Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-96

XCVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 53 zatos változása úgyszólván egy évről a másikra folytonos, és annyi időt vesz igénybe, hogy, mint az alsóházi tapasztalás mutatja, nem hónapok, hanem évnegyedek telnek el a tárgyalásban; mondom, ha a részletes tárgyalásra mind a két ház egyenlő súlyt fektetne, ismétlem végre az lenne belőle, hogy egy év sem lenne elegendő a költségvetés megállapítására. Ennélfogva igenis meggyőződésem az, és annak minden tartózkodás nélkül kifejezést is adok, hogy a dolog természete utal arra, hogy mig az alsóház a részletekkel foglalkozik, addig a főrendi ház a budget átalános mivoltára fektessen súlyt. Ha a felsőház ezt tartja szem előtt, és ha annak alkalom nyujthatik arra, hogy a részleteknek tanulmányozásából meggyőződést szerezzen magának nemcsak arról, vájjon elviselhetők-e az előirányzott terhek, hanem arról is, vájjon elég gyümölcsözően szándékoltatnak-e befektettetni a kiadások, ugy módjában van a közjóra nézve gyümölcsözően hasznosíthatni alkotmányos j ogosultságát. Nem tagadom, hogy e czélra is kívánatos az, hogy a felsőház mint ház lehetőleg részletesen vizsgálhassa a budgetet, s ha ez a jelen esetben nem lehetséges némi megnyugtatásul szolgál nekem, hogy az, mi a főrendi háznak, mint olyannak nem lehetséges, tagjainak mint egyeseknek lehetséges volt, épen azon körülménynél fogva, hogy a részletes költségvetés, mint ő nagyméltósága is emlité, hónapok sőt évnegyedek óta van a méltóságos főrendi ház tagjai kezében. Az igaz, hogy testületileg részletesen megvitató tanácskozásra nincs ideje a mél tóságos főrendi háznak, de arra, hogy önmagában mindenki tisztába jöhessen magával, arra volt ideje. Igaz arra, hogy ex multis intellectibus fietunus a kivánt idő nincs meg; de a niéll. főrendek közül mindenki számot vethetett magával, vájjon olyannak találja-e a költségvetést, hogy egész megnyugvással igen-t vagy nem-et mondhasson rá. De azt mondja ő nagyméltósága, hogy a mélt. főrendi ház tárgyalásának objeetuma tulajdonképen uem a kormányi előterjesztés, t. i. a költségelőirányzat, hanem a képviselőház által megállapított pénzügyi törvényjavaslat, s a mennyiben itt jelentékeny eltérések fordulnának elő, amannak tanulmányozása nem pótolhatja emezét, s ugyanazért a megfelelő elégséges időt a pénzügyi törvényjavaslat átvétele után van joga követelni a méltóságos főrendi háznak. Atalánosságban mindezt megengedem, de a jelen esetre vonatkozólag megjegyzem, hogy a változtatások, melyeket a képviselőház tett, kis mérvűek, annyira, hogy a mérleg, melyet az előirányzat benyújtása alkalmával nekem a képviselőház elé terjeszteni szerencsém volt, csak 800,000 frttal különbözik a mostani mérlegtől, annyival levén kevesebb a deficit, mint a hogy azt kilátásba helyeztem. Az 1 egész 260.000,000 írt, illetőleg a szaporított átfutok leütésével 220.000,000 frtnyi budgethez képest, ezen egész 800,000 ft különbözet valóban nem olyan jelentékeny, mely ujabb tanulmányozást, a változtatások folytán ujabb részletes összehasonlítást kívánna, s ezt annál kevésbé, miután ezen 800,000 frtnyi különbözet a mérlegnek javára esik. Származott pedig legnagyobb részben általam előirányzott némely befektetések elejtéséből. A különbözet többi része csekélységre reducálható; ha kiveszem az osztálytanácsosokon felül levő hivatalnokok szálläsbérei szándékban volt javításának elejtését és ugy a tiszti fizetések mint a lakbér följavitások némi mérséklését jelentékenyebb tétellel sehol sem találkozunk. Ellenkező irányban csak a közmunka és közlekedési ministerium előirányzatának azon tétele változott, mely a megyei utak javítására felvett 200,000 ftnyi segélyről szólt, ez összegmegkétszereztetvén. Ezen különbözet csekély volta a jelen concret esetben kevésbbé érezhetővé teszi, a kellő idő hiányát. Ezt kimondom a nélkül, hogy magát azon körülményt, mely szerint ezen idő hiánya fenforog, menteni óhajtanám. A mi azon megjegyzést illeti, hogy a baj elhárítható lett volna az által, ha az indemnity meghosszabbítását kérjük, erre nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy ha ez nem történt, annak annak egyik oka az, hogy a költségvetési törvényjavaslatnak a képviselőház által történt megszavaztatása óta mégis volt annyi idő, mennyi alatt a budget tárgyalásán a mélt. főrendi ház már nem egyszer átesett. Másodszor, mert, s ebben nekem kétségkívül igazat adni méltóztatnak, — az indemnity gyakori meghosszabbítása is bajjal jár. Választás tehát csak a két baj közt volt, s kérdés csak az, hogy egyiket vagy másikat válaszszuk-e, mert a baj elkerülése átalában lehetetlen vala. A kormány kezdeményezhette