Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-15

62 XV. OESZÁÖOS ÜLÉS. nyire nagyítva és elferdítve, mint az igazságszolgáltatásnak rém- és torzképei kiáltattak ki, — ezek épen azért okoztak nagyobb feltűnést és vontak maguk után a közvéleményben szigorú megrovást, mert a rendszeres állapottól kivételt képeznek. (Helyeslés) Ezen igazságos elismeréssel •— ugy vélem — tartozunk a hazai igazságszolgáltatásnak a múltban, éppen akkor, midőn annak régi rendszerétől búcsút véve, tökéletesítésére egy lényeges lépést teszünk; — azon igazságszolgáltatásnak, mely ugyan más formák közt és szabályok szerint gyakoroltatott, mint a legtöbb szárazföldi államokban, s melyet hiányainak érzetében már régen javítottunk és rendeztünk volna, ha a törvényhozás nálunk két évtizeden át nem szünetel vala, — de mely ezért még nem érdemelte azon gúnyt, melylyel azt lajthántúli gáncsolómk mindig illették, s nem érdemli meg tőlünk, hogy legújabb hiányai és gyarlóságai miatt általunk kíméletlenül elitéltessék. Ugyanezen elismeréssel tartozunk — nézetem szerint — a volt magyar bírói kar irányában, mely a választott bírák sorában is számos tagot bir, kik bármely ország birói collegiumának díszére váltak volna, s kik sem képesség, sem függetlenség és részrehajlatlanság tekintetében nem állottak azok mögött, kiknek kezeire az igazság mérlege hazánkban ezután fog bizva lenni. Ha azonban szemeimet a múltról elvonva, a jelemé és jövőre fordítom, — s ha tekintem, hogy ma már az elméleti jogismereteknek alapos megszerzése is nagyobb bel- és külterjedelmü tanulmányozást igényel, a gyakorlati jártasság elsajátítása pedig hosszabb tapasztalatot és több munkát szükségei, mint azelőtt, —ha tekintem változott viszonyainkat, melyek szerint már nem azon időket éljük, midőn hazánkban a müveit emberek legnagyobb része jogot tanult, s legtöbben közölök még ügyvédi vizsgát is tettek, s a hazai jogban többé kevésbé majdnem mindenki jártas volt; hanem, hogy a gyakorlati életnek ujabb iránya, s ennek kínálkozó sok hálásb pályái mellett, ezután sokkal kevesebben lesznek, kik a megfeszített tanulmányozást és szorgalmas előkészülést igénylő jogi pályára, vagy épen a fáradságos s nem igen jutalmazó birói szakmára fogják magukat elszánni, s hogy igy a megválasztható alkalmas egyének száma ezentúl sokkal kevesebbre fog szorítkozni, mint azelőtt; ha tekintem, hogy az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való elkülönítése s az állam nevében való gyakorlása s rendezése ma már magában véve oly axiómája a jól rendezett igazságszolgáltatásnak, hogy ellene elvben szólani nem lehet, mellette pedig sokat felhozni felesleges — noha alkalmazása a közköltségek és köztelkek szaporodása szempontjából nagy óvatosságot igényel; —ha tekintem, hogy bármikép rendeztessék a választási eljárás, a választott birák teljes függetlensége és részrehajlatlansága, az emberi gyarlóságok elkerülhetlen behatása mellett — mégis mindig inkább kérdéses leend, mint a kinevezetteké, s hogy e választásoknál egészben soha nem mellőzhető politikai és pártérdekek befolyása a viszonlag legképesebbek és legérdemesebbek megválasztatását mindig kétessé teendi, — mig az élet hosszára terjedő választásokkal a választási jog bizonyos tekintetben illusoriussá válnék ; — ha tekintem, hogy a birói hatalom szinte minden európai államban, hol az igazságszolgáltatás kedvezőbb állapotnak örvend, mint nálunk, az alkotmányos szabadság mintahazáját, Angolhont is ide értve, kinevezett birák által gyakoroltatik; — s ha végre tekintem, hogy ha az eredmény a várakozásnak meg nem felelne, a nemzetnek mindig szabadságában fog állni más rendszerre, kellő szabályozás mellett, áttérni; ha — mondom, — mindezen tekinteteket összeveszem, kénytelen vagyok viszonyaink s reformjaink mai irányzata mellett a kinevezés elvét, mint az 1848-ki alkotmányos átalakulás corollariumát, magam is elfogadni. De — őszintén megvallva — nem a bánatnak egy neme nélkül afelett, hogy megint egy tényleg birt nagybecsű régi alkotmányos jogtól kell megválnunk a jelenben, mig a helyette nyert ujak előnyeinek élvezete és a nemzeti életbe való átszivárgása még csak a jövőnek marad fentartva. De midőn ezen elvet, mint a modern jogállam alakulásának követelményét, hazánkra nézve is elfogadom, — teszem azt teljes megnyugvással; mert meg vagyok győződve arról, hogy annak gyakorlati kivitele akkép fog eszközöltetni, mire már a 4. §. is utal, hogy az ország, sőt egyes helyhatóságok és vidékek lakóinak, bizonyos képesített egyéniségek iránt nyilvánuló jogos bizalma mindig méltányoltatni s figyelembe fog vétetni; és mert nem oszthatom ama, több oldalról nyilvánított aggályokat: hogy ahepotismus, proteetio, félrevezetés és politikai pártbefolyás a ki-