Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-14

G6 XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. vényt a vállalati egyének, a kik érdekelve vannak és a tözsérck olcsóbban fogják a piaczra boesátaiii, mint 700 ezer illetőleg G00 ezer ftért, talán 500 ezer ftért is, hogy minél előbb megszabaduljanak az értéknélküli, rósz papíroktól és ilyen az agiotaget elősegítő papírokkal el fogják árasztania pénzpiaezot oly annyira, hogy majd nem fog pénz maradni a jó vállalatokra. Mondom, vagy igen olcsón fogják adni a részvényeket, vagy pedig megtakarítás végett roszul fogják építeni; vagy a legjobb részét kiépítik és a többit épittetlenül hagyják. Megtörténhetik, hogy 20 mföldet kiépítenek, ennek kiépítéséhez joguk volt, annak megfelelő részvényeket kibocsátani, bevesznek mindjárt 14 millió készpénzt; egy részét ezzel kiépítik, a többi részét pedig épitetlénül hagyják. Azon érv, hogy a másfél milliónyi biztosíték kezességet nyújtana a kormánynak azon ezélbóí, hogy kifogják építeni, nem áll, — mert 1 és fél millió biztosíték csekély ott, a hol 20—30 millióról van szó; ezt a kormánynak inkább ott hagyják, hogysem az egész tőke kamatjait koczkáztassák. Hogy pedig az államnak jogában áll átvenni a vonalat, az szerintem szintén nem biztosíték. Azért örömmel venném, ha a közlekedési minister szives lenne felvilágosítást adni. Ha átveszi is a vasút építését, de nem veszi át a milliókat, melyek annak felépítésére szükségesek. De kérdés még az is, hogy a kiépített vasút jövedelmez-e annyit, hogy a többi építkezéseket ebből folytathassa. Mert az állani a kiépített vasút átvétele által még nem nyer pénzerőt. Én tehát erre nézve semmi biztosítékot nem látok. Constatálnom kell azon szomorú helyzetet, hogy csak suppositiokból kell kiindulnunk; mert határozottan nem tudhatjuk, az egé.íz csak titkos tervezgetés szerint történik, hol csak egyes érdek- j letteknek volt befolyásuk eddig, de nyilvánosság- \ nak, a törvényhozásnak nem. Ez tetőpontját érte tavaly, mikor az úgynevezett nagy vasúti szerződés jött a publikum elé meglepetésképen. Megvallom, hogy ezen meglepetésektől félve, tanácsosabbnak tekinteném, ha jövőben nem ugy mint eddig, hanem az érdeklettek meghallgatásával a nyilvánosság utján állapíttatnának meg a vasúti tervezetek, nem pedig hol nemzetiségi, hol párt, vagy nem tudom miféle érdekből építtessenek a vasutak. Két vasút van, mely aggodalmamat már felkelti ; ilyen az érsekujvár-trencsényi, mely semmit sem produkáló hegyes vidéken megy keresztül és melynek nincsen vége, azért e nemben csakugyan originális. Ha czélszeríí volna, akkor bizonyára egy összekötő véghatárral ellátták volna. Megvárom a közlekedésügyi minister úrtól, hogy az érsek-ujvár-nyitrai vasutat is kamatbiztositás nélkől fogja létrehozni; mi anuál könnyebb lesz, mert a nyitrai vasútnak azon része, melynek most semmi határozott ezéíja nincs, melynek jövője soha sem lesz, de mely a legdrágább, t. i. a Trencsén felé menő szakasz bizonyára elejtetik, és a minden tekintetben nagyobb fontosságú összeköttetése Komáromnak ezen vágvölgyi vonallal s igy közvetve Olmütz várával eszközöltetni fog, nem pedig azon vonalrész épülni, melynek értelme előbb volt, de most nincs többé, ha épül a vágvölgyi. A mondottakban, azt hiszem, kifejezést adtam azon meggyőződésemnek, hogy nem tartom czélszerüuek ezen vonalat, s roszalom az eljárást, mely mellett elénk hozatott az. A közlekedési minisíerium tavai compromittáltatott az ország előtt, de a külföld előtt is, a külföld előtt az által, hogy egy nagyszerű vállalat, melyre nézve, ugy tudjuk szerződés is köttetett, nem jött létre, mert a törvényhozó testületek jóváhagyását nem nyerte meg. Ha ez ismételve megtörténik, hogy t. i. jóváhagyás reményében kötött szerződések nem foganatosíttathatnak, nagy részben compromittálva lenne a kormány, de compromittálva a- magyar vállalatok hitele is. En pedig sem ezt, sem amazt compronuttáltatni, sem ahhoz hozzájárulni nem akarok. Elfojtom azért azon aggályaimat, melyeket e vállalatok előttünk levő adatai keltettek, — és azokat a részletes vita alapjául elfogadom. Ki kell azonban jelentenem, hogy megérkezettnek tartom idejét annak, hogy a mit az ország közvéleménye, a törvényhatóságok már évek óta követelnek, t. i. hogy a nyilvánosságnak befolyás engedtessék a vasutak és vasúti hálózat megállapításánál és ne egyesek, hanem átalános elvek alapján állapíttassák meg, melyek nyomán építtessenek akkor a vasutak akár egyesek akár az állam által; kimerítő vasúti törvény létrehozatalát annyira sürgősnek tartom, hogy én semmiféle vasúti törvényjavaslatot, sem költségvetést elébb megszavazni nem fogok, mielőtt az legalább megkezdve nem lesz. Erre vonatkozólag