Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.
Ülésnapok - 1869-106
CVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 135 elmondhatnék, mert különös helyzetbe jutnék az ország főitélő-székeinek biráival szemben. Bocsánatot, oly jogi kérdésben, melyre nézve meg van határozott jogi véleményem, azt nyilvánosan ki nem jelenthetem azon tiszteletnél fogva, melylyel a törvényszékeknek tartozom. Csáky Gyula gr. jegyző' (olvassa a 86— 88. §§-aí, melyek észrevétel nélkül elfogadhatnak. Azután olvassa a 89. §-í). Majthényi László b. előadó: A 89. §-ra nézve a jogügyi bizottságnak következő észrevétele van; ^ 89. §. Mily nehézséggel jár a tennenybeli szolgálmányok kiszámításával a bizonyos évek átlaga szerint nyert termés-mennyiség kimutatása, melyekre nézve lajstromok részint nem léteznek, a létezők nagyrészt hiányosak, de még ha léteznek is, mint egyoldalú bizonyítékok, alaposan kifogásolhatók lehetnek, az ügy természeténél fogva felfogható, de különösen kitűnik a szőlőváltság megállapítására vonatkozó eljárásoknál. Nehogy tehát a megváltás e neménél észlelt nehézségek, késedelem és egyéb hátrányok az ezen törvényjavaslat értelmében megváltás tárgyát képező szolgálmányok váltságösszege megállapításánál újra felmerüljenek, a bizottmány, a termés mennyiségének birói becsű által való megállapítását is vélte az ily eljárásnál a bizonyítás törvényes módozata gyanánt megállapittatni, s ennélfogva a 89. §. b) pontjában ezen szó után: „összes termésnek, mely azon esetben, ha lajstromok által igazolható nem volna", ezen tételt véli beilleszteni: „mely lajstromok hiánya esetében birói becsű utján lenne megállapítandó", többiben megmaradván a §. szerkezete. (Felkiáltások: elfogadjuk !) Elnök : Ha nincs észrevétel, a bizottságjavaslata elfogadtatik. Csáky Gyula gr. jegyző (olvassa a 90. §-í, mely észrevétel nélkül elfogadtatván, olvassa a 91. %-t). Majthényi László b.: Nagyméltóságú elnök, mélt. főrendek! A hol a törvények nem codificált, egyöntetű művet képeznek, hanem inkább dok alkotásai, ott igen gyakran megtörténhetik, hogy a törvények és a jogintézmények közt eltérések sőt ellentétek is léteznek, épen azért, mert a törvények és intézmények a váltakozva érvényre jutott felfogásoknak kifolyásai De ott, hol egyes törvényeknek alkotását legfelebb három évi időköz választja el, sőt ugyanazon egy törvénynek ugyanazon §-ai közt eltérő, ellentétes alapelvekből történik kiindulás, — erre, megvallom, példát nem tudok. Az 1868. XXIX. törvényczikk, mely a szőlőváltságról intézkedik, az állami közvetítés eszméjét állította fel, és pedig ugy a tőkére, mint a kamatokra nézve, melyek adattak a volt földbirtokosoknak azon elmaradt dézmáórt, mely az 1868. évre megadandó lett volna, azonban az akkori ismert viszonyok miatt tényleg elmaradt. Ugyanezen állami közvetítés eszméjét hangsúlyozza ezen törvényjavaslathoz csatolt ministeri indokolás, de fölveszi azt a szövegbe maga a törvényjavaslat is, és nézetem szerint igen helyesen. Mert midőn egyrészről a kártalanítási összeg csekély volta, másrészről azon időnek igen rövidre történt meghatározása, melyre a kamatok járnak, egy irányban teljesen jogosan nagy megnyugvást fog előidézni, azt hiszem, hogy a törvényhozónak, kinek feladata ezen megnyugvást nem csak egy, hanem minden irányban előidézni, kötelessége azon érdekeket is figyelembe venni, melyek a törvénynek viszonosan méltányos rendelkezésétől várják megnyugtatásukat, s ezen megnyugtatás, nézetem szerint, az állami közvetítés eszméjének elfogadásában, de egyszersmind következetes keresztülvitelében rejlik. Különösen a mai viszonyok között, midőn a községi törvény végrehajtásának küszöbén állunk, kétszeresen szükséges mindent eltávolítani, mi az osztályok közt jelenleg — hála Istennek — fennálló egyetértést és bizalmat meglazítaná. Azt pedig tudjuk, hogy ily kérdések feszegetése, ily kérdések magán-utra terelése mennyi odiositással jár. Ezen elvtől eltérés történt a 91. §. 3. bekezdésében, melyben az mondatik: „Azon kamatokat azonban, a melyek a váltságtőkétől a jelzálogos váltsági kötvények kibocsátását megelőző időre járnak: a váltságkötelezettek 5%-kal számítva, közvetlenül magának a volt földesúrnak tartoznak megtéríteni, a ki e karóitokra nézve az úrbéri perben hozott Ítélet alapján végrehajtás által szerezhet magának elégtételt."
