Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-48
222 XLVIII. OKSZÁGOS ÜLÉS. eugedui át és azt inkább az állam részéről segíteni. Ezen segedelem különféle módozatokban fejlődött, a legelterjedettebb és talán legezélszerübb államsegedelem abban állott, hogy az állam a maga hitelét az alakulandó társulatnak alapul átengedé oly formán, hogy a társulat vállalatába valósággal befektetendő pénzösszegét maga részéről határozott kamattal biztosította. Ezen kamat magassága a continensnek különböző országaiban az ott létező viszonyokhoz képest igen is különbözött. A magyar-osztrák birodalomben e ezélra 1856-ik évben el lőn fogadva az 5 2 / 10 % kamatláb. E neme a karaatbiztositásnak azt eszközlötte, hogy a részvénytársaság azon helyzetbe jutott, hogy részvényeit teljes értékben kiboosáthatta és elhelyezhette, maga pedig a tőkeerő azokat ugyancsak teljes értékben elfogadni kész volt, mert a kamatbiztositásban az állam által biztosított jövedelmének minimumát látta, ugyanezen jövedelemnek majoratioját pedig magától az üzlettől és annak czélszerü kezelésétől várta. A nálunk létező rendszer ellenkező eljárást követ. Nálunk a vállalkozó és vele együtt a részvényes meg nem elégszik tőkéjének az állam által meghatározott bizonyos kamatláb melletti elhelyezésével, mely kamatlábnak emelése szorgalmának és iparának fő feladata lenne; hanem maga a kamatlábnak meghatározása a vállalkozó és az állam között megkötendő alkunak legfőbb tárgyát képezi. így történt — hogy példákat mondjak. — hogy az alföldi vasútnak tőkéje, mely mértföldenként 405,000 írttal lőn elfogadva, az állam által 8 % kamattal biztosíttatott. így lőn biztosítva az észak-keleti pálya, — melynek mértföldenkénti költsége 502,970 írttal lőn elfogadva — 7 3 / lö százalékkal. így biztosittatott az arad-temesvári vasút, melynek költsége szabályozva lőn mértföldenként 496,700 frt 8% s igy tovább. Ezen eljárásnak két árnyoldala van. Ugyanis midőn 1-ör a valósággal befektetendő tőke oly magas kamat mellett biztosíttatik, egyúttal pedig megengedtetik, hogy a papírok név szerint sokkal alantabb álló kamatláb mellett bocsáttassanak ki, ez által megengedtetik egyszersmind az is, hogy a valóságos és névszerinti tőke közötti különbségből j származó nyereség, mely nyereség magának a tőI kének nevezetes részét képviseli, a műnek még | tényleges megkezdése előtt a vállalkozónak jusson. A másik árnyoldala ezen eljárásnak még jellemzőbb. Midőn az állam a vasúti vállalatba valósággal befektetendő tőkét igen magasra menő kamattal biztosítja, azaz midőn a kormány az emiitett tőkét oly magas kamattal biztosítja, melynél a legnagyobb gond, a legjobb kezelés mellett sem lehetne I forgalmi eredménye a megépítendő vasútnak, | ugyanakkor önmaga elöl a vállalkozóban saját vállalatja iránt minden érdeket; a vállalkozó igen | jól ki tudja azt számítani, hogy üzletének méghosz! szú évek során át nem lehet oly gyümölcsöző ered; menye, mint a milyen nagy nyereség háramlik reá a minden gondja és fáradsága nélkül biztosított I magas kamatláb alkalmazása által: ő tehát kizárólag az államgarantiára van utalva és csak attól, nem pedig szorgalma és iparkodásától várja vállalatának gyümölcsét. A ki az üzletek ezen nemével tüzetesen foglalkozott, tapasztalásból tudja, hogy azoknál a számításokat szigorúan valóságos alapokra kell fektetni ; az tudja, hogy egy vasúti vállalatba fektetett tőke csak igen ritkán adhat nyolczas kamatot, és hogy nem könnyen találni vállalatot, a mely keletkezésétől kezdve több generálion át állandóan és változatlanul 8-as kamatot adjon; ily előzmények mellett a szorgalomnak többé helye nincsen, és méltán el lehet mondani, hogy egy ily vállalat holt tagjává válik az állam élő testének. Azt állitám: 2-szor: mivel rövid idő alatt ezen rendszer mellett nem nagy nehézségekkel nagy eredményeket lehet előidézni, s mivel minden tényleges befektetés nélkül az országnak csak is hitelét veszi igénybe e rendszer igen nagy csáberővel bir, mely könnyen túlhajtásokra szolgálhat okul, és igy vajmi könnyen sokkal nagyobb mérvben igénybe venni képes az országnak jövő pénzbeli állapotát, mintsem az talán előre czélba vétetett volna. Ezen állításomat csak adatokkal és számok által lehet bebizonyítani; bátor leszek tehát ezeket lehetőleg sommásan, ugy mindazonáltal, hogy előadásomnak világossága a rövidség által ne szenvedjen, következőkben előadni: Magyarország vasut-hálózatja, mely részint elkészült és forgalomban van, részint már engedé-
