Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-96

64 XCVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. volna, illetőleg javasolhatja vaia az indemnity újból való meghosszabbítását, ez igaz, de ezzel még nincs constatálva, hogy módjában állott volna annak meghosszabbítását eszközölni is. Tekintve épen azon kevés kedveltségét, mondhatnám ellenszenvet, melylyel az indemnityk ujabb meg ujabb meghoszszabbitása jár, kellő biztosítékot nem bírtunk aziránt, hogy épen a vita, mely a meghosszabbítás iránt folyt volna, nem fogta volna-e elnyelni azon néhány napot, mely alatt különben maga a tárgyalás véget ér vala. Ismétlem, ilyen kételyek — legalább nálam merültek fel. Remélem, hogy e bajon jövőre segítve lesz, legalább a kormaidon a dolog nem fog múlni, s minden intézkedés már is meg van téve arra, hogy a jövő költségvetés kellő időben legyen beterjeszthető, s — elmerem mondani, hogyha valamely hatalmunk körén kívül eső akadály nem jő közbe — oly időben fog az benyujtatni, hogy annak tárgyalása mindkét házban az év vége előtt megtörténhessék. (Helyeslés.) Cziráky János gr.: Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! Azon beható érvelések után, melyeket gr. Apponyi György t. barátom felhozott csakis annyiban tartom szükségesnek fölszólalni, a menynyiben az igen t. pénzügyminister ur némely észrevételeit nem kívánom megjegyzés nélkül hagyni. En ezen ügyben is azt látom: sünt ceríi denique fines. Midőn az átalakulás nehéz perczeit éltük, közülünk mindenki készséggel hozta azon áldozatot, hogy tekintve azon sok nehézséget, melylyel a helyreállott alkotmányos kormánynak küzdenie kell, meggyőződésünk, lelkiismeretünk korlátozásával némi önmegtagadásokra voltunk utalva és a legfontosabb ügyek tárgyalásának néha, ugy szólván, csak perczeket szentelhettünk. Én ezt mindig lelkiismeretem nagy megerőltetésével tettem, mert, mint előttem szóló t. bíirátom kijelentette, a budget tárgyalása nem csak formai, de valóságos és reális joga a főrendi háznak, és mind a fennálló törvényes gyakorlattól, mind törvényeinkből kimutathatom azt, hogy minden egyes tételre, minden egyes adónemre nézve a főrendi háznak, miut a törvényhozás egyik factorának, hozzászólása és hozzájárulása megkívántatott, hogy az törvényes erőre emelkedhessek. Mi következik ebből? Azon nagy felelősség, melylyel, ha küldőink nincsenek is, mint Apponyi t. barátom helyesen hangsulyozá, de lelkiismeretünk sugallata folytán mindnyájan tartozunk az egész haza előtt, azon felelősség annyira áthat bennünket, hogy épen mivel magunkkal számot vetünk, ezen kötelesség teljesítésében, mivel megfontoljuk, hogy mily nagy dolog az, midőn az ország lakosainak vállaira milliókra terjedő terheltetések rovásáról van szó, hogy azt csak behatóan lelkiismeretes meggyőződés és tanulmányozás utján érvényesíthetjük, épen azért mondhatom, tapasztalásból tudom, hogy igen sok tagja a főrendi háznak inkább kimarad e teremből, semhogy ily felületes eljáráshoz kezet nyújtson. Magam is csak a legnagyobb lelki küzdelemmel vagyok a mai tárgy megvitatásán jelen, mert megvallom, hogy azon rövid időköz, mely a mai ülés napja, és azon nap közt van, midőn a jelentés kezeinkhez jutott, még azon combinatio megtételére is, melyet a pénzügyminister ur felhozott, fölötte rövid. Az hozatott fel, hogy itt inkább a fő és átalános kiindulási elveket kell tekintetbe vennünk, részletekbe bocsátkozni nem lehet annyira e ház, feladata. Készséggel elismerem, hogy igenis e ház ezen eljárást bizonyosan ildomossági szempontból szem előtt tartja. Azonban exceptio firmát regulám. Azt hiszem, hogy épen az egészre való tekintettel a részleteket áttekinteni és tanulmányozni kell, és ha azokban oly pontozatok foglaltatnának, melyek által bizonyos irányban túlterheltetések és meggyőződésünk szerint kevésbé szükséges kiadások, kevésbé hasznos befektetések tűnnének ki, akkor azoknak kitöröltetését indítványozni, és az indítványnak a törvényhozó testület másik részénél is érvényt szerezni, azt hiszem, mulaszthatlan kötelességünknek kell tartani. Azért egész átalánosságban a tételt ugy a mint a pénzügyminister ur ő excellentiája által felállítva volt, részemről el nem fogadhatom. De azonkívül az is mondatott, hogy a ház, tekintetbe véve a viszonyokat és körülményeket, többször volt már azon állapotban, hogy ily rövid idő alatt is megszavazta a budgetet. Hisz épen ez a rósz, hogy azért, mert akkor ily rövid idő alatt történt — a mi, tekintve az akkori viszonyokat, a csak épen akkor megerősödő kormány iránti tekintetből azok részéről történt, kik valódi vonzalommal viseltettek iránta, kik mindig és mindenütt követték a kormány zászlaját, — szívesen történt, — hogy