Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-28

130 XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. nök ő nagymélt. is méltóztatott figyelmeztetni, hogy ezélszerübb lesz a kerékvágásban maradni és csak bizonyos elvről szólni s a felől nyilatkozni. S mi az az elv? Azt hiszem, hogy oly szent az az elv, a melyet a niélt. főrendek felállítottak, s oly loyalis, hogy ahhoz tovább is ragaszkodhatunk, t. i. azon elvhez, hogy a tulajdonjogot sértetlenül kell hagyni és pedig nemcsak a birtokos, hanem a telepitvénves irányában is. Az említtetett meg, hogy analóg eset fordul elő a curiális zselléreknél. Ha ma odahagyjuk a 4 holdat a telepitvényeseknek, a curiálista azt fogja mondani, adjatok nekem is a 4 holdból, mert nekem is „szükségem van rá." A mínisteri javaslatban pedig egyenesen ki van mondva a „szükségnek" elve. {Igaz!) De ha mi azt mondjuk — s ebben van a loyalitás — mélt. főrendek, hogy vannak esetek, midőn kivételek történnek, midőn t. i. az állam érdeke kívánja, hogy ebből a jogból valamit engedjünk, akkor a dolog egészen máskép áll. {Helyeslés.) Ezen kivételt találjuk a jelen esetben is, ha azon veszély forog fen, hogy a telepit vényesek földönfutókká lesznek, hogy ujabb szerződést nem tudnak kötni, mert akkor beáll annak szüksége, hogy a birtokosok köteleztetnek a törvény által arra, hogy az állam érdekének megfelelőleg, jogukból engedjenek valamit és segítsenek sorsán. De azt mondták, mélt. főrendek, itt van a választóvonal, ezen túl nem mehetünk. Mind az, a mi ezen túl kívántatik, azt nem kívánja az állam szüksége és igy, ha akkor a 10 hold sem volt elismerve mint államszükség, ugy most a 4 hold sem ismertetik el mint államszükség, mert itt nem anyagi dologról, itt elvről van szól De akkor ott lennénk, a hol voltunk, s minden eddigi vitatásunk, tárgyalásunk, tanácskozásunk, okoskodásunk e kérdés régi állása körül forog, a mennyihen most is csak azt mondjuk, mikor az államszükség nem forog fen, mikor azon veszély nem fenyeget, hogy a telepitvényesek földönfutókká lesznek, mi megmaradunk a régi álláspontunk mellett. (Helyeslés.) Hanem már most a dolog uj stádiumba jött, (Halljuk!) és itt, bocsánatot kérek, hogy Cziráky gr. ő excja szavaihoz ragaszkodjam, a ki azt méltóztatott mondani, a mi a bizottság jelentésében is foglaltatik, hogy a magas kormány részéről ex.pediens javasoltatott, vagy a mint mondani méltóztatott, hogy egy eszme pendittetett meg és ha ezen eszmét, mely megpendittetett, de általunk nem tisztáztatott, el fogja fogadni a képviselőház, akkor a kérdés meg lösz oldva. Praecisebben kellene tehát tudni, miben áll ez az eszme ? mert csak átalában azt mondáid, hogy majd lesz mód abban, ezt már mégsem fogadhatjuk el. Hisz itt arról van szó, hogy jegyzőkönyvijén szólítsuk fül a képviselőházat, és mi csak nem mondhatjuk azt, hogy a jogügyi bizottság kebelében pendittetett meg egy eszme, méltóztassanak arra nézve nyilatkozni és vélemény őket velünk közölni. Én tehát azt szeretném, hogy valamivel jobban praecisiroztassék, mi legyen a jogügyi bizottság ama véleménye, mert én nem tudhatom, mivel nem voltam szerenesés a bizottság tárgyalásában részt vehetni. Én tehát erre nézve kérnék felvilágosítást. Pauler Tivadar igazságügyminist.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A telepit vény esek Ugye, mely már többször tárgyaltatott itt és a képviselőházban, részben már meg van oldva, részben megoldatlanul áll előttünk. Meg v&n oldva azon pontokra nézve, a melyek az örök és határozatlan időkre kötött szerződésekre nézve, meg vau oldva a kincstári telepitvényesekre — s ugy hiszem, legalább lényegileg azon pontokra nézve is, melyek a székely telepitvényeket illetik. Hátra vau egyetlen egy pont, a mely még a két ház közt eontrovers, a melyre nézve közös megállapodás nem történt és ez a határozott időre kötött szerződésekre vonatkozik. Kétséget nem szenved, hogy a telepitvényeseknek viszonya eredetileg tisztán magánjogi viszony volt. Más részről az sem szenved kétséget, hogy az állam érdeke megkívánja, hogy a létező községek fentartassanak, a pusztulástól megóvassanak. A magánjog igényeinek, tehát a közérdekkel való összeegyeztetése képezi azon feladatot, melyet ezen törvény által egyátalán, s ennélfogva e pontra nézve meg kell oldani. A képviselőház azon szempontból indult ki, hogy a községeknek elpusztulását nem csak a belsőség megadása által lehet meggátolni, hanem hogy arra bizonyos mennyiségű külsőség is megkívántatik, mivel a község csupán csak belsőségből fenn nem állhat, a külsőségnek megtagadása ennélfogva tehát egyértelmű volna maguknak a községek lételének feláldozásával. A kormány már