Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-105

CV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 111 tett berniem egyik előterjesztésével akkor, midőn Apponyí György gr. azon indítványt tette, hogy ezen elv részletesen alkalmaztassák, s a minister ur az ellenében egynémely indokokat hozott fel, de még nagyobbra nőtt aggályom akkor, midőn azt vettem észre, hogy itt ezen átalános elvtől való eltérés szándékoltatik megállapittatni, mely szerint az egyesség, vagy ítélet által eldöntött ügyet újra per tárgyává tenni, s e részben a tulajdon szentségét megtámadni lehetne. Méltóztassék megengedni, de azt, mit ő nagyméltósága mondott, hogy a pátens is azt tette, argumentumul el nem fogadhatom, mert én mindazt, mi a pátensben foglaltatik, igazságosnak és méltányosnak nem tartom, s ha mégis elfogadom a mi abban mondatik, csak azért teszem, mert nem akarom, hogy azok, kik már annyi év leforgása alatt békés és háboritlan birtokokban voltak, most kizavartassanak, s azért opportunitási szempontból utóvégre az igazságtalanabba is bele kell nyugodnom, de midőn itt nem tulajdonról, hanem egyedül egy haszonélvezeti szolgálniányról, azaz arról van szó, hogy azon szolgálmányul nyújtott haszonélvezeti tárgy, melynek csak haszonvétele engedtetik meg, tulajdonává váljék a haszonélvezőnek, daczára a hozott ítéletnek, vagy fennálló egyességnek, ez oly elvet rejt, melyet már csak azért sem szeretnék itt megállapítani, mert abból aztán mindenfelé oly aspiratio és nisus következhetnének, melyeknek határozottan ekjét venni nézetem szerint minden erélyes kormánynak kötelessége. (Elénk helyeslés.) Ennélfogva én a jogügyi bizottság véleményét és nézetét ezentúl is melegen pártolván, azt a méltóságos főrendeknek elfogadásra ajánlom. [Helyeslés.) Hunyady László gr.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Én mindenekelőtt azt látom, hogy itt nem nádlásról, hanem egy elvről van szó, melyre nézve a méltóságos főrendek egymással ellenkezésben vannak. Noha kimondhatlanul sajnálom, hogy magam is azok nézetét vagyok kénytelen osztani, kik a mélyen tisztelt és szeretett igazságügyi ministerrel ellentétben vannak, mégis azt találván, hogy a jogügyi bizottság előterjesztése egészen az igazság és viszonyok elvét óhajtja, a jogügyi bizottság előterjesztését a magam részéről is elfogadom. {Helyeslés.) Elnök : Ha nincs ki szót kivan emelni, ugy hiszem, mindenekelőtt felolvasandó a 35. §, mind a jogügyi bizottság szövegezése, mind pedig az eredeti szövegezés szerint. Jegyző ur méltóztassék először az eredeti szerkezetet felolvasni. Csáky Gyula gr. jegyző (olvassa az eredeti szöveget, továbbá azután n jogügyi bizottság szövegezését). Elnök: Méltóztassanak azok, kik a jogügyi bizottság szövegezését elfogadják, elfogadásukat felálásuk által nyilvánítani. (Megtörténik.) A többség elfogadja a bizottság szövegezését. Már most ideje, hogy visszatérjünk az Apponyi gr. ő nagyméltósága által fentartott 3, g-hoz szóló módosításra. Apponyi György gr.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Én igen sajnálom, hogy ezen érdekes vita után, pusztán alaki kérdéssel kell fárasztanom a mélt. főrendek türelmét; de kénytelen vagyok ezt tenni, mert ezen megállapodások után, melyek a 35. §-ra nézve épen most történtek, a 3. §-t jelen alakjában el nem fogadhatom. Ezen §-ban átalánosságban az mondatik, hogy „az úrbéri telkekkel a volt úrbéresek tulajdonává válnak a már törvényesen elkülönzött, vagy jövendőben törvényes utón elkülönzendő legelők, nemkülönben azon erdők és nádasok is

: melyek aa úrbéri faizás és nádlás fejében a volt úrbéreseknek az úrbéri telkek után illetékképen adattak vagy adatni fognak." Itt átaláíiosságban van mondva, hogy azon nádasok is. melyek nádlás fejében adattak. Ez mindenesetre összeütközik azzal, mi a 35. §-ban a ház által elfogadtatott, mert mégis vannak egyesek, melyekben a nádasok nem válnak az úrbéresek tulajdonává, Az mondatik, hogy a pátensnek á. §-ában szintén ugyanezen szavak fordulnak elő; míg annak 15-ik §-ában ugyanazon eszme foglaltatik, melyet most a mélt. főrendek a 35. §-ban megállapítottak. De a pátensben is megvan némileg azon ellenmondás, hogy a 4. §-ban egy átalános elv mondatik ki, míg a 15. §-ban arra vonatkozólag némi észrevétel van. Én azt hiszem, mélt. főrendek, senki sem fogja azt a legkisebb elvbeli eltérésnek nevezni, ha a 3 §. végére ezt tennők: „A 35. §. 3-ik bekezdésében emiitett esetek kivételével." (Helyeslés.) Cziráky János gr.: Legyen szabad mélt. főrendek, a szövegre pillantva, azt megjegyeznem,