Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-48
XLVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 221 sen, még pedig tőkében mintegy pénzmüveleti | nyereményben megadja az egész üzlet pénzügyi eredményét, s ennélfogva a vállalkozó társulatnak j vállalatja vagyis a vasút forgalmi eredménye irányában hosszú évek során át a legnagyobb közönbösséget idézi elő. 2-or. Mivel nem nagy nehézségekkel rövid idő alatt ezen rendszer mellett igen nagy eredményeket lehet előidézni, s mivel minden tényleges befektetés nélkül az országnak csak is hitelét veszi igénybe; e rendszer igen nagy csáberővel bir, mely könnyen túlhajtásokra szolgálhat okul és igy vajmi könnyen az ország jövő pénzbeli állapotát sokkal nagyobb mértékben képes igénybe venni, mintsem az talán előre czélba vétetett volna. 3-or. Ezen rendszer szükségképen megfosztja a társulatikat természetes alapjoktól és mozgalmuknak illő és szükséges szabadságát módon túl korlátozni kénytelen. Végre 4-er. Az államra az ellenőrködésnek oly terjedelmes és bonyolódott kötelességét rója, a melynek oly kiterjedt vasúthálózaton szellemileg s anyagilag megfelelni alig képes. Igen is érzem, mily nagy súly fekszik állításaimban, mert nagyon tudom, hogy mit jelent az egy létező és oly nagy kiterjedésben kivitelben levő rendszer ellen oly határozott állításokkal fellépni; de kötelességem egész súlyának teljes érzetében minden törekvésein oda lesz irányozva, hogy állításaimat kellően indokoljam. Ha tehát nagyobb mértékben leszek kénytelen, mintsem azt magam is í óhajtanám, igénybe venni a méltóságos főrendek idejét és türelmét, engedjék, hogy ezért előre is engedékenységökre számithassak. Hogy a nálunk divatban lévő állam-garantialis rendszert alaposan meg lehessen Ítélni, szükséges annak eredetére visszamenni. Ezen rendszer előkészítette a múlt évtizednek első éveiben, még az akkori bécsi kereskedelmi és pénzügyi minisíerek egynémely, a már akkor létezett és az állam-garantiát igénybe venni kénytelenített vasúti társulatok irányában tett, és nem épen Gzélszerííeknek mondható intézkedése. Valósággal pedig életbe lépett ezen rendszer 1865-ben, amidőn az akkori bécsi birodalmi tanács ezen rendszernek alapján 7 társaságnak 206 mértföldnyi kiterjedésre 195 millió forint erejéig menő concessiokat adott. | Ezen epochának köszöni eredetét a kassa-oderbergi és az arad-gyulafehérvári vasutak concessioja. . Engedelmet kérek, hogy csak futólag érintsem, melyek voltak akkor az összes magyar-osztrák birodalomnak állapotai. Bátran el lehet mondani, hogy politikai tekintetben a birodalomnak mindkét részében a legnagyobb bizonytalanság, a legnagyobb határozatlanság uralkodott; a mi pedig a pénzbeli viszonyokat illeti, azokat számos okoknál fogva, a melyek elősorolásával a méltóságos főrendeket terhelni nem kívánom, mondom azokat a lehető legroszabbnak lehet mondani. Nem lehet tehát csodálkozni, hogy a pénzerő felismervén az akkor létező körülményeket, azokat lehetőleg ki is zsákmányolta és az államnak igen kemény törvényt szabott. Hogy azon fiuauczialis operatiók, a melyeket az állam akkor visz végbe, a midőn minden tekintetben! prosperitásnak teljes élvezetében van, azon pénzüzletektői, a melyeket rósz viszonyok között tesz, nagyon különböznek, azt, ugy tartom, bizonyítani felesleges. E helyen tehát csak hangsiílyozni kívántam, hogy a most nálunk alkalmazásban lévő garantialis rendszer a magyar-osztrák birodalomnak minden tekintetben igen roszaknak mondható viszonyai között keletkezett, és hoify már e miatt is a bizodalomnak azon fokozatát alig érdemli, a melyre felvergődni képes volt. Ezeket előre bocsátván, bátor leszek állításaimat egyenként tüzetesen bebizonyítani. Azt állitám ugyanis: 1-ör hogy ezen rendszer a vállalkozó társaságnak már előlegesen, mégpedig tőkében mintegy pénzművelet) nyereményben megadja az egész üzlet fmanczialis eredményét, a részvényeseknél pedig a vállalat valódi eredménye irányában közömbösséget idéz elő. Bátran lehet állítani, hogy az európai continensen a vasutak, csak igen kevés kivétellel, minden országban ama nagy tőkék előállítása miatt, a melyeket megépítésük igénybe vett, az államok közbejöttére és közvetlen segélyezésére voltak utalva; több országban eleintén ugyan maga az állam vette kezébe a vasutak megépítése ügyét, de a tapasztalás csakhamar azt bizonyította, hogy sokkal czélszerübb ezen ügyet a magánvállalkozási szellemnek 29*
