Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-106

134 CVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Liptliay Béla b.: Én egy kis felvilágosítást kérek a t. igazságügyminister úrtól, miképen gondolja ennek gyakorlati eszközlését, mert a bányavámnál tulajdonképen kőszénről van szó, mig a bányákban előforduló többi termékek itt nem jönnek tekintetbe. A bányavám, a hol az szerződésileg fenn van tartva, abból áll, hogy vámmázsánként 1, 2, 3, 4, sőt 10 krajczárt fizet az illető vállalkozó a bánya tulajdonosának. Most kérdem, micsoda kulcs szerint fogják kivetni a bért? A törvény értelmében azt mondhatnók, hogy a területnagyságához képest, de ez nem igazságos, mert nem alkalmazható feltétlenül minden esetre. Történhetik ugyanis, hogy némely földbirtokos területén nagy mennyiségű kőszén találtatik, holott a mellette levő területen semmi, vagy igen csekély erek vannak. Ki fogja már most megszabni itt a határt? De másfelől következetlenség is van ezen szövegezésben. Az első részben fentartjuk a jogot a jövő birtokosnak, a másikban pedig elismertetik, hogy a volt földesúr ezen vámot magának megtarthatja. — Tehát itt a földes iir mint tulajdonos ugy tekintetik, és minden mintegy az ő tetszésétől vagyis tudatlanságától, könnyelműségétől függesztetik fel, hogy nem rendelkezett a kellő és rendes időben a vámról. Nekünk elébb tisztába kell j önünk az iránt, hogy a kőszéntelep joga a földesurat illeti-e ott, hol tagosítás nem történt, ha volt joga és eladta mint tulajdonát, a belőle származó javadalmak mind őt illetik, ha t. i. addig el nem adta — azért szükséges beletenni, hogy „addig" — nehogy visszaélés történhessék, és látva, hogy rendezés történik, hamarjában eladja. Ezért szükséges és kivánatos ezen megszorítás. En azt hiszem, hogy itt mindenekelőtt a főelv megszabásában kell tisztába jőnünk. És erre vonatkozólag bátor vagyok javasolni, hogy azon előterjesztett szövegezéssel, melyet ő nméltósága ajánlott, és a mely szövegezés azon eszmét foglalja magában, hogy a volt szerződések szentsége fentartassék, eddig fogadjuk el; de a mi a vámra vonatkozó további szövegezést illeti, azt mellőzzük, mint olyat, melyben nincs teljes következetesség, mennyiben a két utóbbi pontban ellenmondás van: az egyikben t. i. jogfentartás, a másikban pedig a határozott tulajdonjog elismerése foglaltatik. Elnök: Legyen szabad egy javaslatot tennem, (Haljuk!) mert a lefolyt vita után még jobban meggyőződtem az ügynek nagy fontosságáról, — és e részben eltérő nézetben vagyok Baranyamegye érdemes főispánjával és azt tartom, hogy a kérdés szerencsés megoldásától sok függ. A bányaipar, a közhitel és a szerzett jogok a §. helyes vagy helytelen szövegezése által igen érzékenyen fognak érintetni, és ha e §. nem lesz eléggé szabatos szerkezetű, abból magából a perek egész halmaza és kiapadhatlan kútforrása támadta. [Helyeslés.) Én tehát azt vagyok bátor javasolni, bizzuk meg a jogügyi bizottságot, hogy a beadott módositványokat vegye az igazságügyi minister ur ő nmltósága hozzájárulásával ujabban fontolóra, tán szakértőket is hallgasson ki, ha szükséges, mert hiába, az a bányaipart illeti, s itt szakavatott véleményre van szükség, s a jövő ülésre adja be az általa megállapítandó szerkezetet. Jelenleg pedig tán tovább mehetnénk. [Helyeslés.) Horvát Boldizsár igazságügyminister: Én teljesen megnyugszom abban, hogy e kérdés ujabban a jogügyi bizottsághoz tétessék át részletesebb tanulmányozás, megállapítás és formulázás végett. Azonban épen azért, mert itt a bányaérdekek forognak kérdésben, óhajtandónak tartom, hogy méltóztassanak az iránt intézkedni, hogy a kereskedelmi miaisterium képviselője is megjelenjék az értekezleten. [Helyeslés.) Elnök: Én rendelkezni fogok e részben, hogy mihelyt a jogügyi bizottság értesitend, a kereskedelmi ministerium képviselő küldésére azonnal felszólittasék. Csáky Gyula gr. jegyző [olvassa a 85. §-t). Bethlen Gábor gr.: A minister ur ő nagyméltósága e 85-ik §-ra hivatkozott, bátor vagyok kérdezni, vájjon e §. alatt értette-e azt, hogy az 1862-ik évig nem eszközölt bejelentések esetében az egyességek érvénye fentartatik ? Horváth Boldizsár igazságügyminister: Igen kényes helyzetbe hozott engem ő méltósága e 85-ik §-al szemközt, midőn azt kérdi, hajlandó vagyok-e itt erre nézve véleményemet elmondani. Én itt nyilvános tárgyalásnál e tekintetben nem mondhatok véleményt arról, mit magán utón