Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-48

228 XLVni. ORSZÁGOS ÜLÉS. s igy azon terhes kötelezettségek, melyek a bizto- j sitás folytán reánk és az utókorra háromolnak, ép a vasutak kiépítése folytán lesznek könnyebben viselhetők, mert ezen vasutak kiépitésefoly án emelkedni fog a birtok ára, az ipar és szorgalom kifejlődése lehetővé lesz, emelkedik a bel- és külkereskedés. És igy bízzunk abban, hogy azon teher, mely elméletileg súlyosnak látszik, épen ezen beruházások folytán könnyen elviselhetővé fog válni. Nagy méltóságod átalában igen érdekes és részletes beszédére még több észrevételt tehetnék, I de többeket mellőzve, még azt jegyzem meg, hogy j nagymélíóságod igen fekete színekben festette a j helyzetet. E megjegyzést méltán tehetem, mert kü- ! lönben elvileg és elméletileg többekre nézve, miket j mondott, vele egyetértek. Többek közt azt is monda, hogy a kamatbiztositási rendszer Bécsben vette eredetét. Én azt mondom, hogy nem épen Bécsben, mert a Bécsben adott engedélyek előtt már másutt is volt a vasutkamafbiztositási rendszer alkalmazva. Azt mondja továbbá ő nagyméltósága, hogy csak akkor tartaná helyesnek e rendszert, ha az ugy alkalmaztatott volna, mint 1855-ik évben a birodalomban alkalmaztatott. Akkor ugyanis több pálya — a többi közt a tiszai pálya is, a valósággal befektetett tőke után 5 és 2

/

10

%-al biztosíttatott. Ha azonban azon következtetést kell kivonni, hogy csak akkor építsen az ország pályát, ha 5 és 2

/io%"

eu kap pénzt, akkor tekintve viszonyainkat,ezt helyesnek el nem ismerhetem, mert eszerint várnunk kellett volna mindaddig, inig olcsó pénzt kaphatunk,mi annyit tett volna, | mint a, vasútépítést hosszú időre vagy talán egészen elhalasztani. Mint mindennek, ugy a pénznek is megvan a maga ára, mi a kamatban talál kifejezést, 1856-ban a pénz olcsóbb volt, tehát a vasutépi- I tésre a körülmények kedvezők voltak, és igy igen í helyesen tett az akkori kormány, hogy felhasználta azokat, sőt kár, hogy akkor több vasutat nem enge- | délyezett, mert akkor bizonyára a most reáuk nehezedő teher is csekélyebb lenne. De tudjuk, hogy akkor is sokáig nem tartottak e kedvező körülmények, mert már a tiszai és több más pályáknál is lehetetlen volt 5 és 2

/io°/o mellett az egész tőkét beszerezni, és nemsokára hekövetkezett azon idő, a midőn lotteria-kölcsön által kellett beszerezni a még hiányzott összeget. A kérdés tehát nézetem szerint most ugy áll: szabad volt-e oly mulasztásokért a felelősséget elvállalni, melyek később csak annál nagyobb áldozatokkal lettek volna pótolhatók ? Ha pedig a kérdésre azzal felelünk, a mint nézetem szerint felelni kell, hogy nem volt szabad időt veszítenünk, akkor el kellett egyszersmind fogadnunk azon feltételeket is, melyek mellett a szükséges pénzre szert tenni lehetséges volt. Egyébiránt örvendetes tudomásul szolgálhat bárkinek az alkotmányos kormányzat alatt, hogy hitelünk azóta tetemesen megszilárdult, mert míg annak idejében a biztositásnál a kamatláb 8% volt, most ez 7%-ra szállt le. Ez, ugy hiszem, az emelkedő bizalomnak világos jele, mert a pénzpiacz a magyar állam iránt nagyobb bizalommal viseltetik. A másik körülmény, a mely engem szintén azon kijelentésre késztet, hogy a színek, melyeket ő nagyméltósága használt, a valóságnál feketébbek, az, hogy számításaival mindenütt 50% üzleti költséget vett fel. r En e tekintetben hivatkozhatom a birodalom egyik legjobb és legczélszerűbben igazgatott pályájára, a melynek élén épen ő nagyméltósága áll, melynél pedig azt látjuk, hogy az üzleti költség 50%-on alul áll s évről-évre kevesebb lesz. Tehát e számítási arányt általános szabályul elfogadni nem lehet. Továbbá hivatkozott ő nagyméltósága arra, hogy a biro dalom másik részében is vannak pályák, melyek a nyert kamatbiztositás folytán nagy terhet rónak az államra, — példakép előhozta a Rudolf-pályát, mely a legkedvezőtlenebb. Ha a többi pályákat, kivált a régiebbeket, tekintjük, ellenkezőt tapasztalunk, igy például a tiszai vaspálya, mely az első kezdetben évek során nevezetes kamatbiztositást kívánt, most már a múlt évben közel 6 millió frtot téritett meg az államnak, mely összegről, a kormány és törvényhozás előre gondoskodván oly alap alkotásáról, melyből a kamatbiztositások fedeztessenek és hogy az első évek mindenesetre nagyobb terheit elviselhetőbbé tegye, mely 6 millió — mondom — ezen alaphoz csat oltatott, ugy hogy jelenleg ezen alap már 11 millióra megy. De idézhetem még a déli pályát és az államvasutat is, melyek már első kezdetben meghozták a teljes kamatjövedelmet, forgalma mindkét pályának folyvást fejlődik s igy ezen példák is mutat-