Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-8

20 VIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. akkor sem megyek túl a trónbeszéden, mert annak egyik pontja azt mondja: „az elősorolt tárgyakon kivül, egyéb halaszthatlan intézkedések is igénybe fogják venni önök törvényhozási tevékenységét." Ezen pontra mintegy hivatkozva, én csak egy tárgyat akarok kiemelni, melyet még hozzátenni óhajtanék a felirat utolsó szakaszához. (llaüjioJc!) Miután indítványom nem egyes pontokra, hanem az egészre vonatkozik, azért tartom szükségesnek azt az átalános tárgyalásnál felemlíteni, Ezen tárgy pedig a vallásos kérdéseknek valahára való végleges elintézése. Az 1848. XX. t. ozikk kimondta átalánosságban a különböző vallásfelekezetek közt az egyenjogosuítság és kölcsönösség elvét; de ezen elv törvényszerű alkalmazást nem talált, kivéve az 1868. LIII. t. ezikket, melyben egyes esetekre igen is ezen elvek alkalmazva dőnek. Ugyanezen t. ez. kilátásba helyezte már akkor, hogy a törvényhozás nem sokára intézkedni fog arranézve, hogy ezen elvek átalánosan és minden tekintetben minél előbb szabályoztassanak. Én ez iránt fejezem ki óhajtásomat. — Módositványomat, melyet a felirat utolsó szakasza elé kívánok tétetni, írásban beadom. (Halljuk!) Módositváuyom igy szól: „ Ezen általunk is elősorolt tárgyakon kivül, tudjuk igen is, hogy még más halaszthatlan intézkedések is igénybe fogják venni törvényhozási tevékenységünket. Ezek közt első sorban felemlít endőnek véljük a vallásos viszonyoknak az 1848. XX.-ik t. ez. szerinti végleges elintézését." (Helyeslés.) Szécsen Antal gr. Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Az eddig felszólalt főrendi tagok a magok részéről mind készeknek nyilatkoztak ezen felirati javaslatot az átalános tárgyalás alapjául elfogadni. Azon észrevételek, melyek e tárgyalás alkalmával tétettek, leginkább oda voltak irányozva, hogy azon okokat fejtegessék, melyeknél fogva a méltóságos főrendi ház bizottsága, melynek én is szerencsés voltam tagja lehetni, a feliratot azon irányban, szellemben és alakban szerkesztette, melyben azt a méltóságos főrendek elé terjesztette, Egy előttem szólott t. barátom dicsérve a felirat ügyességét, hangulatának egyik okát abban vélte feltalálhatni, hogy azon ellentétes vélemények öszszeütközése, melyek a felsőházban léteznének, elkerültethessenek. Részemről megvallom, hogy ezen ok a harmiuczas bizottság előtt nem lebegett, sőt a mi individuális véleményemet illeti, én üdvözlöm és örvendeni fogok, ha az ellentétes vélemények harcza és összeütközése uj élénkséget és jelentőséget ad a főrendi ház tanácskozásainak, annyival inkább pedig, mert az ellentétes véleményekben ellenségeskedésnek alapját soha nem látom, hanem csak az eszmecsere feltételét, mely a törvényhozási tanácskozások eljárásának és jeleutékenységének egyik leglényegesebb feltétele. Ha e felirati javaslat csak ügyleti jelleget visel, ez véleményem szerint a felirati viták helyes felfogott természetében keresendő. Vaunak olyan körülmények és idők, voltak jelesen hazánkban is, midőn a felirati vita határozott elvkérdések körül forogván, ez elvek megvitatását szükségessé és mellőzhetetlenné tette; de ha a politikai situatio bizonyos főpontokban öszpontosul, ha ezen fő és egyszerű központok közt forog a nemzeti élet, akkor a felirati vita kétségkívül kevés tárgyakra szorítkozván., a meggyőződés egyéni súlya állíttatik előtérbe. De ha ezen idők lejártak, mi véleményem szerint nem épen szerencsétlenség, mert bizonyságát adja annak, hogy a határozatlan viszonyok megszűntek és a dolgok normális keretbe mentek által; ha ily viszonyok állottak be, akkor felfogásom szerint a felirati szerkezetet és vitát minél egyszerűbb, minél józanabb s minél szűkebb keretben kell tartani azért, mert átmeneti.időszakban, hol számos reformkérdések forognak fenn, mindezeknek egy alkalommal való tárgyalása máshoz, mint azoknak felületes vitatásához nem vezethet, a felületes vita pedig, mely csak a frasisok terére vezet, sem a törvényhozás méltóságának, sem az ügy jó irányú vezetésének nem felel meg. (Helyeslés.) Midőn tehát teljesen elismerem, hogy a jelen felirati vita semmi varázszsal és élénkebb szinézettel nem bír, mégis e helyzet igényének alkalmas kifejezése az, én részemről üdvözlöm azon korszakot, mely lehetségessé tette, hogy minden egyéni meggyőződés mellőztetése nélkül a felirati vita csak azon tevékenység kifejlesztésére szorítkozzék, mely a komoly törvényhozási munka által az ország jövendő fölvirágzása biztosítására vezet. Prónay Gábor b.: Én csak annyiban vagyok bátor a fölirathoz hozzá szólani' előre bocsátván, hogy azt egész kiterjedésében elfogadom, a menynyiben báró Vay Q méltósága egy inditványnyal lépett fel, melyet én szintén annyival inkább mele-