Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-105

108 CV. ORSZÁGOS ÜLÉS. Méltóságos főrendek, ezen törvénynek egyik főczélja az, hogy a birtokviszonyokat szabályozván, egyúttal érvényre emelje, az 1848. törvényhozásnak azon elvét, mely a szabad föld és szabad birtok eszméjét foglalja magában, fájdalom, ha ezen §. ngy formuláztatnék, mint azt a mélt. főrendek jogügjd bizottsága megállapította, akkor az 1848-ki törvényhozás ezen elve itten épen a birtokszabályozási műveletek alárendelt ágában a nádlásoknál szenvedne hajótörést. A ministerium azon szempontot tartotta szem előtt, hogy miután az 1836. törvény tagadhatatlanul a nádlási haszonvételt nem adta örök időkre a jobbágyoknak, hanem csak a nádas természetes vagy mesterséges kiszárításáig, ha már most a hűbéri szolgálmányokat meg akarjuk váltani és egészen tiszta birtokot akarunk adui, akkor agy bizonyos demarcationalis vonalat kell megállapítanunk. Ki kell mondanunk egyrészről azt, hogy ha a törvényben kitűzött ezen feltétel, t. i. a nádas, természetes vagy mesterséges kiszárítása a jelen törvény hatálybalépte előtt bekövetkezett, akkor természetesen elenyészett a jobbágyoknak minden további igénye a nádlási haszonvétel iránt. Ha azonban a jelen törvény életbeléptetéséig nem következett be ezen feltétel, ugy tekintendő, mintha nem történt volna. Miért ? mert meglehet, hogy sohasem következik be. Ott, hol a rendezés még nem ment keresztül, a mélt. főrendek a 36. §-nál, igen helyesen, azt határozták, a miért valóban hálás köszönettel tartozom, hogy még tovább mennek az 1836. törv. intézkedésénél, így tehát a jobbágy sokkal jobb állapotban volna ott, hol a rendezé; még nem történt meg, mint ott, hol már megtörtént. lg íz, hogy a ministerium javaslata némileg, de csal; színleg, a tulajdon jogot láts; ik megsérteni, és bolygatni a már hozott üléseket és egyességuket. De én azt hiszem, mélt. főrendek, hogy itt kissé túlságos azon aggodalom, mintha a javaslat elfogüdáKa által megsértetnének a hozott ítéletek vagy kötött egyezségek. Az 1836-iki törvény az erdőszabályozá t nem ugy vitte keresztül, mint a pátens; sehol sím renddkezikaz 1836-ki törvény arról, hogy az erdő ada sék a jobbágyoknak, hanem csík szabályozta az erdei has* onvételt. A pátens tovább nie>ii az erdő^zabályozásaál é, ugy rendelte azt keresztülviuai, hogy a haszonvétel helyett megfelelő erdőtér udassék ki, és pedig a pátens nem tette hozzá azt, hogy ott, hol megtörtént a szabályzás, ott ne követelhetnének maguknak erdőt a volt úrbéresek. Ugyanezen elvet vettem én át a kormány nevében a nádlásokra vonatkozólag, holt. i. a rendezés megtörtént, csakhogy az osztott tulajdon megszűnjék, hogy mindenkinek osztatlan tiszta tulajdona lehessen telekönyvezve, ezen | okból mondja ki a törvényjavaslat azt, hogy a hol netalán már megtörtént volna a szabályozás, ott is maradjon a jobbágy kezén a nádlás. Egyébiránt én méltányosnak és következetesnek tartom, mélt. főrendek, hogy ha már a 34-ik §-nál beleegyeztem a kormány részéről abba, hogy bizonyos maximum állapittassék meg — noha a 8 holdat csekélynek tartom — mondom igazságosnak és méltányosnak vélem, hogy ott, hol a rendezés már megtörtént, ott a nem-jobbágy nádlási joga a maximumot meg ne haladja. Kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak a bizottság véleményének mellőzésével megtartani a 35. §. eredeti szerkezetét azon beleszurással, mely az első bekezdés végére jön: a volt úrbéresek teljes tulajdonává válnak a megyében, a 34. §-ban megállapított maximumot túl nem haladják. Szögyény-Marich László: Nagyméltóságú I elnök, méltóságos főrendek! Ha valaki, én tudom I méltányolni azon magas szempontokat és czélokat, ; melyeknek jelen törvény alakításánál szemünk ! előtt kell lebegniök; czélokat, melyek nemcsak [ magán-jogi. hanem nemzetgazdasági és bizonyos mérvben politikai tekintetben is nagy fontossággal bírnak; hogy t. í. a birtokviszonyok ezen országban valahára rendeztessenek, hogy a közös használatú birtokok megszűnjenek, és a birtokok a józan nemzetgazdászat elvei szerint a hitel zsibbasztó bilincseitől kiszabaduljanak: hogy a birtokok telekkönyvezése ugy tétessék lehetővé, hogy minél kevesebb szolgálmánynyal terhelt birtokok legye; nek. Én mind e nézpontokat — mondom — igen 1 méltányosaknak tartom, és e czél elérésére kész vagyok elmenni a legszélsőbb határig. Ámde ezen határt nekem megszabja azon vonal, hol a czél elérését a magán-jog és tulajdon megszegésével, a I jóhiszeműleg kötött és gyakorlatban levő jogérvényességű egyezkedések megrontásával vásárolnék meg. Ezen térre nem mehetünk át még e magas czélok elérése végett sem. Minthogy pedig az előttünk fekvő törvényjavaslat 35. §-ban emiitett bir-