Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-96

66 XCVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. írt, tehát a tiszta haszon mindössze 9000 frt. Ez lehetetlen hogy fel ne tűnjék mindenkinek. A dolog magyarázata méltóságos főrendek, abban van, hogy eddigelé az államerdőségek tetemes része nemcsak kis nettóval volt administrálva, de jelentékeny kárral. Magában Erdélyben 1

/

2 millió holdat tesz az erdőségek kiterjedése, s ezek még a magyar kormány alatt is kárral administáltattak. Eddig külön voltak választva a bányaerdoségektől a kincstári erdőségek, ezekben volt meglehetős haszon, de több volt az ezt elnyelő hátrány amazokban. En azt gondolom, hogy abban semmi haszon nincs az államra nézve, ha mi egy helyt tiszta hasznot, más helyt kárt mutatnak ki, s ha végre összehasonlítjuk a plust és minust, kiderül, hogy nem volt miért örülnünk a plusnak. Ennélfogva jobbnak találtam azt, hogy mind összefoglaltassanak az államerdők, s itt azt látjuk, hogy az összes eredmény 9,000 ft. Ha ezt eombinálni méltóztatnak az utóbbi év eredményével, meg fognak győződin arról, hogy e miserabilis összeg is mindenesetre javulás. Az erdőgazdaság javulása mindenütt lassan halad, s igy a dolog természeténél fogva nálunk is. En arra nézve, hogy javuljon az erdőgazdaság, megtettem az intézkedéseket melyek hiszem, hogy czélra vezetők lesznek. Azt gondolom egyébiránt, hogy a dolog ma sem áll oly szomorúan, mint első tekintetre látszik, mert vannak oly tényezők, melyeket nem lehet figyelem nélkül hagyni. így mindenekelőtt meg kell említeni azt, hogy Magyarországon az erdők aránylag igen magasan vannak megadóztatva, mint ezt méltóztatnak tudni a mélt. főrendek is: (Felkiáltások : Ugy van!) Itt a kiadásokban már benne van azon jelentékeny adótétel is melyet az államerdők ngy fizetnek, mintha magánosok kezén lennének. A mélt. főrendek is fognak tanúskodni a mellett, hogy nem egy erdőség van, mely nem hogy haszonnal fizetne, de sőt tulajdonosa örül, ha leg alább adóját fedezi, fFelkiáltások: Ugy van!) így vagyunk mi is az államerdőségekkel. Ezenkívül figyelembe veendő, hogy ez fejlődő gazdaság. Ha méltóztatnak megtekinteni, minő fakészletet vett át az 1871-ik év, és minő készletet fog majd áthagyni az 1872-ik évre, azt méltóztatnak észlelni, hogy itt százezerekre, hanem milliókra menő javulás van; mert az üzem mindig tágitfatik, az üzem nagyobbodása következtében egyik évről a másikra mindig nagyobb fakészlet tétetik át, és ha ezt számba veszszük, akkor az eredmény mindig kedvezőbbé válik. Azt sem lehet továbbá figyelem nélkül hagyni, hogy az államerdőség a bányatelelepeknek piaezi árakon 15°/

0-al számítva szolgáltatják a fát, miután azon industrialis műveket nem lehet azon veszélynek kitenni, hogy mától holnapra a tüzelő-anyag drágasága folytán életképtelenekké váljanak. Ezen 15%-nyi ár leengedés ismét az államerdők javára és az erdészet előnyére esik. De azonfölül, hogy az államerdők 15%-al olcsóbban adják az állam czéljára a fát, és hogy megfizetik a magas adót, oly óriási patronatusi terheket is viselnek azok, melyeket, ha csak egyszerűen felemiitek a mélt. főrendek előtt, el fogják ismerni, hogy az igen tekintélyes, de létező teher, s mindezek után marad 9000 frt tiszta haszon. Azonban nem hagy nyugodnom azon tény, hogy mig egynémely erdőségekben jelentékeny haszon mutatkozik, addig mások kárral járnak, és azért intézkedést tettem az mint, hogy az eredmény itt is lehető legkedvezőbb legyen. Ez kulcsa azon jelentékeny befektetéseknek, melyeket előirányoztam, s melyek el nem kerülhetők, mert a ki aratni akar, annak vetnie kell, én pedig aratni akarok, ennélfogva nem szabad sajnálnom a magot, mely után az aratást várom. A bányászat és pénzverés czíméii előirányozva van 13.500,000 frt bevétel és 11,700.000 frt kiadás, ennélfogva a különbözet csak 1.800,000, a mi igaz, hogy nem valami fényes, de ha való — a miben kissé kétkedem, mert ebben bizonyosan sok része van az erdőségek jövédelmeinek is, a mi a 15% faár-leengedésből is következik, —ha, mondom, amaz eredmény valóság volna, én igen megnyugodnám benne. Azonban a bányászat az egész világon oly iparág, mely igen nagy tőkebefektetéssel csekély hasznot hajt; és egészen más tekintetek azok, melyek a bányászat fentartását kívánják. E tekintetben meg lehetünk elégedve, ha kár nincs, s ha az saját költségeit fedezi. Azt se felejtsük el, hogy a fémbányászat termékeiből az arany és ezüst ez időszerint magasabb áron értékesíttetik, mint a névszerinti érték. A bányák termékei: az arany és ezüst, a költségvetésben papkertekben vannak előirányozva, a zárszámadásban azonban már 15—20°/

0 agio-többlettel fordul-