Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-48
XLVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 227 más téren szerzett tapasztalásaimat csekély erőm mértékében üdvösebben a haza hasznára fordítani képes nem lettem volna. (Helyeslés.) Lónyay Menyhért pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök! méltóságos főrendek! Zichy Ferencz gr. ur ö nagyméltóságának előadását nagy figyelemmel kisértem, és tagadhatatlan, hogy az általa előadott számok igen sok érdekes körülményt fejtettek ki a méltóságos főrendek előtt; hanem méltóztassék nekem ő nmltga megengedni, hogy mindenek előtt némely észrevételt tegyek ezen igen becses adatokkal támogatott előadásra. Mindenek előtt azt, hogy talán nem volt ezen előadás most ezen tárgyalásnál egészen a maga helyén. A költségvetés, — igaz, — oly széles keretű tárgy, hogy abba minden beleillik; de ha az összes költségvetést méltóztatnak tételenkint bírálat tárgyává tenni, jelenben még a vasúti biztosítás folytán felvett nem a legjelentékenyebbek közé tartozik, holott számos nagyobb tétel foglaltatik a költségvetésben, mely az átalános vitának méltóbb tárgyát képezheti. A mélt. főrendek nem egyszer, de több izben tanácskoztak s határoztak egyes vasutak kamatbiztositásáról. Ily alkalommal mind azon körülmények megfontolása, melyeket gr. Zichy ő nagyméltósága előadott, a mélt főrendek tanácskozásának méltó alapját képezhette volna. Az érdekes beszédre teendő észrevételeknél azon kevésbé kedvező helyzetben érzem magamat, a mennyiben ő nméltga sok alapos és érdekes adatta? s egész számsorozatokkal — hogy ugy mondjam — felvértezve jelent meg, mig én, korántsem vélve, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával az egész vasúti rendszer fog tárgyalás alá vétetni, a szükséges adatokkal el nem láthattam magamat, és igy több állítására tüzetesen és alaposan alig válaszolhatok. A kamatbiztositás kérdése oly fontos és nagy kérdés, hogy számok nélkül is hosszasan lehetne arról értekezni. Miután azonban a tárgy már előhozatott és mivel nemcsak mint a kormánynak egyik tagja, de különösen, mint pénzügyminister. minden vasuíkérdés egyszersmind pénzügyi kérdés lévén, legyen szabad ha nem is elvi vitatásokba bocsátkoznom, csak is az előadottakra egypár észrevételt tennem. Nincs annál könnyebb, mint elméletileg teFŐBBKDI NAPLÓ lS ra ,„. I. kintve valamely tárgyat megmondani, nézetünk szerint mi a legjobb; nincs annál könnyebb, mint önmagával tisztába jőni az iránt, hogy elméletileg tekintve a teendőket, melyik utat volna legczélszerübb követni, és e tekintetben bevallom, hogy a vasutbiztositási rendszernek egyénileg magam sem vagyok barátja, minek bizonyságául szolgáljon azon tény, hogy midőn 1867-ben a magyar kormány megalakult, első gondjaim közé tartozott, tekintetbe vévén anyagi hátramaradásunkat, s mu~ laszthatlan szükségét annak, hogy a legfontosabb vasutvonalok kiépíttessenek, vasúti kölcsön megkötését hoztam javaslatba, jelezvén ez által az utat, melyet a vasútépítésre nézve követni akarok, végre legczélszerübbnek tartottam, hogy az állam saját költségén építse ki azon vasutvonalakat, a melyeket mindenek előtt fontosaknak tart. Csak két körülményt említek meg, melyek mindenek felett bizonyítják, hogy kedvezőbb az államra nézve az, hogy saját hitelét igénybe véve, építse ki azon vonalakat, a melyek kiépítését szükségesnek tartja. Ezek eg3"ike az, hogy az állam önállóan s függetlenül intézkedik a vonalok iránya felett, és hogy nem egyes vállalkozók vagy vidékek érdekei szerint határoztatik meg az, második pedig az, hogy mig a kamat-biztositás mellett az állam a kölcsönvételnél is előfordulható minden kedvezőtlen eshetőség terhét viseli, azaz a vállalat létesítésére befektetett tőke kamatainak, a vállalat íiaját bevételei által nem fedezett részét fizetni tartozik: ha önmaga építi ki a vasutakat, akkor a forgalom fejlődése folytán előállott nagyobb jövedelemben is részesül, holott a kamatbiztositási rendszernél , mihelyt az előlegek törlesztetnek, ezen jövedelemfelesleg egészen a részvényeseket illeti. Nagy méltóságod igen helyesen jegyezte meg előadása wégéa, hogy nem vádolja a kormányt azért, hogy ily számos és nagy összegekre menő vasúti kamatbiztositást hozott javaslatba, azonban én még azt is állítom, hogy a törvényhozás sem vádolható ezen rendszernek ily nagy mérvbeni alkalmazása miatt, hanem ennek valódi oka leginkább a múlt idő mulasztásaiban keresendő. Midőn az elmúlt évtizedekben más államok kedvező körülmenyek közt kiépiték fő vasúthálózataikat, nálunk ez irányban vajmi kevés történt; a kormány felfogva azt, hogy ha ezen hiányt mentől előbb nem pótolja, nálunk az anyagi felvirágzás sem haladhat 80
