Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-4
12 VJ. ORSZÁGOS ÜLÉS. vesszük, azon mindenesetre dönthetlen tényt, hogy az 1848-ik évben az akkori belügyminister által kiadott szabályok még most is minden pontban és részleteikben teljes érvény ökben fönnállóknak tekintendők ; mondom, ha ezt dönthetlen tényül vesszük fel, akkor kétséget nem szenved, hogy az ülésnek jelen stádiumában igen nehezen fér kérdés ahhoz, hogy a tanácskozási rend, illetőleg a tagok számának megállapítása iránt kellő módosítást tehessünk. Én bátor voltam már a múlt ülésben fölhívni a ház figyelmét arra, hogy az 1848-ik évben a ministeri rendelet következtében megállapított és a ház által akkor elfogadott szabályokat egyátalában soha sem kívánta szoros értelemben változtathatlanokul tekinteni. E részben tényeket hozok fel, melyek azt bizonyítják, hogy mindjárt az 1861-ki országgyűlésnek kezdetén a mélt. főrendek meggyőződvén arról, hogy ezen szabályok igen hiányosak és valóban a tanácskozás rendének kellő megállapítását nem merítik ki; akkor azoknak módosítására tétetett egy indítvány, azt azonban a mélt. főrendek elejtették, elejtették pedig azért, mert ugy találták, hogy küszöbön áll a felsőháznak mindenki által óhajtott rendezése és az azóta még inkább érzett szükség, hogy maga az egész ház átalakíttassuk és igy ívj házszabályok is alkottassanak. Más részről azonban — ha nem csal emlékező tehetségem -— egyúttal az mondatott, hogy e szabályokat esak kisegítőül és használati útmutatásul, de nem mint. mindenben szorosan betüszerint alkalmazandót kívánják tovább is érvényben tartani. Hogy e részben eltérések történtek és némelyek soha nem is hozattak alkalmazásba, bátor vagvok röviden érinteni, mint például hogy az 0 Felségéhez küldendő küldöttségek golyózás utján választassanak, soha nem tartatott meg. Továbbá meggyőződtek a méltóságos főrendek a múlt országgyűlés folyama alatt arról, hogy mily késedelmes és a gyakorlatban valóban hátráltató volt a tanácskozásra nézve, hogy minden törvényjavaslatot illetőleg, háromszori szavazás kívántatott meg a házszabályok értelmében ; s hogy ez a harmadik szavazáskor minden egyes tag nevének felolvasásával történt. E részben, ha szorosan ragaszkodunk az 1848-ik IV. t. ez. 15-ik §-ának abbeli rendeletéhez, hogy nem szabad az ülés folyama alatt, hanem csak a végén válfoztaíni a szabályokon: akkor, midőn Apponyi ü excellentiájának közakarattal elfogadott azon indítványa, hogy ezentúl névszerinti felolvasás csak akkor történjék, ha a háznak 10—15 tagja kívánja, nem emeltethetett volna határozat erejére. Ezen előzményekből kiindulva, bátor voltam azon indítványt tenni, hogy a ház tagjainak határozatképes száma iránt határozat hozassék. Indított pedig erre azon gyakori visszás helyzet, a melybe a múlt országgyűlés alatt az elnökség jött, hogy t. i. nem mindig, sőt az utóbbi időkben — egész nyíltan merem kimondani •— vajmi ritkán volt 50 főrendi tag jelen, ugy hogy a határozatképtelenség majdnem mindig beállott, és akkor azon szokás vétetett föl, hogy 30 tag is elegendő. És én azt hiszem, hogy jelenleg határozott intézkedésnek szüksége forog fenn, mert ha a mélt. főrendek nem határoznak semmit, akkor természetesen szorosan a 40-ik §-t kellene alkalmazni, mert bajos mindig az elnök belátására bizni, és igy vajmi sokszor lehetlenné fog válni az ülések megtartása. Azért voltam bátor erre a mélt. főrendeknek figyelmét fölhívni, hogy ne állandó szabályul, hanem csak kiegészítő eszköz gyanánt tekintsük e szabályokat. Szögyényi László főispán: Én nem tagadhatom, hogy nekem némi kételyeim vannak az iránt, vájjon czélszerü-e, hogy most, midőn a főrendi ház rendezésének küszöbén állunk, a főrendi ház szabályai módosíttassanak és megváltoztattassanak. Mert noha tagadhatatlan, hogy az egyes szabályoknak hiányai vannak, a három évi tapasztalás azonban mégis azt mutatta, hogy azokkal nagyobb fenakadás nélkül meg lehet élni. De viszont elismerem azt, hogy e hiányos szabályok közt talán még is a léghiányosabb az, mely a határozathozatalra szükséges tagoknak számát megszabja. Ennélfogva kívánatos, hogy addig is, míg a főrendi ház szerveztetik, e tekintetben valami alkalmas módosítás léptettessék életbe. Miután ez a főrendi ház hatáskörében áll: ennek ellenmondani nem akarnék; de viszont nem tudom, vájjon czélszerü lenne-e, ha csupán csak ezen §. megvitatására szorítkoznánk. Az én nézetem ennél fogva, nem emlékezvén az indítványtétel concret értelmére •— az volna: méltóztassanak a méltóságos főrendek kebelökből egy 9—11 tagból álló bizottságot kiküldeni, mely e kérdésben ugy a „vajjon"-t, mint a ,,miként"-et fontolóra vegye; vájjon czélszerü, időszerű és szükséges-e e háznak szervezése előtt a szabályokat még most átvizsgálni és módosítani, és ha igen>
