Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-28

128 XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. tesszük ki. S kérdem, létezik-e ok, létezik-e azon kényszerűség, hogy mi elvet koczkáztassunk ? A mélt. főrendeknek határozata által részint már a mennyiben a törvényszabta utou rendelkezni lehetett, a telepitvényesek követelései kielégíttettek. és más részről pedig, a mennyiben a fennálló törvények és szerződések korlátai között lehetett, szabad egyezkedésre utaltattak, mely mód, tekintve az érdekek kölcsönösségét, legbiztosabban fogja ezen ügyet megoldani és eredményre vezetni. De felteszem, ha megtörténnék is azon eset, hogy némely földbirtokos túlcsigázott követelményei miatt az egyesség létre nem jöhetne, még azon esetre sem látom oly aggasztónak a telepitvényesek sorsát, hogy ők Jakhelyeiket kénytelenek legyenek elhagyni, vagy pedig a törvényhozás kénytelen volna elveket feladni, s annál kevésbbé, miután, a mint itt a jogügyi bizottság javaslatában is benfoglaltátik, egy oly eompromissum jövend létre, mely még azon esetről is gondoskodik a telepitvényeseknek a kincstári pusztákra leendő átszállitásával, — ugy, hogy ők minden esetre biztosítva lesznek. Én, megvallom, a magam részéről ezt nem pártolom, és nem pártolhatom pedig azért, mert ez sok oly követelésre adhat és szolgáltathat alkalmat, a melyek oly térre vezetnének, hogy akkor, a midőn a birtok szentségét megóvni akarjuk, — megeshetik, hogy egy lépést tettünk arra nézve, hogy a jövőben még nagyobb izgalmakra alkalmat szolgáltassunk. De nem látom szükségesnek azért sem, mert hazánk más vidékeiben is vannak lakosok, kik élelmöket megszerezni képesek. Ilyenek a felvidéki tótok, kik az alföldön, és a székelyek, kik a Dunafejedelemségekben marhás és tenyeres munkájokkal keresik élelmöket és tartják fen magukat. így könnyebben gondoskodhatnak szükségleteikről a telepitvényesek is, miután az alföld munkás kezekben hiányt szenved. Azon körülmény pedig, hogy egész községek és nem csak egyes részei lesznek kitéve ezen kényszerű helyzetnek, véleményem szerint, lényeges különbséget nem tesz, s hivatkozom e tekintetben Angliára, hivatkozom Lombardiára, hol a népnek, mondhatni, csekély része bir földdel és anyagilag mégis jobb létnek örvend, mint a mi földészeink. A mi pedig azon izgalmat illeti, melyet a nyújtott remények ébresztettek a telepitvényeseknél, én részemről állami szempontból ezen kérdés megoldásánál mérvadóul nem vehetem és meg vagyok győződve, hogyha ezen kérdés törvényhozás utján végleg el fog döntetni, az izgalom csillapulni fog és a békés kiegyezésnek út fog nyittatni. Tehát ezen mondott okokból és azon meggyőződésből indulva ki, hogy a mélt. főrendek e tárgyban hozott határozata ezen kérdés kedvező megoldását fogja eredményezni, azt pártolva, a jogügyi bizottság által ajánlott módozatokat átalánosságban elfogadom. Radvánszky Antal zólyomi főispán: A telepitvények felszabadítását illetőleg, nem lehet azon nézetekből kiindulni, melyekből történt a kiindulás az urbériség megszüntetésére vonatkozólag, mert habár a telepitvényeknek felszabadítása némileg corollariuma az urbériség megszüntetésének, habár, valamint az urbériségek, ugy a telepitvényesek felszabadításának eredménye ugyanazonos, lényegökre nézve mégis a kettő közt nagy a különbség. Az urbériség eredetileg ugy jött létre, hogy a földesúr földjeit saját erejével mívelni képes nem lévén, birtokának egyik részét kihasította, s azt munkás emberekre ruházta által, azon kötelezettséggel, hogy földjeit megmívélni tartozzanak. Ez volt az úrbéri viszonyoknak kezdete s alapja, s igy keletkeztek a jobbágyok, azaz a földesúr birtokán letelepedett, örökös szolgálmányuyal lekötelezett munkások, örökös szolgálmánynyal azért mondom, mert a libera colonorum migratio csak később időben állott be. Ezen szolgálmáuyból correlative azon kötelezettség fejlődött, mely szerint a földesúr jobbágyának sorsáról s létéről gondoskodni tartozott, de ezen patriarchális viszony, fájdalom, a földesúr részéről nem annyira mint kellett volna, az atyáskodásnak, mint inkább az önkénynek, a kényuralomnak bélyegét viselte, mi az úrbéri viszonyoknak több izbeni szabályozását, végtére pedig azoknak végképi megszüntetését következtette. Jóllehet ezen viszonynak tagadhatatlanul sok hibás kinövései valának, szabadjon mégis mellékesen megemlíteni, hogy azon szemrehányások, miszerint a földesúr minden közteherviseléstől magát kivonta, s ezen terheket a jobbágyaira rovta légyen, nem voltak alaposak; hangsúlyoztatott jelesen a véd- s az adókötelezettség, mely állítólag csak a jobbágyságot sújtotta volna,