Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.
Ülésnapok - 1869-102
OH. ORSZÁGOS ÜLÉS, 73 korolhatna; mert utoljára a szolgabíró eddig sem candidált mást, mint a kit a község kívánt. Mindezeknél fogva kérem a szerkezet megtartását. Lipthay Béla b.: Nagyméltóságú elnök! méltóságos főrendek! Belügyminister ur ő nagyméltósága nyilatkozata után alig marad már fenn több indok, mely a törvényjavaslat fentartása mellett szól. Ennek következtében nem bocsátkozom a .bizottsági jelentés átalános czáfolásába, hanem csak részletekben kívánok a kiküldött bizottságjelentésében foglalt indokoláshoz szólni. Őszintén megvallva, ezen indokolások ugy a mint a jelentésben foglaltatnak, engem nem győztek meg. Nevezetesen ha a sorozatot követem, ott kell kezdenem, hogy a bizottság különösen okot lát arra, hogy a törvényjavas 1 at erre vonatkozó határozata módosíttassák azért, mert a kijelölési jog már a régi gyakorlaton alapszik, és ennek következtében mintegy a nép szellemébe áthatott. A mi a gyakorlatot illeti, azt hiszem, talán csak tollhibából terjesztette ki a bizottság e gyakorlatot az egész elöljáróságra. Az egész elöljáróság az eddigi gyakorlat szerint sohasem jelöltetett igy, hanem csakis a biró maga, az 1836-ki, hajói emlékszem, IX. törvényczikkben az esküdtek határozottan kivétettek, és ezekre nem terjedt ki a kijelölési joga. Ha tehát mostan a bizottságnak e tekintetbeni indítványa elfogadtatnék, az eddigi gyakorlathoz azon okokból kellene most is ragaszkodni, melyek akkor voltak mérvadók, midőn általam az idézett törvény alkottatott, t. i. azért, mert hogyha egy biró, nem mondom octroyálással, hanem bizonyos befolyások és megszorítások következtében megválasztatik, talán a községnek közakarata ellenére is szükséges, hogy azok, a kik legközelebb állnak a bíróhoz, és mintegy ellenőrei, tiszta kifolyásai legyenek a község akaratának. Ennek következtében mondom, még azon esetben is, ha szükséges volna korlátozni a választást, minden esetre az itt hivatkozott régi joggyakorlat alapján kell eszközölni. A mi a törvényhatóságról szóló törvény szellemére való hivatkozást illeti, megfelelt erre már belügyminister ur ő nagyméltósága. Én csak némi kis alkalmazásban fogom felderíteni azt, hogy e szellem ellen ezen törvény nem vét; meglehet, FÖREKDI NAPLÓ IS 68 /,!. U. hogy alakja ellen igen. De kérdem, ha mi a szellemet az alakban és nem a lényegben keressük, micsoda eredményeket fog az szülni? Ugy látszik pedig, hogy itt épen csak alakjára van fektetve a támadás, mert az mondatik: a törvényhatóságokban a főispán jelöli ki a tisztviselőket, s ennélfogva a rendezett tanácscsal nem biró községekben is bizonyos megszorítással a szolgabiróra kell e jogot ruházni. Ha ez a szelleme a törvénynek, nem értem azt, miért nem kívánja a bizottság a rendezett tanácscsal biró községekre nézve, hogy az alispán ott is a képviselő testülettel vagy annak küldötteiI vei egyetemben eszközölje, a kijelölést. Továbbá természetes corollariuma volna ennek az, hogy az alsóbb községi tisztviselőket is, mint : az esküdteket, a kisbirókat vagy talán a pásztoro| kat is bizonyos körben megint a községi biró jelölje | ki, már csak azért is, hogy a rendes fokozat meg< tartassék. Ennek következtében én nem az alakra fektetem a súlyt, hanem a szellemre. De miként gondoskodott e tekintetben a törvény ? A törvény és pedig már egy korábbi sza; kaszban, melyet a méltóságos főrendek elfogadtak, ! k'mondja czélját. Ugyanis a 2-ik §. azt mondja: 1 ,.A község a kormány korlátai között önállóan i intézi saját külügyeit, végrehajtja a törvénynek közigazgatásra vonatkozó rendeleteit. Tehát a törvény a községnek teendőit két főj részre osztja. Egyiket a községi teendőkre, mási! kat a hatóságok által végrehajtás végett hozzá érI kezett rendeletek végrehajtására. Kérdem, nincs-e ] itt a községi törvényben gondoskodva e végrehaj1 tásról. A mint épen a t. belügyminister ur ő nméltósága igen helyesen kiemelte, e tekintetben a töri vényhatóságok a kormányrendeletek végrehajtására nézve sokkal fügetlenebb hatáskörrel ruháztatnak fel, mint a jelen törvény által az illető községek. En meg vagyok győződve arról, hogy a kormány, illetőleg az állam legnagyobb készséggel lemondana a kijelölési jogról a törvényhatóságokban is, ha azoktól is követelhetné határozatainak minden ellenmondás nélküli végrehajtását, s ha azok intézkedéseit is ugy ellenőrizhetné, mint a községekben, midőn azt találná, hogy a törvényhatóság közegei törvényellenesen cselekesznek. Ha 10