erre nézve azonban csak azt jegyzem meg, hogy lia nem jövedelmezett a lóvonatu vasút, nem fog jövedelmezni a mozdony-vasut sem. Második észrevételem vonatkozik a stratégiai, a hadászati szempontra, a mely szempontból megítélve, ha már ítéletet kell mondani, csakis azon ' aggályomat fejesem ki, hogy szerintem hadászati szempontból ezen vonal épen nem czélszerű. Nekem ugy látszik, hogy az uem czélszerű különösen azért, mert a Dunának Pozsonynál történendő áthidalása által azon helyzetbe jutunk, hogy az ellenség, ha valamikor nyugatról be találna jönni, ezen vasúton néhány nap alatt Trencséntől egész a horvátországi határszélig pár százezer embert állithat fel. Áttérve ezen vonalnak financiális részére, az előttünk fekvő engedély-okmány majdnem egy millió ft értékű részvénynek kibocsátását teszi szükségessé, s ugy is tervezi, illetőleg engedélyezi egy mértföld után. Ezen vonal — tehát, mint már előbb bátor voltam megjegyezni, — nagyon sokba fog kerülni, különösen a Pozsony melletti áthidalás s a vonalnak Lundenburg melletti része miatt. A többi része a vonalnak, miután ez legnagyobb részben a Vágvölgyön megy át, semmiféle nehézséget nem fog okozni és a legolcsóbban építhető. Az igaz, hogy az olcsón építhető vasutak vagy FŐRENDI NAPLÓ Í8»/,

s

. L épen nem szoktál; létre jönni, vagy talán sokkal drágábban építtetnek a papíron, mint tettleg. És itt nem fogom untatni a méltóságos főrendeket számokkal, csak egyes példákat akarok felhozni: a hatvan-miskolczi vonal minden intercalaris kamattal materiedé roulante-íd 429 ezer ftba került, a tiszavidéki kamatostul együtt 554 ezer forintba; akassaoderbergi, mely sokkal roszabb viszonyok közt epült, mivel hegyeken vonul keresztül, mérföldenként hatszázezer ftba kerül, — a mint tudomásom van. — En megvallom, hogy ezen számok, melyeknek hitelességét cl kell fogadnom, nem nagyok az egy millióhoz képest, vagy — mivel fel kell tennem, hogy nem fogják túlságosan olcsón a piaezra dobni a részvényeket s igy legalább is 70 százalékot kapnak érte, — a 700 ezer fihoz ; de meglehet — nem akarom állítani — a 4—500 ezer forinthoz. Hogy olcsóbban lehet építeni, az igaz; hímem ismét aggályomat kell kifejeznem az iránt, hogy nem tudom, honnan fogja beszedni a társaság ily drága vasút kamatait. Ha ezen egy milliónyi kibocsátott részvények kamatját és törlesztési perczentjét íedezüi akarja, mértföldenként 56 ezer ezüst ftr.yi tiszta jövedelemre vau szüksége: azaz eirea 112 ezer ezüst ft bruttó-jövedelemre. Ennek bekövetkeztében kételyeim indokolására bátor vagyok egy példát felhozni. A tiszavidéki vasút, mely talán csakugyan ennél jobb — 1866-ban — ha jól emlékszem — 35 ezer forintot s 1870-be. 39 ezer forintot jövedelmezett, és igy ezen vonaltól, melynek 15—18 rafdje egy oly völgyön vezet át, melyben kevés az ipar, népesség és bánya, 56 ezer ezüst ft tiszta jövedelmet várni, megvallom, oly vérmesnek tartom, hogy el nem hihetem. De ismétlem, hogy előttünk határozott adatok nem lévén, feltehető, hogy azok megvannak valahol és tüzetesen megvizsgáltattak ; mivel azonban többször épültek vasutak már Magyarországon, a melyekről senki sem tudta, hogy miért épülnek, de bizony nem az ország javának előmozdítása tekintetéből épültek, s melyekről kiderült, hogy vagy sokkal drágábban épültek, vagy hogy nem jövedelmeztek, — mondom, — mivel ez már megtörtént, azon aggálynak adok kifejezést — nem akarom mondani, hogy megtörténik, de constatálom, hogy megtörténhetik — hogy azon e-gy milliónyi rész. 9