Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-48

226 XLVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. nyakká tette, és a mely őket arra bírta, hogy a technikában, a chemiában és mechanicában egy-két évtized alatt nagyobb előmeneteleket tettek, mintsem ezelőtt egész századokon tenni képesek valának. Ha tehát a magán-társulatoknak vállalatuk jó és czélszerü kezelése nem áll többé érdekökben. nincs is többé ok arra, hogy a magán-vállalatoknak az államkezelés felett, melyet mégis a legműveltebb államok nézetein szerint igen helyesen elitéltek és felette pálczát törtek, elsőbbség adattassák : a mit állításaimnak negyedik pontja bővebben bizonyitand. Mindaz, a mi eddig az érdekben találta fel legfőbb támaszát, ezt a jelen rendszer a legbonyolódottabb államellenőrködés által lesz kénytelen pótolni. Midőn a vasút megépült, annak legsolidabb, a miinek, a tapasztalásnak, a tudománynak leginkább megfelelő építése, a vállalkozó társaság legnagyobb érdekében állott, éhez control bizonyos fokig szükséges nem volt, ezt megtette a társaság azért, mert ez ellen elkövetett minden vétség a vasiüforgalomban, a melynek költsége minden hiba, minden elnézés által nevekedett, magát azonnal igen érzékenyen megboszúlta, ennek helyét most pótolni kénytelen az állam ellcnőrködés. Midőn ezelőtt a vállalkozó társulatnak érdekében állott építkezéseit legczélszerübben, legbiztosabban megtennie, bogy igy saját jövedelmének egyedüli forrását minden mellőzhető fentartási költségtől megóvja, most a vállalkozónak érdeke épen ellenkező eljárást kivan meg. Most a vállalkozó társulatnak érdeke azt hozza magával, hogy a vasutat lehető legkisebb költséggel elő tudja állítani, hogy igy a megszabott kiállítási tőkén lehetőleg sokat nyerhessen. A forgalom eredménye neki az állam által biztosítva lévén, ez gondjai közé többé nem tartozik, igy tehát az állam és a vállalkozó társulat között, a vasutak építésére vonatkozó szerződéseknek pontos teljesítése iránt nem kezeskedik többé ugy, mint ezelőtt a vállalkozó társulatoknak saját érdeke, de pótolni szükséges lesz azt az állam által gyakorlandó s túlságosan a részletekbe bocsátkozó ellenőrködés által. Ha alkalmazható ezen állitásom a vasutak megépítésére, mennél inkább el kell azt fogadni, magánál a vasúti forgalomnál a hol minden eredmény kizárólag csak a czélszerü kezeléstől függ. i Voltak egyes vonalok melyek az állam kezelése ! alatt semmi vagy igen csekély jövedelmet adtak, | de voltak olyanok is, a melyeknél az állam magára : a forgalomra még reá fizetni volt kénytelen; ugyanI ezen vasutak átadatván magán-társulatoknak, czél; szerű kezelés által nem csak jövedelmezőkké tétetI tek, de igen is fényes eredményeket adtak. A forgalom eredménye és ez az ultima ratio, kizárólag a kezeléstől függ, mit lehet pedig várni oly kezeléstől, mely többé,az érdekre alapítva nincsen, és a melynél mindent az ellenőrködés kénytelen pótolni? E téren tovább mulatni nem óhajtok nem is kívánom állításaimból mindazon következményeket levonni melyek azokból szükségképen folynak, nehogy nem akarva nagyon is mértéken túl visszaéljek méltóságtok béketürésével. Csak még egypár végszóval kívánom igazolni egész előadásomat. Mindezeket nem azért sorolom elő, hogy az előadottak által a kormányt megtámadjam. Minden hibáért, mely e tekintetben elkövettetett, nem egyedül a kormány felelős, felelős a törvényhozás is, és igy felelősek vagyunk mi is, kik ellenvetésinket, figyelmeztetésinket az egyes esetekben vagy nem, vagy nem elég erélyesen hangsúlyoztuk; felelős az elmék átalános irányzata, mely csak az óhajtandó czélt vette első vonalban figyelembe, és nem mérlegelte azon áldozatokat, melyeken ezen czél megvásároltatik. Es e tekintetben egyreszrő' közlekedéseink bátramaradása, másrészről azon óhajtás szolgál sok tekintetben igazolásul, az anyagi eszközök, és jelesen a vasutak kifejlődését mennél előbb létesíteni. De megérkezett e tekintetben is a leszámítás ideje, ezen leszámítást akartam előterjesztésem által elősegíteni, módot kívántam nyújtani, hogy egy eljárás további kifejlesztéséről lemondjunk, melynek káros következései folytatása esetében nem számtani, de mértani arányban növekednének. Erről is érveket óhajtottam adni magának a kormánynak is, oly magán igények irányában, melyek magát a rendszert tán átalánosságban kárhoztatják, de az előtti példák által félrevezetve, s a nélkül hogy magokkal komolyan számot vetettek volna, azt a magok esetében elfogadni készek, sőt talán alkalmazását sürgetnék. Es midőn ily értelemben fölszólalok, meg vagyok győződve arról, hogy