Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-21

XXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 93 iránt keletkezett, meghajolván, átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, fentartva magamnak a hozzászólási jogot az egyes szakaszoknál. Zichy Nándor gr. Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Mindenek előtt bocsánatot kérek, ha szót emelek, bár az előttünk fekvő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. A méltóságos főrendek a mini&teri előterjesztést és a törvényjavaslatot felolvasottnak tekintették, ismerik annak tartalmát is. Előttem szóló t. tagtárs két szempontból szólt a kérdéshez. Egyik magát az elvet érdekli, és ez alkalommal csak is erre leszek bátor megjegyzést tenni. A mi a többi észrévételeket illeti, azok csak a törvényjavaslat egyes szakaíszainak formulázására vonatkoznak. Ezekre majd csak akkor lesz alkalmam észrevételeimet megtenni, ha majd részletes módosításokat lesz szives benyújtani. Két szempont volt, melyet előadásában leginkább megjegyeztem és melyekből aggályt emel a két főváros egyesítése iránt. Egyik nehézséget a történeti fejlődés és a történeti jogok tisztelete szempontjából emeli, a másik nehézsége a városi rendőrségnek állami rendőrséggé való átváltoztatásában áll. Magam is nagy tisztelője vagyok a történelmi jogoknak, de azt hiszem, hogy azok akkor, midőn egy élő organismusnak a jelenkor igényeihez mért átalakításáról van szó, nem szolgáihatnak első sorban irányadóul. Felesleges is volna azokat előtérbe tolni, mert abból sem a nemzetre, sem a városra, sem más speciális érdekekre praejudicium nem szárinazhatik. A két város egyesítése nagyon kívánatos, mind a két város saját érdekében, mind pedig azon érdekek szempontjából, melyek szerint a fővárosok kormányzata és valóságos életrevaló kifejlődése biztosittassék. Nem is igen lehet képzelni, hogy egy jelenleg is létező testület egy egységes társadalom minden működésében kellő kormányzat szerveztethessék, ha ezen kormányzat két különböző helyről, nem az összes érdekek közös szempontjából, hanem részletes partiális érdekek szempontjából intéztetnék. De ezen törvényjavaslatnak érdeme különösen abban rejlik, hogy ezen hazának viszonyaihoz mért valóságos fővárost akar alkotni. Ha pedig ezen fővárost két három felé szétdarabolva meghagyjuk, az annak nem csak bei, hanem kiható erejét, életképességét is csorbítani fogná. Históriai érdek az itt. hogy Magyarországnak legyen egy valóságos és a nemzet méltóságának megfelelő fővárosa; a jelen érdeke pedig az, hogy ezen főváros minél megfelelőbb autonóm közigazgatással bírjon. Én tehát azon elvben, melyet az előttem szólott t. tagtárs felhozott, nem osztozhatom, és annak ellenében ez irányban a törvényjavaslatot csak üdvözülhetem. Atalában azon elv ellen, hogy a két város egy várossá egyeítesittessék, nem is hallottam aggályokat, ellenvetéseket emeltetni, sőt inkább .a törvényjavaslatnak ezen elve az, mely kifogás nélkül közóhajtásnak tekinthető. Hogy miként fogna ezen elv realizáltatni, azo» kérdés iránt már, mint a jogügyi bizottság jelentéséből is látható, a jogügyi bizottság körében is, de ezen ház körében is némi aggályok és eltérő vélemények létezhettek, melyek iránt saját nézetemet bátor leszek előadni. A mi pedig a másik szempontot, a városi rendőrségnek államivá átalakítását illeti, azt hiszem, hogy ezen elv által nincs kizárva, hogy magára a helyhatóság saját érdekeit illető politialis ügyeire nézve magának a város ne szervezhessen városi rendőrséget. Ez lehető, sőt ezt szükségesnek is tartom, de, hogy jelenleg a fővárosban a rendőrség államivá alakittassék át, én azt hiszem, hogy felelős miuister és kormányrendszer melleit az ellen senkinek ellenvetése nem lehet és ha saját ügyeire nézve lesz is a városnak külön rendőrsége, de hogy atalában a rendőrség államilag kezeltessék, az iránt aggályokat táplálni szerintem indokolva nem lehet. Már maga azon szempont, hogy már nem két-három kisebb városban kell a rendőrséget föntartani, hanem több egybefoglalt hozzácsatolt részekben, az maga egy oly tág tért nyújt a rendőrségnek és annak értékét oly magasra emeli, hogy akkor is, hogyha a rendőrség autonóm utón helyesen kezelhető volna, ezen fővárosra nézve az állami rendőrséget szükséges volna provisióba venni. Én tehát azt hiszem, hogy a rendőrség kérdésének megfejtése nem. is ide tartozó, hanem, miután ezen kérdésre nézve ugy a mélt. főrendek körében, mint a képviselőházban beható tárgyalások folytak, én csak örülök, hogy ezen kérdés már most gyakorlatilag oldatott meg, és igy áta-