Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-8

32 VIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. tek, e mi azoknak a maga utján való teljesítését várjuk. De mindamellett sem akarnám ezen kivána­toknak felemlitését a feliratba foglalni, nem pedig azért, mert a mennyire ezen ügyek országgyűlési tárgyalásra tartoznak, alkalom fog arra nyilni azon szavak folytán is, melyekben a legmagasabb trónbe­szédben mondatik : „Az elősorolt tárgyakon kivül egyéb halaszthatlan intézkedések is igénybe fogják venni önök törvényhozási tevékenységét." Fog to­vábbá arra alkalom nyilni felirati javaslatunk kö­vetkező nyilatkozata folytán is: „e jelen országgyű­lés hivatása ezen az alkotmányos tényezők ismételve nyilvánított megnyugvása által is szilárdult közjogi alapon belügyeink rendezését időszerüleg fejleszteni s az átalakulás nagy művét befejezéséhez közelebb vezetni." A különböző keresztyén vallás-felekezetek közti jogegyenlőség és reeiprocitás keresztülvitele e szavakban befoglalva lévén, feleslegesnek látom azt külön hangoztatni. Mi protestáns atyánkfiai egyes kívánalmait il­leti, ugy gondolom még azok tárgyalására is fog alkalom szolgáltatni fölirati javaslatunk több köve­telme folytán. Előre bocsátván tudniillik benne, hogy ő Fel­ségének hűséges főrendéi már az 1848. törvények ál­tal megállapított népképviseleti rendszer életbelép­tetése előtt óhajtották a főrendi házat törvényesen rendezhetni, hogy ez most történjék, az kiválólag hangsúlyoztatik a főrendi ház által. A mennyiben te­hát a kath. egyház főnökei mellett a protestáns egy­ház főnökeit is itt kívánnák ezen egyháznak hivei látni, ugy gondolom e kívánat fog érvényesíttet­hetni e fölirati nyilatkozat alapján. Tovább;! a meny­nyiben az egyházi bíróságok mostani állapotából merítik némelyek kívánalmaikat a reciprocitás és jogegyenlőség helyreállítására, ott van azon §, a mely a bíróságok eljárásának a kilátásba helyezett alaki és anyagi törvények általi szabályozásáról szól. Én tehát, hogy egyébről ne szóljak, már ezen tekinteteknél fogva sem kívánnám a szóban forgó indítvány tárgyát különösen felemlittetni, nem pe­dig főleg oly átalánosságban, a milyenben azt az indítvány teszi. Mert ezen átalános kifejezés különb­féle s egymástól legeltérőbb értelmezéseit tekintve, könnyen megtörténhetik, hogy mást látszatunk mondani, mint a mit elérni óhajtunk. Névszerint ha azon vitákat, melyek a journalis­tika terén a vallás-, jogegyenlőség és reciprocitás iránt folynak, figyelemmel kisérjük, nem kételked­hetünk abban, hogy oly értelem fog adathatni az álta­lunk használt ily átalános kifejezésnek, melyet a mélyen tisztelt indítványozó és azon indítványt tá­mogató főurak bizonyára maguk sem tartanának kívánatosnak, a mennyiben t. i. sok olyan, mi azon czímekuél fogva követeltetik, nem valamely vallás­felekezetnek vagy bizonyos vallási Imeggyőződés­nek, hanem épen a vallástalanságnak, s a minden felekezeten kivüli állásnak érdekében óhajtatik el­éretni. Nézetem tehát oda jáijul, hogy az indítvány mellőzésével a feliratnak eredeti szövege tartassék meg annyival inkább, mert ha van, — mint valóban van is életrevalóság ugy a katholikus, mint a pro­testáns vallásfelekezetekben,—-kétségkívül erélyesen és eredményesen oda fognak működni, hogy alkal­mat szolgáltassanak az országgyűlésnek jogos kí­vánalmaiknak, ha azok feliratunkban nem is említ­tetnek fel, kielégítésére. {Helyeslés) Vay Lajos b.: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Az előttem szóló mélyen tisztelt kalocsai érsek, ugy látszik, inditványomat ugy fogta fel, mintha én azt egyedül és kiválóképen mint protes­táns tettem volna, és tettem volna annálfogva, mert sérelmek történtek azon felekezetek iránt, melyhez tartozom. Én tökéletesen más nézetben vagyok. Átalánosságban maradtam, és azért nem hivat­koztam egyik felekezetre sem, hanem hivatkoztam egyedül törvényre, mely törvény minden felekezet közt mondja ki az egyenjogúságot és a kölcsönös­séget. Ezen törvény 24 évvel ezelőtt hozatott. Né­mely pontjai, igaz, életbeléptek, de vannak más pontjai is. melyek még mindig életbeléptetésre vár­nak, jóllehet az 1868-ik évben, tehát már ismét 4 esztendő előtt újból kimondotta a törvényhozás, hogy addig is, mig életbelép, a 1848-iki törvény ezt s ezt rendeli. Kétszer tett tehát a törvényhozás ország s világ előtt ígéretet, és én azt hiszem, hogy 24 esztendő múlva ideje volna ennek beváltására. Ezért én továbbra nem indokolván inditványomat, azt egyszerűen ismétlem. {Helyeslés) Cziráky János gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méit. főrendek! Én azon meggyőződést táplálom, hogy vannak bizonyos kérdések, melyeknek tár­gyalása épen a viszonyoktól feltételeztetík. Megen-

Next

/
Thumbnails
Contents