Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.
Ülésnapok - 1869-102
Clt ORSZÁGOS ÜLÉS. 67 irányban igyekszik a bajt orvosolni, s gondokodik j erről annyiban, mennyiben egyrészt felállította a j jegyzői szigorlatot, másrészt kimondotta, hogy a ; jegyzői hivatal állandó s örökös hivatal. | Leteszi továbbá ezen törvényjavaslat alapját a . szegényügynek, a mennyiben kimondja, hogy ezen- 1 túl a községek tartoznak saját szegényeikről gon- j doskodni. Végre rendezi ezen törvényjavaslat az illető- : ség és letelepedés kérdését, és ezzel azt hiszem, hogy közigazgatási praxisunknak egy igen nagy , hiánya lesz pótolva. Nem akarok a nagyméltóságú főrendi ház becses türelmével visszaélni; legyen szabad azon- • ban nekem, kinek ezen törvényjavaslat alkotása körül érdemem nincs, mert hiszen az érdem egyrészt hivatalbeli elődömé, ki e törvényjavaslatot alkotta, és a képviselőháznak alkotmányos tárgyalás végett benyújtotta, másrészt a képviselőházé, ; mely ezen törvényjavaslatot bővítette, javította; — | legyen szabad azért elfogulatlanul kimondhatnom azon nézetemet, hogy ezen törvénynek alkotói teljes meggyőződésem szerint nyugodtan, sőt talán büszkén tekinthetnek ezen munkára. És épen azért legyen szabad egész tisztelettel kérnem a nagyméltóságú főrendi házat, méltóztassék becses hozzájárulása által Magyarország codexét egy oly törvénynyel gazdagítani, mely, meggyőződésem szerint, ezen ország helyes reorganisatiójának lényeges részét fogja képezni. Ajánlom a törvényja- I vaslatot a méltóságos főrendi háznak elfogadás végett. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Szögyény-Marich László: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Az előttünk fekvő törvényjavaslat közállapotaink egy nagy és lényeges hiányának pótlására van irányozva; mert midőn a közigazgatás és törvénykezés majd minden egyéb tárgyaira, noha egy részben hiányos és elavult, de még mindig alkalmazható és félig-meddig kielégítő törvényeket, szabályokat és törvényes gyakorlatot bírunk: akkor a község belrendezése tekintetében egy oly kopár mező áll előttünk, melyre törvényhozásunk századok óta csak 1836-ban az úrbéri törvények alkotásakor és 1848-ban az úrbéri viszonynak megszüntetésekor némely átalános intézkedésekkel, a végrehajtó hatalom pedig több- ! nyíre csak nagyobb községeknek felszabadítása- ! kor, rendezett tanácsokkal és egyéb kiváltságokkal j való ellátásuk alkalmával terjesztette ki rendező és szervező gondoskodását. Mig a kisebb községeknek ezrei belrendezés tekintetében azelőtt a földesúrnak patriarchális jóakaratától, jelenleg pedig a kerületi tisztviselőnek egyéni értelmiségétől, jóakaratától, vagy buzgalmától függnek; — pedig a mindnyájunk által oly élénken óhajtott decentralisatio. melynek szüksége naponkint azon mérvben válik égetőbbé, melyben a kormányzat központján elintézendő ügyek száma, folyvást felhalmozódván, az azoknak elintézésére szükséges községeknek számát is szaporítani kell, mit elvégre az államnak pénzereje el nem bir, — a szükséges decentralisatio — mondám — a józan értelemben vett önkormányzat, s különösen az ország helyhatóságainak a legújabb törvény által megállapított rendezése csakis egy czélszeríí községi törvény alapján eszközölhető. Azért meg vagyok győződve arról, hogyha a 48-ki törvényhozás akkori közjogi átalakulásunk után békésen és nyugodtan működhetett volna, a községek rendezését a sürgős teendőknek első sorába fogta volna helyezni. Miután azonban a tudvalevő körülményeknél fogva ez nem történhetett, az arra következett ábsolut kormány kívánta volna hazánkat egy községi törvénynyel boldogítani. Éveken át dolgoztak az akkori bureaukratikus törvénygyártásnak ezen leghíresebb mesterei, mig végre sok retortán keresztül megszületett az: ,.Entwurf einer Gemeinde-Ordnung für das Kronland Ungarn." De miután az akkori — különben meglehetősen elbizakodott —Solonok és Lykurgusok mégis kételkedtek azon, vájjon ezen — Európának minden községi törvényeiből összeállított — törvény Magyarország minden vidékeiben alkalmazható lesz-e ? — a helytartótanácsnak öt osztályában bizalmi férfiak voltak ezen törvényjavaslat feletti véleményadásra felhiva. Azonban, — a mit az eddig elnyomott közszellem első hangosabb nyilatkozataként vagyok bátor jelezni, — ezen bizalmi férfiak a magyar törvényhozás jogának bármely alakban való bitorlásától tartózkodván, közreműködésöket ezen törvénynek megalkotásától megtagadták. És igy alkotmányos kormányunknak lőn fentartva, közállapotaink ezen nagy hézagának betol-