Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-15

60 XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. fognának kineveztetni; mig eddig — mint tudva van-— csupán a felsőbb törvényszékek birái s a kerületi táblák és váltótörvényszékek tagjai alkalmaztattak a király által vagy ennek nevében; ellenben az egyes birák s az első folyamodási törvényszékek tagjai választás vagy főispáni ki nevezésből nyert ezim és letett birói eskü jogával történt behívás folytán gyakorolták bizonyos idő- vagy ülésszakon át a bíráskodási hatalmat. Miután pedig épen ez, az ország municipiumai eddigi jogainak és kiváltságainak egyik leglényegesebb, legnevezetesebb részét képezte, nem szenved kérdést, hogy azon elvnek elfogadásával, mely szerint jövőre az ország minden birája a felség által vagy annak nevében fog kineveztetni, a mostani helyhatósági rendszernek létege tetemesen alteráltatik, s a megyéknek az 1848. XVI-ik czikk által kilátásba helyezett rendezése, a bíráskodási jogot illetőleg, mintegy praeoccupáltatik. Önkénytelenül előtérbe tolul tehát itt azon további kérdés: vájjon a magyar rendszernek ily részletes, közvetett és mintegy kiszakított átalakítása eléggé indokolva van-e ? S vájjon a birói attributióknak a helyhatóságok eddigi jogköréből való kiküszöbölése kivánatos-e? szükségcs-e? Alig hiszem — mólt. főrendek — hogy legyen valaki közöttünk, — kivált minket öregebbeket értve, — ki a megyei intézmény felemlitésénél kegyeletteljesen ne emlékeznék vissza azon lényeges, nagy szolgálatokra, melyeket ezen ősrégi intézmény hazánknak — alkotmányunk, államiságunk s nemzetiségünk fentartása, szilárdítása s kifejtése körül, régibb s ujabb időkben tőn! — Százszor el voltak ezek mondva, s a történelem és közéletünk évkönyveinek minden lapján eltörölhetlen hetükkel feljegyezve maradnak azok; az utódok pedig az egész világ előtt büszkén reá fognak mutathatni ezen páratlan becsű institutióra, mely egykor más országokban is virágzott, de nálunk majdnem 9 századon keresztül teljes életképességgel leghosszabban fenn tudta magát tartani s állami és nemzeti létünkre oly lényeges befolyással és hatálylyalbirt! S azért meg fognak nekem kegyesen bocsátani a mélt. főrendek, ha én, — ki a megyei közélet fénykorában léptem a közpályára s ott szereztem azon csekély ismereteket, melyeket utóbb szeretett hazánk szolgálatában érvényesiteni szerencsés voltam, most pedig a sors különös fordulata következtében ugyanazon téren végzem be nyilvános pályámat, —ha tartózkodás nélkül, őszinteséggel bátorkodom kitárni abbeli hitemet, hogy, ha ama válságos 1848-ki időpontban szabad választás engedtetik vala: a megcsonkított megyei szervezet mellett létesítendő parlamentaris kormányzat s a maga épségében meghagyott — de kellőleg rendezett — megyei intézmény mellett felelősség alapján időszerüleg átalakított régi központi kormányzat között, az országnak igen nagy része habozás nélkül — hazai s nemzeti érdekeink szempontjából — az utóbbit fogta volna választani. Azonban azon megyék, melyekért mi öregek lelkesültünk; azon megyék, melyek századokon át a megtámadott alkotmányosság és veszélyeztetett nemzetiség menhelyei voltak, melyeknek emlőjén legnagyobb államférfiaink növekedtek, melyek az igaz hazafiság s hazánk jogai és viszonyai alapos megismerésének legjobb iskolái voltak, — azon megyék, melyeket későbbi sajnos, de könnyen eltávolithatandott kinövéseik mellett is, az intézmény létegét illetőleg lajthántúli gáncsolói s az átalános „Komitatswirthschaft" gúnyosj vádja ellen mindig erélyesen vedrünk, -— azon megyék, melyek törvényes jogkörének megcsonkítása — a hibásan úgynevezett administratori rendszernek utógondodolata vagy titkos czélja — mint ezt az igazságos történelem egykor földeríteni fogja — soha nem volt, — ezen megyék az 1848-ki törvények alkotása óta nincsenek, s nem lehetnek többé; és ha állami s alkotmányos létünkre nézve nagyok voltak az abban alkotott epochalis törvényeknek vívmányai, — valóban az ár sem volt kicsiny, — és itt távolról sem a többé fenn nem tarthatott nemesi előjogokat akarom érteni, — melyen azokat öntudatosan vagy talán csak utólagos felismeréssel szereznünk sikerült! A miért én vigaszt és pótlást csak azon biztos reményben találok, hogy az alkotmányos szabadságnak ujabb biztosítékai, — mint a népképviselet, parlamentáris kormányzat, ministeri felelősség és sajtószabadság, — a mai európai államrendben törvényes függetlenségünk , alkotmányosságunk, s ami előttem a legfőbb — nemzetiségünk fentartására és oltalmazására — legalább is annyi, de mint várható, még több erővel és hatálylyal fognak birni, mint annak régi — úgynevezett — védfalai és sánczai; haladási és fejlődési törekvéseinket pedig