Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.
Ülésnapok - 1869-106
CVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 131 a munka; a vállalkozónak befektetett tökéje — 50 — 60 ezer frt —- talán 1—2 évig gyümölcsözetlenül hever s maga a vállalkozó tönkre mehet. Az állapot a bányászatot nem emelni, sőt hátráltatni fogja. Épen azért bátor vagyok a méltóságos főrendeket arra figyelmeztetni, hogy a kőszéntelepeket nem az urbériségi, hanem bányászati közszempontok szerint kell fölfogni, mert ott különféle oly kérdések fognak előfordulni, melyek csak bányászati szempontok szerint oldhatók meg, s azért ha mi most ezen szövegezést elfogadjuk, meglehet, hogy nagyon meg leszünk akadva, midőn a bányászati kérdéseket fel fogjuk venni. Prónay Gábor b.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Az előttem szólott inéit, urakkal én is egyetértek abban, hogy ezen kérdést nem lehet úrbéri szempontból felfogni, és azért, miután 8-ik mód nincs, vagy egyszerűen ki kell hagynunk a §-t, vagy annak helyébe egészen ujat állittanunk, melyben kimondassék distinetióul, hogy ezen kérdés nem urberi szempontból Ítélendő meg. Arra nézve, a mit a minister ur előterjeszteni méltóztatott, hogy a tulajdonos nem köteles azon • tért átengedni a competentiába, melyen a kőszéntelep van, bátor vagyok megjegyezni azt, hogy sokszor a határ helyi viszonya épen olyan, hogy azt tenni nem is lehet, mert először a kőszéntelep nem kis téren fekszik, hanem gyakran 1—2 órányira terjed és másodszor a kutatások több helyen történnek, s maga a bánya is több helyen nyittatik meg. Azután, méltóságos főrendek, a commassatio rendesen ugy történik, hogy optiót adnak az úrbéresnek, mert csak ily módon sikerül azt rövid idő alatt keresztülvinni. így állván a dolog, előre meg lehet mondani, hogy a volt úrbéres az optio mellett inkább azon területet fogja választani, melyen a kőszéntelep van, mint valamely mást. Ennélfogva gyakorlatilag majdnem kivihetlen az, mit a minister ur előterjeszteni méltóztatott, s azért bátor vagyok azt indítványozni, hogy ha méltóztatnak kívánni, hogy ezen §. megmaradjon, méltóztassanak azt újra szövegezni, és annak azon értelmet adni, hogy a bányajogból keletkezett vagy jelenleg keletkező szerződések sértetlenül fenmaradnak; mert akkor, ha a commassatio folytán azon területet, melyen a kőszéntelep van, át kell is adni, a volt úrbéresnek, eo ipso fenmarad a szerződés s mentve lesz a tulajdonos joga, s azt tovább is élvezheti. De a szerződés fentartása a közhitel tekintetéből is szükséges, mert vannak oly bányatelepek, melyekre már a vállalkozók száz meg százezreket költöttek, azokat tehát nem lehet bizonytalanságban hagyni. Ismétlem tehát, hogy a tulajdon fogalma és a közhitel indokolják azon óhajtást, hogy a dolgot ugy méltóztassanak tisztázni, hogy mind a volt földesúrnak tulajdon élvezeti joga megmaradjon, mind a volt úrbéres az optio jogával élhessen. Ennélfogva vagy egészen ki kell hagynunk a §-t, vagy ugy szövegeznünk, hogy a tóajdon eszméje is biztosítva legyen azok irányában, kik a szerződéseket kötötték, hogy a kötött szerződések sértetlenül fentartassanak. (Helyeslés.) Tomcsányi József: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Megvallom, hogy én sem tartom épen magamat illetékesnek ezen tárgyhoz szólani; mindazáltal abban, mit ő excellentiája Szécsen gr. előterjesztett, hogy a már megkezdett industrialis vállalkozókra nézve nehézség forog fenn, nem találok fennakadást, mert ha a jogügyi bizottság véleményét méltóztatnak elfogadni, miután abban ki van mondva, hogy „a bányatörvények értelmében eddig szerzett bányajogok érintetlenül hagyatnak", nem fog az említett esetben nehézség előfordulni, mert ha valamely birtokos átvette birtokát, már eo ipso megkezdette a bányatörvények értelmében a bányajogok gyakorlatát. Ebben tehát, ismétlem, nem látok fennakadást, hanem sokkal súlyosabbnak találom azon észrevételt, melyet Prónay Gábor ő nméltósága is hangsúlyozni méltóztatott, t. i. hogy ha a kőszéntelepek az uj birtokos tulajdonába jutnak, ez által a birtok értéke, melytől elszakittattak, 2—3-szor kevesbittetni, mert ez csakugyan áll, s ezt én sem tarthatom egyátalában jogosnak. Ez nehéz dolog, s habár megvallom, hogy mindjárt nem tudnám is megmondani a kulcsot, mely szerint eljárva a bajon segíteni lehetne, okvetlenül szükségesnek látom azt, hogy itt külön arány állíttassák fel, mert ha az urbériségnél tekintet van arra,hogy ez „humus", az meg „szikesföld" az árvizes terület, akkor a föld sajátságához kötött ilyen beneficium, még sokkal nagyobb tekintetet érdemel, s a mig egyrészről ismétlem,
