Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.
Ülésnapok - 1869-106
130 CVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. lyes és kétségbevonkatlan. De a volt földesúrnak módjában van e kőszéntelepeket megtartani és nem jelölni ki az úrbéres competentiába. Tehát nézetem az, hogy olyan helyen adja ki az úrbéri competentiát, a hol kőszéntelep nincsen. Vagy létezik kőszéntelep, vagy nem. Ha létezik, akkor a földesúrtól függ azt magának fentartani s az úrbéri compefentiát másutt kiadni. Ha nincs, hanem csak későbben fog felfedeztetni, akkor — ha már kimondatott, hogy a föld hova tartozik — a kőszéntelep azé lesz, a kié a föld azon időben, a mikor a kőszéntelep felfedeztetik. A másik kérdésre nézve véleményem az, hogy ha a földesúr ilyen kőszéntelep iránt szerződést kötött akárkivel, a szerződés változatlan marad s az úrbéres a birtokot csak az illető teherrel veheti át. A másik kérdés az, vájjon az, mit a volt földesúr bányavám nevében kapott,—mely azelőtt a kincstárnak fizettetett, az országbirói értekezlet óta pedig a földesúr javára esik, — kinek válik tulajdonává. Felfogásom szerint, ha ez iránt az úrbéri rendbeszedéskor intézkedés nem történt, akkor a volt földesúr jogát elvesztette, ha azonban e jogot fentartotta, e jog továbbra is fenmarad. Szécsen Antal gr.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Igen sajnálom, hogy e tekintetben nem más vállalja magára a kérdés fejtegetését, mert én magamat igen csekély bányásznak tartom. Megvallom, hogy ő exeiájának felelete én rám nem kellőkg megnyugtató. En azt igen jól értettem, hogy ha az urbérileg rendezett földeken akár mikor találtatik és nyittatik kőszéntelep, azon kőszéntelep természetesen annak a tulajdona, kinek birtokába az úrbéri fold jutott, és visszahatólag irányában a többiek semmi kárpótlást nem követelhetnek. De ha nem csalódom, az úrbéri rendezések eljárása e tekintetben az, hogy sokszor a földet kicserélik, azaz hogy nem tartja meg mindenki azon földet, a melyet addig birt. Itt tehát olyan földnek átadásáról van szó, melyet vagy a földesúr vagy az úrbéres bir s melyen már a kőszéntelep létezik. Ha t. i. az mondatik, hogy cserébe jobb föld adatik, melyen azonban kőszéntelep nines, azon föld pedig, melyen kőszéntelep van, a másik commassatióba vétetik, ekkor azt hiszem, akár a földesúrtól, akár az úrbérestől vétetik el ilyképen a kőszéntelep, ez az ilyen eljárást nem igen fogja megköszönni (Helyeslés. Úgy van!), és méltán azt mondhatja, hogy ez nem igazság, mert te nekem csak földet akarsz adni, mig a mostani föld egyszersmind kőszenet is tartalmaz. Erre nézve én megnyugtató helyreigazítást csak abban látnék, ha az úrbéri törvény oly intézkedéssel pótoltatnék, mely a kőszéntelepek értékére és tekintetbevételére bizonyos arányokat állítana fel. Mi a másik kérdést illeti, valószínűleg nem fejeztem ki magam elég világosan, mert nem az a kérdés, kinek fog a bányatörvény járni, hanem áz, hogy ha a földesúr eladta a létező kőszéntelepeket még a rendezés előtt, a rendezés után pedig azon földek, melyeken kőszéntelepek nyitvák, más birtokos kezébe jutnak, azon esetben a kötött szerződések fennállóknak tekintendők-e, vagy kétségbevonandóknak az illető uj birtokos által? Ez iránt nem látok a törvényben intézkedést. Az ipar és a közlekedés kifejlődése tekintetéből én ezt oly fontos kérdésnek tartom, hogy bár ez irányban indítványt tenni nem akarok, kívánatosnak vélem, hogy a kormány és a főrendi ház figyelmét e tárgyra kiterjeszsze, Radvánszky Antal: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Epén azon nézetekből, melyet ő nagyméltósága az előttem szóló kifejtett, indulva ki, tettem azon ajánlatot, hogy e tárgy külön tárgyaltassék és ne vegyittessék össze az urbériséggel, mert én ezt külön tárgynak tartom. Annál is inkább szükségesnek tartom a külön tárgyalást, minthogy a kőszén becse és szüksége napról napra növekedik. Ugyanazon példa, melyet Szécsen gr. ő nmlga felhozni méltóztatott, tanúsítja, hogy az én ajánlatom elfogadása igen indokolva van. Mert ugyanazon esetben, melyet ő felhozott, szerződött pl. a földesúr mai nap egy vállalkozóval; az megnyitotta a bányát; esztendő múlva beáll a tagosítás, és a föld jut isten tudja kinek, akkor az azt mondja a törvény alapján: a bánya enyim, a földesúr pedig azt mondja: a törvénynek visszaható ereje nincs, tehát enyém a bánya; a vállalkozó pedig méltán kérdezheti: mit tegyek? én már tetemes összeget, teszem 60 ezer forintot belefektettem az üzletbe, ki adja azt nekem vissza? Felteszem, a bíró a per folytán kimondja, hogy a vállalkozónak kedvező Ítéletet fog hozni. Ezt készséggel felteszem a bíróról; de a bányában addig, mig a per folyik, szünetelni fog
