Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-8

VIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 31 dositás ellen szólani kivan, méltóztassanak azok, kik ezen módosítást elfogadják, felállani. {Megtörténik.) A módositvány elfogadta tik. Pallavicini Ede őrgr. jegyző (olvassa a 21—25. bekezdéseket, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Mielőtt az utolsó kikezdés olvastatnék, kötelességünk, azon indítványra visszatérni, melyet Vay Lajos báró tett. Keglevich István gr.: Azt véltem, hogy a vizjogról szóló kikezdés még nem olvastatott el; mert arra nézve észrevételem lett volna. Elnök: Ha a méltóságos főrendek megengedik, méltóztassék észrevételeit megtenni. Keglevich István gr.: Azt vagyok bátor kérdezni — megvallom nem vagyok illetékes a törvénykezés e részére nézve —vájjon itt a malomjog értetik-e ? {Felkiáltások: Nem!) Mind a mellett itt, a hol a vízi jog feíemlittetik, vagy talán ott, hol az ipartörvényről van szó, meglehetne egy tárgyat említeni, melyet a válaszfeliratban megérinteni óhajtanék, inkább szeretném, ha ez e pontnál történnék. Óhajtanám ugyanis, hogy itt a királyi kisebb haszonvételek fólemlitf essenek. Ezeknek rendezése bárminő értelemben, és bármily elvek szerint, de okvetlenül szükséges. Ezt belátjuk mindnyájan, és ha a trónbeszédben nincsenek is felemlítve, azt hiszem, hogy éppen a felsőháznak, ha nem is kötelessége, de a courtoisie kívánja, hogy válaszföliratában kijelentse, hogy szívesen tesszük, a mitugy is tennünk kell, t. i. hogy elősegítsük az 1848. előtti állapot maradványainak végleges rendezését. Ezen maradványokból én csak a királyi kisebb haszonvételeketakarom felemlíteni, hanem ezeket akár itt, akár az ipartörvénynél fölemlitendőknek tartom. Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Tökéletesen egy értelemben vagyok t. előttem szóló taggal azon részben, hogy ezen viszonyoknak rendezése mindenképen kívánatos és szükséges, akár azok jogos birtokosainak érdekét tekintjük, akár átalában a viszonyoknak megnyugtatását és a kor igényeinek megfelelő rendezését. A kérdés tökéletesen a válaszfelirat keretén kivül nem fekszik, de benne is foglaltatik, mert ott, hol átalán a jogviszonyok rendezéséről van szó, ott meg van mondva és hangsúlyoztatott, hogy a személyi és dologi jogoknak és mindennemű jogviszonyoknak, culturalis állapotainknak megfelelő rendezése mulhatlanul szükséges. Ha tehát erre még különösen akarunk súlyt fektetni, ama tételnél lehetne ezt tenni; azonban azt hiszem, hogy az átalános elvnek elfogadása és e szóváltás, mely itt folyt, azt a kételyt, mely erre nézve még netán létezett, eloszlatta. (Helyeslés.) Elnök: Van-e, a ki támogatja az indítványt'? Ha nincs, akkor marad a szerkezet. Zichy E. Viktor gr. jegyző: Az utolsó bekezdés után uj bekezdés lenne a következő szöveggel. {Olvassa Vay Lajos b. indítványát.) Ezen általunk is elősorolt tárgyakon kivül tudjuk igen is, hogy még más halaszthatatlan intézkedések is igénybe fogják venni törvényhozási tevékenységünket, ezek között első sorban felemlitendőnek véljük a vallásos viszonyoknak az 1848. XX. t. ez. szerinti végleges elintézését. Id. Vay Miklós b.: Erre nézve én voltam bátor mondani, hogy maradjunk azon keretben, melyben ő Felségének trónbeszéde foglaltatik. En azt gondolom, hogy ha a tárgy magában véve csak igy fog megemlittetni, mint az eredeti szövegben van, a körülmények ugy fogják magukkal hozni, hogy e tekintetben interpellatió fog intéztetni a ministeriumhoz. Haynald Lajos: Nagymélt. elnök ur, mélt. főrendek! Én nem vagyok azon szerencsés helyzetben, melyet jelzett az előttem szólott mélyen tisztelt ur, hogy a válaszfelirati bizottságban részt vehettem volna, s épen ezért nem ismerem azon indokokat, melyek a válaszfelirat szerkesztésénél bizonyos tárgyak fel említésére, vagy mellőzésére irányadókul szolgáltak. De ha egész átalánosságban tekintem Vay Lajos b. ur ő mélt. indítványát, melyet a nagy fájdalmunkra rögtön megbetegedett Prónay ő nmélt. után az előttem szólott nagymélt. főúr támogatni jónak látott, ugy hiszem azt, a mi az indítványban foglaltatik, a feliratban külön megemlíteni felesleges volna. Ha vannak jogos kívánságok, melyek a felekezeti jogegyenlőség és viszonosság tekintetéből emeltethetnek Magyarországon, s akkor bizonyára azon kivánatok olyanok, melyek a katholikusok ajkairól hangzanak, és már egy Magyarország szine előtt tartott gyűlés határozatában kifejezést nyertek. Ezen határozatok a legfelsőbb helyre felterjesztet-