Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-8

32 VIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. tek, e mi azoknak a maga utján való teljesítését várjuk. De mindamellett sem akarnám ezen kivánatoknak felemlitését a feliratba foglalni, nem pedig azért, mert a mennyire ezen ügyek országgyűlési tárgyalásra tartoznak, alkalom fog arra nyilni azon szavak folytán is, melyekben a legmagasabb trónbeszédben mondatik : „Az elősorolt tárgyakon kivül egyéb halaszthatlan intézkedések is igénybe fogják venni önök törvényhozási tevékenységét." Fog továbbá arra alkalom nyilni felirati javaslatunk következő nyilatkozata folytán is: „e jelen országgyűlés hivatása ezen az alkotmányos tényezők ismételve nyilvánított megnyugvása által is szilárdult közjogi alapon belügyeink rendezését időszerüleg fejleszteni s az átalakulás nagy művét befejezéséhez közelebb vezetni." A különböző keresztyén vallás-felekezetek közti jogegyenlőség és reeiprocitás keresztülvitele e szavakban befoglalva lévén, feleslegesnek látom azt külön hangoztatni. Mi protestáns atyánkfiai egyes kívánalmait illeti, ugy gondolom még azok tárgyalására is fog alkalom szolgáltatni fölirati javaslatunk több követelme folytán. Előre bocsátván tudniillik benne, hogy ő Felségének hűséges főrendéi már az 1848. törvények által megállapított népképviseleti rendszer életbeléptetése előtt óhajtották a főrendi házat törvényesen rendezhetni, hogy ez most történjék, az kiválólag hangsúlyoztatik a főrendi ház által. A mennyiben tehát a kath. egyház főnökei mellett a protestáns egyház főnökeit is itt kívánnák ezen egyháznak hivei látni, ugy gondolom e kívánat fog érvényesíttethetni e fölirati nyilatkozat alapján. Tovább;! a menynyiben az egyházi bíróságok mostani állapotából merítik némelyek kívánalmaikat a reciprocitás és jogegyenlőség helyreállítására, ott van azon §, a mely a bíróságok eljárásának a kilátásba helyezett alaki és anyagi törvények általi szabályozásáról szól. Én tehát, hogy egyébről ne szóljak, már ezen tekinteteknél fogva sem kívánnám a szóban forgó indítvány tárgyát különösen felemlittetni, nem pedig főleg oly átalánosságban, a milyenben azt az indítvány teszi. Mert ezen átalános kifejezés különbféle s egymástól legeltérőbb értelmezéseit tekintve, könnyen megtörténhetik, hogy mást látszatunk mondani, mint a mit elérni óhajtunk. Névszerint ha azon vitákat, melyek a journalistika terén a vallás-, jogegyenlőség és reciprocitás iránt folynak, figyelemmel kisérjük, nem kételkedhetünk abban, hogy oly értelem fog adathatni az általunk használt ily átalános kifejezésnek, melyet a mélyen tisztelt indítványozó és azon indítványt támogató főurak bizonyára maguk sem tartanának kívánatosnak, a mennyiben t. i. sok olyan, mi azon czímekuél fogva követeltetik, nem valamely vallásfelekezetnek vagy bizonyos vallási Imeggyőződésnek, hanem épen a vallástalanságnak, s a minden felekezeten kivüli állásnak érdekében óhajtatik eléretni. Nézetem tehát oda jáijul, hogy az indítvány mellőzésével a feliratnak eredeti szövege tartassék meg annyival inkább, mert ha van, — mint valóban van is életrevalóság ugy a katholikus, mint a protestáns vallásfelekezetekben,—-kétségkívül erélyesen és eredményesen oda fognak működni, hogy alkalmat szolgáltassanak az országgyűlésnek jogos kívánalmaiknak, ha azok feliratunkban nem is említtetnek fel, kielégítésére. {Helyeslés) Vay Lajos b.: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Az előttem szóló mélyen tisztelt kalocsai érsek, ugy látszik, inditványomat ugy fogta fel, mintha én azt egyedül és kiválóképen mint protestáns tettem volna, és tettem volna annálfogva, mert sérelmek történtek azon felekezetek iránt, melyhez tartozom. Én tökéletesen más nézetben vagyok. Átalánosságban maradtam, és azért nem hivatkoztam egyik felekezetre sem, hanem hivatkoztam egyedül törvényre, mely törvény minden felekezet közt mondja ki az egyenjogúságot és a kölcsönösséget. Ezen törvény 24 évvel ezelőtt hozatott. Némely pontjai, igaz, életbeléptek, de vannak más pontjai is. melyek még mindig életbeléptetésre várnak, jóllehet az 1868-ik évben, tehát már ismét 4 esztendő előtt újból kimondotta a törvényhozás, hogy addig is, mig életbelép, a 1848-iki törvény ezt s ezt rendeli. Kétszer tett tehát a törvényhozás ország s világ előtt ígéretet, és én azt hiszem, hogy 24 esztendő múlva ideje volna ennek beváltására. Ezért én továbbra nem indokolván inditványomat, azt egyszerűen ismétlem. {Helyeslés) Cziráky János gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méit. főrendek! Én azon meggyőződést táplálom, hogy vannak bizonyos kérdések, melyeknek tárgyalása épen a viszonyoktól feltételeztetík. Megen-