Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-118

CX

VIII. OESZÁGOS ÜLÉS. 197 országos kárpótlási alap tekintetében folyton gyakoroltatott és gyakoroltatik, melyik felel meg jobban, azt hiszem, e tekintetbeni szerény meggyőződésemet nyilváníthatom, hogy itt az előny a képv. házi szöveg melleit harczol. Már az 1836-ik évi VIII. törvény 5. t. czikkének 8. §-a azt rendeli, hogy a zsellér telki állományok azon állapotban tartandók meg, a melyekben ezen hivatkozott törvény által találtattak, egyedül a földesúrnak engedvén meg azt, hogy a kültelki tartozmányok után járó kötelezettségek tekintetéből az illető zselléreket aránylagos teherben részesítés mellett jobbágyiságra utalja. Midőn tehát a képv. házi szöveg azt indítványozza, hogy esak az tekintessék a zsellérek által a 8. §. értelmében megváltandó birtoknak, mely a hivatkozott super plus-t kiadná, azt hiszem, hogy a jogosságot tartotta szem előtt. A képv. ház nem ignorálta, nem ignorálhatta a hivatkozott törvényeket, nem az 1853. márcziusi pátenst, melyek az ily kártalanításokat együttesen az országos alapból rendelik eszközöltetni. Nem ignorálhatta és föl kellett tennie, liogy az illető földesúr ezen törvény értelmében magának kárpótlást fog eszközölni. Es ha ezt nem tette, mindenesetre azon szabályok alá esik, a melyeket az úrbéri pátens az elévülésre nézve határozottan kimondott és életbe léptetett. Azonban a törvényhozásnak nem is lehet feladata az, hogy ha elmulasztotta is azt, hogy eltérjen azon jogi szemponttól, a melyben gyökereznek eddigien egyedül mind a hivatkozott 1848-i törvények, mind maga az úrbéri kártérítésre vonatkozó eljárás. Továbbá méltóztatnak emlékezni, hogy a zsellérség többnemíí volt, nevezetesen azok, a kik kültartozmánynyal el voltak látva, a belső telkek mellett, azok országosan nemcsak „nagy zselléreknek" neveztettek, de azok a kültartozmányokra nézve mind az első úrbéres bíróság, mind a felsőbíróság által minden időben az úrbéres táblázat állományosai közé soroztattak. — Hivatkozhatnám csak a közelebbi évekből is, nevezetesen az 1869. évi egyes királyi táblai ítéletekre. Ily értelemben hozattak ítéletek 1870-ben is egyes esetekben a cnria által. De legyen szabad hivatkoznom csak a döntvénytárra, mely épen ily ítéletek indokainak alapján ugyanezen alapot fogadta el irányadó zsinórmértékül az ítéletekre. És még egy esetet hozok fel a zselléri esetek közt. Találkozott nem egy eset az országban, hol külön szolgálatot a zsellérek kültelki tartozmányaiktól nem teljesítettek. Már pedig ha a főrendi háznak szövegezése fogadtatnék el, itt alkalmasint a volt földesúr sok esetben rövidet húzna. Ez pedig a törvényhozásnak czélja nem lehet. De különben is kérdem, méltányos volna-e az, hogy a zsellérek, kik éveken keresztül már az úgynevezett úrbéri kárpótláshoz azon kültartozmánytól járultak, azon összeghez is, mely a magokat megváltott városokra vonatkozik, ha ők most egészen más szempont alá esnének, és másképen is tartoznának kültartozmányaikat megváltatni ? Vájjon méltányos és igazságos lenne-e az? Ugy hiszem, nem. Ezen szempontokból legyen szabad kérnem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak a két ház szövegezései közt a gyakorlati életben ugy is már igen szűk térre terjedő eltérés kikerülése tekintetéből is és a fölhozott indokoknál fogva az alsóházi szöveget mint mindenesetre correctebbet elfogadni. Apponyi György gr.: Midőn tökéletesen egyetértek a kormány tisztelt képviselőjével abban, hogy itt egyátalában nem volt szándék, hogy a volt földesuraktól a kárpótlás megtagadtassék, a kérdés csak az, hogy milyen legyen a kárpótlás arra nézve, hogy ezen külső maradványok úrbéri természetiteknek tekintessenek-e vagy mint más földek, melyek a 89-dik §. szerint fognak megváltatni. En bátor leszek mindenekelőtt röviden indokolni, hogy a felsőház mely szempontból indult ki e kérdésnél. Az első alkalommal a méltóságos főrendek ezen szakaszra nézve a jogüg}d bizottságnak következő indokolását tették magukévá. (Olvassa): „A IV. fejezet 15. §. A zsellértelkek a régibb törvények szerint kültartozmányokkal rendszerint elb'itva nem lévén, — mennyire mégis ilyeneknek kivételesen a zsellérek birtokában volnának, ezeket a ház sem a maradványok közé sorolhatóknak, sem az ezekre megállapított módozat szerint megváltandóknak nem tartja, hanem az azok után járó szolgálmányok megváltásának találja helyét a 89-ik §. értelmében;