Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-96

52 XGVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. főrendek! mitől a méltóságos főrendi ház bölcsesége engem felment, megjegyezhetném különösen azt, hogy azon helyzet, melyben vagyunk és melyen ma ugy szólván segíteni nem lehet, elhárítható lett volna. Egyszerű számításból látható volt, hogy az indemnitás ideje nem eléggé hosszú, ha a méltóságos főrendek az államköltségvetést alaposan és behatóan akarják tárgyalni; az indenmitást tehát meglehetett és meg kellett volna hosszabbítani a maga idején. És ez nem történt. De hogy továbbá ne fáraszszam a méltóságos főrendek figyelmét, azok után, miket felhozni bátor voltam, esak annak kijelentésére kívánok szorítkozni, hogy a pénzügyi bizottság minden buzgósága és törekvése mellett és szintúgy a méltóságos főrendek is bármily buzgón fognának a munkához, a jelen körülmények közt nem képesekkötelességöknek azon mértékben megfelelni, melyet az ügy fontossága megkíván. Miből vagy az következik, hogy a méltóságos főrendek alkotmányos joguknak gyakorlásától és törvén) hozói kötelességük teljesítésétől elütíetnek, vagy az, hogy kénytelenek volnának a kormányt és a közigazgatást, miután az indemnityideje folyó hó 31-én lejár, a legnagyobb zavarba ejteni. Tudom, méltóságok főrendek, hogy ezt akarni nem fogják, és ezt én sem óhajthatom, de valamint a kormány helyezetét és a közigazgatás érdekét igen tudom méltányolni, szintúgy szivemen fekszik az ügy, e magas ház tekintélye és alkotmányos hatáskörének épsége. Méltóságos főrendek! Nekünk nincsenek küldőink, kiknek felelettel tartoznánk, de nem csekélyebb a felelősség, melylyelfa hazának és saját lelkiismeretünknek tartozunk. [Élénk helyeslés) Fokozza pedig ezen felelősséget a jelen esetben az, mit a ház tekintélye és hatáskörének fentartása tőlünk követel. Ezen mélyen érzett tekintetek arra bírnak engem, hogy midőn a kénytelenségnek engedve és különösen a nagyérdemű pénzügyinmister iránti személyes bizalomnál fogva a jelen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, egyúttal bizva a méltóságos főrendek támogatásában, az igen t. pénzügyministert és az Öszszes ministeriumot, bizalomteljesen, de komolyan felkérjem, hogy e magas házat ily helyzettől, mely tekintélyét és alkotmányos jogát csorbítja és mely a méltóságos főrendeket törvényhozói kötelességérzet ökkel ellenkezésbe hozza, — megóvni és gondoskodni méltóztassanak arról, hogy az államköltségvetés ily módon való tárgyalásának ez legyen utolsó esete. [Helyeslés) Ismétlem, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom másrészről az általam az összes ministeriumhoz irányzott felkérést a méltóságos főrendek pártolásába ajánlom. [Élénk helyeslés) Kerkapoly Károly pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Távol volt tőlem legkevésbé is kétségbe vonni hogy azon aggályok, melyeknek előttem szóló Apponyi György ö excellentiája kifejezést adott, teljesen alaposak ne volnának; távol van tőlem tagadni, hogy a kormány maga nem örömest van azon helyzetben, hogy a méltóságos főrendek idejét a költségvetési előirányzat tárgyalását illetőleg szűkre mértnek lássa. Azt is el kell ismernem, hogy tökéletesen a törvényekben gyökerezvék azok, a miket ő excellentiája felhozott azon tekintetben, hogy nálunk a főrendi ház a budget tárgyalását illetőleg olynemíí megszorításoknak alávetve törvény által nincs, mint a minő megszorításoknak alávetve van a felsőház némely más alkotmányos országokban. Mindezeket ismétlem, elismerem; de legyen szabad részemről ismételten hangsúlyoznom a helyzetnek nem anynyira igazolásául, mint inkább magyarázatául felhozni ugyanazon körülményt, melyet ő excellentiája, — habár csak másodvonalba állítva, kiemelni szintén szíveskedett; értem azon körülményt, hogy a költségvetési előirányzat részleteiben nemcsak a képviselőházban, hanem egyúttal a méltóságos főrendek közt is mindig szétosztatott, a mi azt mutatja, hogy a kormány teljes tudatával bir annak, hogy a főrendi ház jogköre olyan, a melynél fogva a felsőház a költségvetést részletesen megvizsgálni jogosítva van. A dolog természete azonban alig enged kétséget aziránt, hogy ha nem is a törvény, de mindenesetre a tárgy természete, mintegy arra utalja a főrendiházat, hogy annak inkább átalános mivoltára helyezzen súlyt, mintsem a részletekre. Ha amélt. főrendi ház más eljárást akarna követni — a mit különben a törvény nem tilt — azaz, ha a felsőház is annyi időt akarna szánni a részletes tárgyalásra, mint az alsóház, ugy erre az évnek 365 napja nem lenne elég, főkép oly országban, minő a mienk, hol a költségvetés részletes tételeinek örökös hullám-