Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.
Ülésnapok - 1869-102
72 CII. ORSZÁGOS ÜLÉS. sen megegyeztethetőnek a törvényhatóságok rendezéséről szóló k. szentesítést nyert törvény intézkedésével sem, mely az illető törvényhatósági tisztviselők kijelölésére s megválasztására a főispánnak is, mint az állam s kormány közegének, némi — habár korlátolt — befolyást enged, holott a jelen törvényjavaslat fentidézett rendelkezése által a törvényhatóság, s igy illetőleg közvetve az államkormányzat megfosztatnék minden azoknak kijelölésére és megválasztására való befolyástól, kik e törvényjavaslat rendelkezésénél fogva, de természetszerűleg is első fokban hivatvák az állam s törvényhatóság rendeleteit s intézkedéseit foganatositani és azoknak érvényt szerezni. De továbbá nem titkolhatja el a bizottság azon meggyőződését sem, hogy a rendelkezésben némi eltérést lát a törvény szellemétől, mely azon végig átvonul, s épen a népnek saját érdekében azt az állam betekinthetése s ellenőrzése alá helyezi, holott a jelen törvényjavaslat ezen rendeletén indulva, az legalább ezen esetre vonatkozólag nélkülöztetnék, noha a törvényhatóságokban csaknem egészben az értelmiség épen a községekben, ellenben hazánknak legjelentékenyebb számú vidékein a polgárosodás legalsó fokán is alig álló, irás- s olvasásban is járatlan tömegek kezei közé tétetik le a korlátlan választási eljárás, melynek ferde gyakorlata felemészthetné azon népnek jólétét, melynek érdekében alkottatott a törvény, s itt-ott hazánknak legszentebb érdekeit is veszélyeztethetné. Ezen indokokból kiindulva, kívánatosnak, sőt szükségesnek látja a bizottság, hogy valamint a kijelölési jog az 1870. évi XLH. t. ez. 68. §-a értelmében a törvényhatóságokban a főispánnak kezében meghagyatott, ugy e jog a kis és nagy községekben ugyan ily korlátok közt a szolgabírói hatóságnál meghagyottnak mondassák ki törvény által; miért is a törvényjavaslat 78. §. 2-dik bekezdését ekkép fogalmazandónak javalja a bizottság : A kijelölési jogot a szolgabíró a képviselőtestülettel egyetemlegesen gyakorolja egy választmány által, mely áll a szolgabiróból mint elnökből és a képviselőtestület által a képviselők s választó közönség köréből választott három, úgyszintén a szolgabíró által ugyanonnan kiszemelt 3 tagból — a szavazatok egyenlőségénél az elnök szava döntyén e választmányban is, mely választmány, ha van [ is jelentkező, minden állomásra külön-külön három ! egyént jelöl ki." (64. §.) Tóth Vilmos beliigyminister: Nagyméltóságú főrendi ház! A jogügyi bizottság véleményével ellenkezőleg kérem, hogy az eredeti szerkezet, ugy a mint be van terjesztve, megtartassék. Én egyátalában nem fogadhatom el az analógiát, melyet a jogügyi bizottság felállított, mondván hogy „az illető törvényhatósági tiszviselők kijelölésére s megválasztására a főispánnak is, mint az ádam s kormány közegének, némi — habár korlátolt — befolyást enged, holott stb." Először is a községek hatásköre különbözik a törvényhatóságok hatáskörétől. Méltóztatnak tudni, hogy a törvényjavaslatban világosan ki van , mondva, hogy a község a kormány rendeleteit feltétlenül végrehajtja. Egészen másképen áll ez a I törvényhatóságoknál és a királyi városoknál; nemI csak magoknak a törvényhatóságoknak és királyi i városoknak van joguk repraesentálni, hanem az ali ispán is repraesentálhat a kormány rendeletei ellen. | Nem állván az analógia a nagy és kis községek i közt, természetes, hogy az okoskodás alapja lényej ges változást szenved. Méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy az elöljáróság, mely a szolgabíró candidatiója mellett választatott, egyedül intézkej dett; inig most ott van a képviselő-testület mint . correctivum. I Ezen correctivumot találom a törvényjavaslat azon fejezetében, mely az elöljáróság és a képvij selőtestület felelőségéről szól. Mi, — azaz a képvi| selőház, — a községeknek bizonyos tekintetben j autonómiát óhajtottunk adni és ez autonómia egyik j részét abban találtuk, hogy a községek szabadon | választhatják tisztviselőiket. Azon jótékony befolyást, melyet eddig — i nem tagadom — a szolgabíró gyakorolt a candiI datiónál, elérve látta a képviselőház az által, hogy | a képviselő testület maga fog candidálni, azon ' képviselő testület, melynek fele a legtöbb adót fizetőkből áll, melyről tehát nem lehet feltételezni, hogy oly egyéneket fogna candidatióba hozni, kiknek kezébe ne lehetne nyugodtan a község ügyeit letenni. Végre ott van a szolgabírónak elnöklete is, ki különben is mindenesetre tudni fog annyi morális befolyást gyakorolni a községre, mint a mennyit a candidationalis bizottságban gya-
