Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.
Ülésnapok - 1872-28
XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 127 Az elvi különbség ugyanis vonatkozik azon határozott időre kötött szerződésekre, a hol t. i. a jogi fogalom némileg ellentétben van a birtoknak azon élvezetével, a melyet egyedül csak az állam főtekintete, vagy az egyeseknek érdeke kivan. Azt t. i,, hogy az ideiglenes szerződésekre vonatkozólag a főrendi ház azon nézetből indult ki, hogy a tulajdonjog szentségét és biztosítását soha szem elöl nem tévesztve, csak annyit lehet az állami főtekintete él fogva e részben a birtokjog némi hátrányával feláldozni, a mit okvetlenül azon telepedetteknek az állami tekintet által indokolt állapota megkíván, azt t. i., hogy bizonyos szerződéseknek rögtönzött megszüntetése által hajlék nélkül földönfutókká ne váljanak. Ez esetben tehát a belső telek megváltását és átengedését igenis mindig elismertein igazságosnak, de a külsőségekre nézve ezen nézetet épen a tulajdon szentsége elvéből kiindulva nem ismerhetem el. Erre nézve maga a számarány: akár 10, akár 4, akár 1 hold, az különbséget tesz; ;iz elv mindig ugyanaz marad. E részben tehát, a mint a jelentésben is fel van említve, anyagilag ugyan közeledés vehető észre, a mennyiben a külsőségekre nézve, tiz hold helyett csak 4 hold óhajtatik a képviselőház által megváltás tárgyává tétetni, de veszélyeztetve volna azon elv sértheílensége, melyet részint a jogügyi bízottság javaslatai, részint a főrendi ház többszöri határozatánál fogva ismételve magáévá tett. Erre nézve tehát valamint a bizottság, ugy én is részemről bátor vagyok a méltóságos főrendeknek azt ajánlani, hogy elvi álláspontunkhoz ke- i perit a külsőségeket illetőleg tovább is ragaszkod- | jimk a jelentésben letett nézethez. A midőn azonban ezen kérdés a bizottságban j tárgyaltatott, a nagyraélt. ministerium igen t. kép- ! viselője azon közvetítő nyilatkozatott tette, mely az imént felolvasva lón. Én ennek fejtegetésébe nem fogok bővebben bocsátkozni, annak indokolását azonban azon mélyent isztelt férfiúra bízom, a ki azt nálunk, a főrendi ház bizottságában meg is pendítette, s a kormánynak abbeli készségét jelentette ki, hogy ezen szövevényes kérdés megoldásának és az illetők megnyugtatására vezető befejezésének agy módja volna, mely mód helyességéről, miután az a tulajdonjogot nem sérti, a főrendi ház bizottsága meggyőződvén, egész készséggel hozzájárult és annak elfogadását a mélt. főrendeknek a véleményező jelentésben ajánlani is bátorkodott. Ennélfogva bátor vagyok azt az indítványt és kérést intézni a mélt. főrendekhez, méltóztassanak mindenekelőtt az elv felett dönteni s az elvet akkép, mint azt a főrendi ház azelőtt is megállapította, most is változatlanul elfogadni, egyébiránt pedig a közvetítési módozatra nézve oly alakban, mint az terveztetik, t. i. jegyzőkönyvi kivonatban a képviselőház figyelmét különösen e pontra felhíni, hogy az ezután hozandó részletes intézkedés által maga az ügy a kívánt végbefejezést megnyerhesse. (Helyeslés.) Kálnoky Dénes gr.: Nagyméltóságú elnök mélt. főrendek! Nézetem szerint a törvényhozás azon feladatát és az állam azon követelményét, hogy a létező községek fentartassanak, a mélt. főrendeknek e tárgyban hozott határozata és a jogügyi bizottság által beadott módosítások alapján megoldva látom; s ennél tovább menni részint magasabb állami érdekek, részint a tulajdonjog és a törvényes erővel bíró szerződések megsértése nem engedik, hacsak az államlét főfeltételét, a törvények sértethetlenségét koczkára tenni nem akarjuk. Nem állítom, mélt. főrendek, hogy a törvényhozásnak nem lenne joga uj törvények meghozatala, régebbek megszüntetése vagy módosítása által az állam érdekében rendelkezni; de hogy a fennálló törvényeken alapuló, kétségbe nem vonható szerződéseket eltörülni joga lenne, ezt én részemről el nem fogadhatom, mert akkor a törvényeknek visszaható ereje volna, és ezen esetben a törvény megszűnnék törvény lenni. De, mélt. főrendek, anyagi és culturai szempontból is igen hátrányosnak tartanám ezen tárgyra nézve messzebb terjedni, meri; ha a tulajdonjog sérthetetlensége és az abba vetett bizalom megingattátik, csökkeni fog a hitel, szenvedni fog a gazdaszat, ipar és kereskedelem, és anyagi g} r arapodásunk két főfeltétele: a puszták benépesítése és az angol farm-, a bérrendszer nem fog soha meghonosodni, vagy bizonytalan időre fog elodáztatui. Ha csak azon egjméháuy ezer holdról lenne szó, a mi a telepitvényeseknek kielégítésére szükségeltetik, akkor, mélt.főrendek, aggályra nem léteznék ok; de elvek felett van a kérdés, melyeket, ha nem tisztelünk, a vagyon biztonságát a válság esélyeinek
