Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-105

CV. ORSZÁGOS ÜLÉS, 109 tok, nézetem szerint, oly természetű, melynek még használata is bizonyos feltételhez volt kötve, melynek megszűntével, még a használathoz sem, de annál kevésbé formálhatnak az illetők a tulajdonhoz valami jogos alapon nyugvó igényt; miután ez által egy nagy jogelvet látnék megsértve, én a képviselőház által elfogadott szerkezethez nem járulhatok, hanem a jogügyi bizottság rnódositványát ajánlom elfogadás végett. (Helyeslés.) Tomcsányi József: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Én nem fogadhatom el a képviselőház által megállapított szerkezetet, hanem a jogügyi bizottság rnódositványát ajánlom elfogadás végett. Nem fogadhatom el pedig azért, mert itt az egész munkálaton átvonuló irányelvet veszem fel, és azt, mit a mélt. főrendi ház is kimondott, hogy t. i. az 1836-ki törvény és az úrbéri pátens olyan két alapot képez, melytől visszalépést tenni nem lehet, nem tanácsos, nem kívánatos, — és ezen elvet a jogügyi bizottság is magáévá tette, belátván azon nehézségeket, melyek felmerülnének azon körülmény folytán, ha netalán a pátens és az 1836-ki törvény rendelkezését más irányban módosítanék. Ámbár tagadhatatlan, hogy azok meg tartása egy kissé áldozattal jár. De ha nem akarunk ezektől egyik irányban eltérni, baj eltérni a másik irányban is. A másik irányra nézve, mely e törvényczikkelyen keresztül vonul és melyet min- < den törvényhozás kénytelen sajátjának vallani, és j a mely a 85. §-ban van kimondva, hogy t. i. a tör- i vény által támogatott esetekben létrejött minden egyezkedés felbonthatatlan, és ezen egyezkedések megsértését nem óhajtja senki, — ezen 35-ik §. pedig a képviselőház szerkezete szerint eltér az 1836-ik törvényczikktől. eltér a pátenstől, de eltér ugyan e törvényjavaslat 85-ik §-tól is, mely a közös egyezséget szentnek és sérthetetlennek j mondja, tehát összeütközésbe jő magának e tör- i vénynek alapelveivel; — de mert ezen szakasz azt mondja továbbá, hogy még oly esetben is, hol az egyezség az 1836-iki VI. t. ez. 5. §-a értelmében ugy köttetett, hogy a kisajátításig legyen az úrbéres használatában, azon túl pedig visszaadandó a volt földesúr birtokába, e javaslat szerint pedig ezen esetben is a volt úrbéres birtokában maradna : ennélfogva én azért, mert e szakasz az egész tör- j vényczikk alapjával, irányával összeütközésbe jön, j nem fogadhatom el. De maga ezen 34., 35., 36-ik szakasz igen nagy igazságtalanságot foglal magában egyesek irányában; mert azt mondja, hogy ott, a hol már a nádlás kiszáríttatott, a birtok az úrbéres tulajdonába megy át; és azt mondja továbbá, hogy ott, a hol még csak ezentúl fog kiszáríttatni, az is az úrbéres birtokába jő; és épen akkor, midőn tán az ország legnagyobb részében most folynak a kiszáritási műveletek, melyek megkezdve, de még végrehajtva nincsenek. És habár oly egyezség jött volna létre, mely szerint akár van kiszárítva, akár nincs, a volt földesúr birtokába megy vissza, hogy ezen egyezség megsemmisíttessék, ez ellenkezik a logikai felfogással. És miután a jogügyi bizottságmódodtványanem tartalmaz egyebet, mint azt, hogy azon esetben, midőn az 1836. törvény értelmében egyezség jött létre, az egyezség szentül fentartandó, a többiben pedig az eredeti szerkezettel megegyez; hacsak a 85. szakaszt halomra dönteni nem akarjuk, az eredeti szerkezetet elfogadni nem lehet. (Helyeslés.) Vay Miklós b.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Az előadottak után ujat felhozni bajos lenne. Vélekedésem e tárgyban az, hogy itten előttünk nem a nádlás kérdése forog, hanem az, hogy ha egy törvényes Ítélet hozatott s az ítéletbe minden fél belenyugodott, ha az Ítélet a törvényes orgánumok által végrehajtatott, azt felforgatni lehet-e, szabad-e? Mit mond ezen §? Azt, hogy a hol a nádiások iránt meghozatott az úrbéri perben az Ítélet miudkét fél beleegyezésével, most ezt mi egyszerro megváltoztatjuk, az egészet az egyik fél javára adjuk, adjuk annak, ki ennek csak ideiglenes haszonvevője volt és pedig tulajdonjoggal, melyet azelőtt a másik fél birt. Merek hivatkozni egész multamra, s mondhatom, hogy 40 éven keresztül nem jött elő eset, hol az igazságot, a méltányosságot hasonló ügyekben ne követtem volna. Kevesen hivatkozhatnak közülünk azon időkre, mert nem voltak jelen, midőn az úrbéri törvények alkottattak, midőn az 1848-ki törvények hozattak

s a jobbágyok feszabadittattak. En ott voltam és szivemből örültem rajta ; e törvényjavaslatot is, mely előttünk áll, üdvözlöm, mert ezen még fenmaradt viszonyokat mind meg kell szüntetni. De hogy olyan törvény hozassék, mely a tulajdonjogot halomra dönti, mely által ujabb perekre adatnék alkalom, arra rá nem állhatnék. Ezzel csak arra adatnék