Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-8

VIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. •Jl gen pártolok, mert a jogegyenlőség törvényesen ki van mondva az egyházakban, de az életben nem létezik, csak is ugy van alkalmazva a protestáns egyházra nézve, ha ezen elvek a törvényhozó testületnek tökéletesen megfeleltek. Megfeleltek annyiból, mert ezt szükségessé tette a jelenkornak intő szava, de szükségessé tette ezt az igazság, a méltányosság és az egymás iránti keresztyéni szeretet. Ennek alapján és ezen indokokból lett érvényesítve a jogegyenlőség'. Ezért szükséges, hogy ez az életnek minden rétegében is létezzék. Szomorúan tapasztaljuk azonban, hogy nincs, s ennek minél hamarább létesítése az egyházakat illetőleg égető szükség. Anélkül, hogy hosszas lennék beszédemben, bátor vagyok röviden oda nyilatkozni, hogy báró Vay ő méltósága indítványát pártolom és ajánlom elfogadás végett. Keglevich Béla gr.: Van egy nagyon jó tulajdona a válaszfelirati javaslatnak, s ez abban rejlik, hogy azon kezdi, a min a legkegyelmesebb királyi leirat szerzője végezhetni vélte. S habár azt nem is fejezi ki ugy a mint ezt óhajtanám, ezt a részletes vita alkalmával leszek bátor felemlíteni. Helyzetünk államférfiúi megítéléséről, speciális magyar felfogásról tanúskodik az, hogy a válaszfelirati javaslat fogalmazója a külállamok irányában mindinkább szilárduló barátságos viszonyok jelen alakulását első sorban említi fel, míg a legkegyelmesebb királyi leiratban a fontosság színezésének melloztével, csak is a legvégén nyert kifejezést e nézetem szerint is nagyfontosságú tény. Államférfiúi felfogás ez, mert oly külpolitika mellett, a mely nem barátságos, de ellenséges állást foglalt volna, a legújabban lefolyt európai hadjáratok után eonsolidált, s már azelőtt létezett irányzatokkal szemben, s a legközvetlenebb szomszéd államok ellenében, — önökre bizom megítélni, — jutott volna-e a legkegyelmesebb királyi leiratban egyátalában hely azon passusnak, a mely az 1865—8-iki országgyűlést, a közjogi kérdések megoldása folytán, történelmi nevezetességünek declarálja, megfeledkezvén arról, hogy az akkoriban épen nem okszerű külpolitika következtében kicsibe múlt, hogy a közben eső 1866-ik év történelmi nevezetességét az austriai monarchia szétmállása képezte volna. Magyar felfogást bizonyít ama tétel kitüntetése, inert minden magyar embernek éreznie kell, hogy az, a mire a jelen helyzetben főleg szükségünk van, ha egyátalában óhajtjuk azt, hogy belőlünk magyar nemzetből magyar nemzet legyen a jövőben is, az a magyar elem összetartása; és elismerést érdemel részemről, mint az ellenzékhez tartozótól is, hogy azon kérdés, a melyben az ellenzék — a balközépet értem — annak idejében a magyar kormány politikáját minden pártérdek mellőzésével a leghatározottabban pártolta és támogatni igyekezett. . . (Prónay Gábor b. elájul, mire elnök az ülést fölfüggeszti. Öt percznyi szünet után): Elnök: Miután azon aggály, mely a főrendi ház egyik igen tisztelt tagjának sajnos esete által felmerült, eloszlott, miután már jobban van, folytathatjuk az ülést. Fölkérem szóló urat, méltóztassék folytatni előadását. Keglevich Béla gr.: Azt voltam bátor mondani, hogy ha mi tovább is magyarnemzet maradni óhajtunk, egyre van főleg szükségünk, és ez nézetem szerint az egyetértés, és ezért méltánylom én különösen az igen t. válaszfelirati bizottság munkálatát, a mennyiben ezen tervezetnek első bekezdésében oly tárgyat vett föl, melyre nézve ez országban véleménykülönbség, pártkülönbség nem létezik, és én büszkén hivatkozom e részben azon perezre, midőn a magyar kormány férfiainak politikája szóba jött — emlékezhetünk mindnyájan —- hogy pártkülönbség nélkül és jelesen mi a balközép részéről minden pártérdek mellőzésével helyeseltük és aleghatályosabban támogattuk a kormány külpolitikáját. S e szerint ezen párfckülönbséget nem képző kérdés a válaszfelirati javaslatban első sorban felvétetett, míg ellenben a legmagasabb királyi leiratban épen az 1867-ki kiegyezés nyert első helyet, pedig azt tudjuk jól, hogy e részben a két nagy politikai és magyar pártnak egyike, mi a balközép, mindeddig teljes megnyugvásunkat nem találhattuk. Ne higyjék azonban a inéit, főrendek, hogy én ezen szavaimmal közjogi vitát óhajtok megindítani, nincs ez szándékomban, mert az előbb felhozott indokomnál fogva feltettem magamban, elkerülni, ha csak lehet, a nyilvános vita terén amiak elmérgesitéséhez részemről hozzájárulni. Csak egyszerűn indokolni akartam, mivel nyert meg engem balközépit a válaszfelirati javaslat addig a mértékig, hogy azt átaláuosságban elfogadhassam. Nem szándékom ez alkalommal mindazon egyéb