Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-11

52 XI. ORSZÁGOS ÜLÉS. rendezéssel állíttassák fel, mint a mint ez iránt intézkedett az 1808-iki törvény: e tekintetben bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy a czél, mely az akkori törvényhozás szeme előtt lebegett, az volt, a mi a neustadti katonai akadémia fölállításánál fenforgott. Azt kívánta a törvényhozás, hogy ha már van Ausztriában egy akadémia, hol az ifjak katonailag kiképeztetnek, legyen Magyarországon is egy hasonló akadémia, melyben mód nyujtassék a magyar ifjaknak, hogy megszerezhessék azon tudományt, amely őket képesiti arra, hogy mint képzett katonatisztek szerepelhessenek. Ebből az következik, hogy ha a törvény eredeti intentióját akarjuk követni, állítsuk fel az akadémiát ugy, mint 1808-ban a neustadti volt berendezve. De annak már régen megváltozott egész rendszere. A neustadti akadémia sem ezé]jára, sem belberendezésére, sem tantervére nézve ma nem az már, a mi 1808-ban volt, mert azóta a körülmények sokat változtak. A mi azon aggodalmat illeti, hogy czélszerű katonai oktatást csak ugy lehet adni. ha az ifjak már fiatal korukban vétetnek katonai nevelés alá, méltóztassanak megbocsátani, ma már ezzel egészen ellenkező elveket követ a katonai pedagógia; ma már nem szükséges, hogy az ifjak már 12 éves korukban kerüljenek katonai szakiskolákba, hanem ezen rendszertől eltérőleg már sokkal czélszerübbnek tartatik az, ha az ifjú. a ki katonai pályára készül, ugyanazon nevelésben részesül, melyben az ország minden ifja, a ki a közszolgálat bármely pályáján kivan haladni. (Helyeslés.) Hivatkozott az őrnagy ur más államokban levő intézetekre. Ismerem azokat és elfogadom azt, hogy ő, tekintve egy álló nagy hadsereget és az abban mutatkozó nagy szükségletet, mindazon példákat, melyeket felhozott, mindig e czélra, ez eszményképre alkalmazva hozta fel. Mindamellett meg fog nekem engedni, s ő is igen jól tudja, hogy sem Németországban, sem Francziaországban, sem nálunk nem fektetik a fősúlyt arra, hogy az ifjak már mint növendékek képeztessenek katonailag, hanem a tisztképzés az által történik, hogy felállíttatott 13 hadosztályi iskola, melybe fölavatott katonák vétetnek fel, akik ott kellő kiképzést nyervén, a letett vizsgák után tisztekké lesznek. Ez az átalános gyakorlat, nem pedig az, melyre őrnagy ur hivatkozott, melynek ma sem gyakorlati alkalmazása, sem értelme nincs. És e tekintetben még tovább megyek. Megjegyzem azt, hogy ismerem azon katonai gymnasiumokat Poroszországban, ismerem Oroszországban, és épen mert idézte és állítása ellen szólanak, kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy az ilyen intézetek fentartása azon államokban is nem azért történik, hogy az átalános katonai kiképzés alapját képezzék, — hanem azért, hogy a kiérdemült katonatisztek fiainak számára stipendiumul szolgáljanak és fentartatnak, a hol a katonai kiképzés eléggé előre nem haladt, mint például Oroszországban. Statistikai adatok kimutatják, hogy minél csekélyebb a népoktatás valamely államban, annál nagyobb a katonai intézetek száma ; és ez természetes, mert a hol a népoktatás kevés képzett anyagot szolgáltat, ott az államnak külön katonai kiképeséstől még inkább kell gondoskodnia. Ezeket kívántam előre bocsátani és még megengedik a mélt. főrendek, hogy e tekintetben egy körülményre legyek bátor figyelmeztetni. (Halljuk !) Föltéve azt, hogy a katonai nevelésügy' csak ugy tekinthető helyesen intézettnek, ha az a katonaság igényeihez és szükségleteihez alkalmazkodik, s ha a valódi hiányokat és szükségleteket pótolja, miután a mai védrendszer keretében tényleg nagyobb hiányt és nagyobb szükségletet pótolni nem lehet, mint azt, mely a honvédségben mutatkozik, meg vagyok győződve, hogy ugy az alapítók intentióinak, mint a mai szükségletnek jobban megfelelni nem lehet, mintha ezen akadémia honvédelmi czélokra rendeztetik be. Egyébiránt azt is kérdezte a méltóságos őrnagy ur, lehet-e azon intézetekbe, ha az életbe léptettetik, kellő számú tanonezokat beállítani ? és hiszem-e, hogy egy év alatt lehessen szakavatott tiszteket kiképezni ? Igen sok van a világon, a mit kívánunk, de a mit elérni nem tudunk. Bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy egy akadémia felállítására nem elég hogy legyen épület, legyenek tanonezok, hanem kell hogy legyenek tanerők és taneszközök is. Es ha ma annyi küzdelem után oda jutott a ministeriuin, hogy megfelelő tanári testületet bir felállítani, mely egy évi alsóbb és két évi magasabb cursusí képes ellátni; és miután a kormánynak magának i kell gondoskodni, hogy a tanerőket ezekből ké-