Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-96

52 XGVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. főrendek! mitől a méltóságos főrendi ház bölcsesége engem felment, megjegyezhetném különösen azt, hogy azon helyzet, melyben vagyunk és melyen ma ugy szólván segíteni nem lehet, elhárítható lett volna. Egyszerű számításból látható volt, hogy az indemnitás ideje nem eléggé hosszú, ha a méltósá­gos főrendek az államköltségvetést alaposan és be­hatóan akarják tárgyalni; az indenmitást tehát meg­lehetett és meg kellett volna hosszabbítani a maga idején. És ez nem történt. De hogy továbbá ne fáraszszam a méltóságos főrendek figyelmét, azok után, miket felhozni bátor voltam, esak annak kijelentésére kívánok szorít­kozni, hogy a pénzügyi bizottság minden buzgósága és törekvése mellett és szintúgy a méltóságos fő­rendek is bármily buzgón fognának a munkához, a jelen körülmények közt nem képesekkötelességök­nek azon mértékben megfelelni, melyet az ügy fon­tossága megkíván. Miből vagy az következik, hogy a méltóságos főrendek alkotmányos joguknak gyakorlásától és törvén) hozói kötelességük teljesítésétől elütíetnek, vagy az, hogy kénytelenek volnának a kormányt és a közigazgatást, miután az indemnityideje folyó hó 31-én lejár, a legnagyobb zavarba ejteni. Tu­dom, méltóságok főrendek, hogy ezt akarni nem fogják, és ezt én sem óhajthatom, de valamint a kor­mány helyezetét és a közigazgatás érdekét igen tu­dom méltányolni, szintúgy szivemen fekszik az ügy, e magas ház tekintélye és alkotmányos hatásköré­nek épsége. Méltóságos főrendek! Nekünk nincsenek kül­dőink, kiknek felelettel tartoznánk, de nem cseké­lyebb a felelősség, melylyelfa hazának és saját lelki­ismeretünknek tartozunk. [Élénk helyeslés) Fo­kozza pedig ezen felelősséget a jelen esetben az, mit a ház tekintélye és hatáskörének fentartása tő­lünk követel. Ezen mélyen érzett tekintetek arra bírnak engem, hogy midőn a kénytelenségnek en­gedve és különösen a nagyérdemű pénzügyinmis­ter iránti személyes bizalomnál fogva a jelen tör­vényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfo­gadom, egyúttal bizva a méltóságos főrendek támo­gatásában, az igen t. pénzügyministert és az Ösz­szes ministeriumot, bizalomteljesen, de komolyan felkérjem, hogy e magas házat ily helyzettől, mely tekintélyét és alkotmányos jogát csorbítja és mely a méltóságos főrendeket törvényhozói kötelesség­érzet ökkel ellenkezésbe hozza, — megóvni és gon­doskodni méltóztassanak arról, hogy az állam­költségvetés ily módon való tárgyalásának ez le­gyen utolsó esete. [Helyeslés) Ismétlem, hogy a tör­vényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfo­gadom másrészről az általam az összes ministe­riumhoz irányzott felkérést a méltóságos főrendek pártolásába ajánlom. [Élénk helyeslés) Kerkapoly Károly pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Távol volt tőlem legkevésbé is kétségbe vonni hogy azon aggályok, melyeknek előttem szóló Apponyi György ö excellentiája kifejezést adott, teljesen alaposak ne volnának; távol van tőlem tagadni, hogy a kor­mány maga nem örömest van azon helyzetben, hogy a méltóságos főrendek idejét a költségvetési előirányzat tárgyalását illetőleg szűkre mértnek lássa. Azt is el kell ismernem, hogy tökéletesen a törvényekben gyökerezvék azok, a miket ő excel­lentiája felhozott azon tekintetben, hogy nálunk a főrendi ház a budget tárgyalását illetőleg olynemíí megszorításoknak alávetve törvény által nincs, mint a minő megszorításoknak alávetve van a felsőház némely más alkotmányos országokban. Mindezeket ismétlem, elismerem; de legyen szabad részemről ismételten hangsúlyoznom a helyzetnek nem any­nyira igazolásául, mint inkább magyarázatául fel­hozni ugyanazon körülményt, melyet ő excellen­tiája, — habár csak másodvonalba állítva, kiemelni szintén szíveskedett; értem azon körülményt, hogy a költségvetési előirányzat részleteiben nemcsak a képviselőházban, hanem egyúttal a méltóságos főren­dek közt is mindig szétosztatott, a mi azt mutatja, hogy a kormány teljes tudatával bir annak, hogy a főrendi ház jogköre olyan, a melynél fogva a felső­ház a költségvetést részletesen megvizsgálni jogo­sítva van. A dolog természete azonban alig enged kétsé­get aziránt, hogy ha nem is a törvény, de minden­esetre a tárgy természete, mintegy arra utalja a fő­rendiházat, hogy annak inkább átalános mivoltára he­lyezzen súlyt, mintsem a részletekre. Ha amélt. fő­rendi ház más eljárást akarna követni — a mit kü­lönben a törvény nem tilt — azaz, ha a felsőház is annyi időt akarna szánni a részletes tárgyalásra, mint az alsóház, ugy erre az évnek 365 napja nem lenne elég, főkép oly országban, minő a mienk, hol a költségvetés részletes tételeinek örökös hullám-

Next

/
Thumbnails
Contents