Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.
Ülésnapok - 1872-11
54 XI. ORSZÁGOS ÜLÉS. magyar tisztek kiképzéséről különösen gondoskodni. Mert a közös hadseregnek e részbeni institutiói szintúgy magyar institutiók, mint a birodalmi tanácsban képviselt országok institutiói. Azonban feleslegesnek nem látom, hogy kivált tekintettel arra, hogy a honvédségben tisztekre van szükségünk, járuljunk a magyar katonai szakműveltség előmozdításához egy ily institutio életbe léptetése által, s e részben nem akadok fenn abban, hogy ezen törvényjavaslat második pontjában kiválókig arra van súly fektetve, hogy a honvédtisztek kiképzése és a honvédszolgálat érdekében történik ezen intézet felállítása ; jóllehet részemről a végczélt nem ily szűkkeblűén tartom felfogandónak, ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. Pongrácz Károly gr.: Nagym. elnök! mélt. főrendek! Engedjék meg nekem, hogy figyelmeztessem 5 méltóságát az államtitkár urat, hogy e helyen nem mint honvédőrnagy ülök, hauem mint magyar mágnás (Helyeslés) és kérem eugem e részben ép ugy respectálni, mint a ház bármely más tagját. {Helyeslés.) Továbbá engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy mai kérdésemet, melyet államtitkár ur ő méltóságához intéztem, ismételjem, hogy mondja meg nekem, kit akar kiképezni a honvédségnél tisztnek, miután igen sokat hallottam, s szeretném erre vonatkozólag a feleletet. Megmondottam, hogy az intelligentia a közös hadseregbe jut; nekünk nem marad más hátra, mint mesterember és paraszt. Itt Pesten soroztam az idén 400 ujonczot a honvédségbe s mondhatom, köztük csak egy intelligens ember volt, kit tisztté lehet képezni Már pedig ha Magyarország fővárosában csak egykét intelligens embert kapunk, hogy várhatjuk azt hogy Jászberényben vagy Kecskeméten többet kapunk? Igaz, az illetők igen jó katonák, jó altisztek és jó hazafiak lehetnek, de azon intelligentia, mit a mai kor kivan egy tisztjelölttől, az hiányzik. Ha mi képesek leszünk oda hatni, hogy a hadsereg átenged egy bizonyos százalékot azon Önkénytesekből, kiket kap, akkor magam is azt mondanám, hogy ezen iskola, ugy a mint szervezve van, igen jó szolgálatot tehet, sőt a lehető legjobbat. Emiitettem továbbá azt is, hogy legczélszerübb azt tenni, a mit a közös hadsereg tesz, ez nem kerül semmibe, honvédeket egyszerűen practikusan kiképezni. Ellenben százezereket fecsérlünk el és a honvédség még sem áll azon niveaun, melyen állania kellene. Ismételve kérem a méltóságos államtitkár urat feleletre, hogy kit akar egy év alatt a Ludovika-akadémiában tisztté kiképezni ? Hollán Ernő honvédelmi államtitkár: Nagyméltóságú elnök ur! méltóságos főrendek! Alig hiszem, hogy előbbi felszólalásom alkalmával okot adtam volna azon figyelmeztetésre, melyet a mélt. ur hozzám intézett. Ami kérdését illeti, nagyon jól tudja a méltóságos főrendi tag ur, hogy itt Pesten előre gondoskodtunk, hogy ha a Ludovika-akadémia megnyittatik, egyszersmind gyakorlatilag megindítható is legyen. Már a múlt évben felállította a ministerium a központi tisztképző iskolát, abba 106 apród kivánt bevétetni, kik az exament kitűnő sikerrel le is tették. A ministerium újból felszólításokat küldött ki a kerületekbe, hogy alkalmas fiatal emberek jelentessenek be, kik most az 187 2 / 3-ki cursusra be fognak vétetni. A jelentések nálam vannak s látom azokból, hogy igen derék, alkalmas, képzett fiatal embereket fogunk nyerni. Midőn két év alatt már is ily eredményt tudunk felmutatni, valóban nincsenek aggodalmaim a jövőre nézve, Pongrácz Károly gr: Szabad-e szólanom? Elnök: Engedelmet kérek, méltóságod már nem szólhat, annál kevésbbé, miután pusztán alakszerű tekintetben méltóságod indítványa nem is vétethetett volna tárgyalás alá, minthogy a méltóságos főrendi ház eddigi törvényes gyakorlat szerint törvényjavaslatok initiálására hivatva nincs, hanem igenis teljes joga van méltóságodnak, halasztási, illetőleg felfüggesztési indítványt tenni, mely oda czéloz, hogy mielőtt az általa kivánt specificus törvényes intézkedések életbe léptettetnének, addig a magyar Ludovika-akadémia felállítására vonatkozó törvényjavaslatok tárgyalás alá ne vétessenek. Nem tudom, szerencsés voltam-e e részben helyesen fogni fel az indítványt, (Helyeslés) de ugy hiszem, ez czélja az indítványnak. Miután pedig ily halasztási, vagy felfüggesztési indítvány mindig elsőbbséggel bir a szavazásnál, szükséges hogy mindenek előtt e fölött méltóztassanak határozni. Méltóztassanak tehát. . . . Keglevich István gr.: Bátor vagyok a szavazás előtt egy kérdést intézni. Nem tudom, vájjon jól értettem-e, hogy t. i. ezen halasztási indítvány csak azt akarja-e, hogy a tanácskozás halasztassék el addig, mig Pongrácz Károly gr. indítványa felett
