Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.
Ülésnapok - 1872-11
XI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 53 pezze: természetes, hogy ezen organismus mind a tantárgyra, mind a tanerőkre nézve, miként mindenütt a világon, csak fokozatosan fog idővel kifejlődni. Most csak arra bátorkodom még észrevételt tenni, mit méltóságos báró Eötvös Dénes ur megjegyezni méltóztatott, hogy ő ugy kivánta volna, mint 1808-ban volt. Ami azt illeti amit a méltóságos báró ur mondani méltóztatott, hogy ugy kívánná szerveztetnb a mint 1808-ban szervezve volt, arra nézve bátor vagyok felhívni szives figyelmét, hogy méltóztassék fáradságot venni és az 1808-iki VII. törvén yezikket megolvasni s abból azon meggyőződést fogja szerezni, hogy azon akadémiának berendezése és czélja csakugyan oly alakban kívántatott, I mint akkor a neustadti akadémia volt. Világosan ki van ez mondva és utalva van a törvényjavaslatban, hogy az akadémia ugy rendeztessék be, hogy abba 12—I-i éves fiatal emberek vétessenek fel, és hogy a neustadti akadémia mintájára hat évi eursus legyen, hogy a tanárok és tanonczok részére itt is biztosíttassanak mindazon előnyök, melyekben azok ott részesülnek. A főczél tehát az, hogy itt is legyen olyan akadémia, mint ott van. De egyet mégis meg kell jegyeznem, és ez az, hogy ott mint óhajtás, mint pium desiderhmi meg van említve, hogy a tanárok, a mennyire lehet, magyar születésűek legyenek. S mit jelent ez? Azon nyilvános czélt fejezi ki, hogy — a mint az akkori időkben máskép nem is lehetett, — hogy oly sereg számára, melyben a vezény és szolgálati nyelv nem magyar, az akadémiában, melyben azon sereg számára tisztek képeztetnek, a tudományok előadása nem lehet csak magyar. Itt ellenkezőleg áll a dolog. Miután csak a honvédség számára állíttatik fel ; az akadémia, a mint hogy az a honvédségre nézve i elutasíthat]an szükséget pótol, mivel a honvédségnél a szolgálati nyelv a magyar, a kormány azon meggyőződéssel terjesztette elő a törvényjavaslatot, hogy az akadémiának ily módoni berendezésével a nemzeti culturalis ügynek is szolgálatot tesz; mert oly akadémiát állítunk fel, melyben a hadi tudományok magyar nyelven fognak műveltetni. Ez is fontos érv, melynek felhozása után, kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, ugy a mintáz a képviselőház szövegezése szerint ide bemutattatott, elfogadni. Egyszersmind arra kérem a méltóságos főrendeket, hogy a méltóságos őrnagy ur részéről beadott törvényjavaslat tárgyalása végett, ezen törvényjavaslat tárgyalását felfiiggeszteni ne méltóztassanak. {Helyeslés.) Zichy Nándor gr.: Teljes szivemből üdvözlöm az előttünk fekvő törvényjavaslatot, nem csupán azért, mert az által egy régi kegyeletteljes állapitványnak teszünk eleget, hanem azért is, mert egy élénken érzett szükségnek felelend meg az, és egyszersmind minden honfi önérzetére emelőleg fog hatni. Most vajmi sajnos, azt tapasztalnunk, hogy a magyar nemzet, mely egyéb tulajdonainál fogva a honvédelemben oly kiváló helyet foglal el, a hivatott katonai kiképeztetés hiányánál fogva, azon hadtestben, melyre hazánk védelmét kiválólag bíztuk, nem foglal el oly számban és oly súlylyal helyet, minőben ezt méltán igényelhetné; és én azt hiszem, hogy azáltal, hogy a katonai kiképzésnek egy asylumot nyitunk ezen törvény által, átalában a tiszti kiképzésnek módját fogjuk nyújtani. Én nem vagyok szakember és nem ereszkedhetem azon részletekbe, melyek szerint egy ily intézetet szervezni kell. Csak egész átalánosságban tudom, hogy mai nap nem lehet egy intézetnek feladata, hogy kiváló katonai szellemet neveljen és a honpolgárt gyermekkorától katonailag ápolja, hanem az, hogy az átalánosan kiképzett honpolgárban azon szakképességet fejtse ki, melyet birnia kell, ha valamely szakban megfelelőt, ha nem is kitűnőt akar előállítani. Ez azon átalános szempont, melynél fogva a törvényjavaslatot pártolom és üdvözlöm. Megvallom, hogy látok benne kényes oldalakat, látok benne olyast, a mit teljesen kerekdednek nem nevezhetek. Ennek okát, egész nyíltsággal kimondom, azon szerves összefüggés hiányában látom, melyben még jelenleg a honvédség intézménye a hadsereg irányában áll. Mert csakugyan nagyon igaz, és alapjában kiforgathatlan az előttem szólott Pongrácz jzróf ő méltóságának azon állítása, hogy az iránt, hogy azon egyének, kik az intézetben ki fognak képeztetni, csak a honvédségben fognak szolgálni. biztosítékot nem birunk. És én részemről ez iránti biztosítékot nem is kívánok, mert én katonai tiszteket akarok s nem kívánom, hogy a magyar csupán a honvédségben legyen katona. Másrészt azonban addig sem megyek, hogy azt állítanám, hogy a magyar törvényhozásnak e helyen lenne feladata, a