Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-31

172 XXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. hogy a méltóságos főrendeknél a személyes megtámadás csak oly természetű, mint akárhol másutt; de a jelen esetben sokkal fontosabb e kérdés, a mennyiben bizonyos okok forognak szóban, melyek azon látszattal hozattak fel, mintha azokat én magaménak vallanám; ily föltevés ellen akarok tiltakozni. Kettő ellen kívánok tiltakozni, és annyiban nagyon nehéz helyzetben vagyok, a mennyiben az igen tisztelt igazságügyminister ur körünkből távozott, pedig épen ő irányában kívántam volna állításomat ismételni. Az igazságügyminister ur (Horváth Boldizsár a terembe lép.) Epén most fejeztem ki sajnálatomat az igazságügyminister ur távolléte miatt s nagyon örülök, hogy jeleidétében folytathatom előadásomat. Kettő ellen akarok tiltakozni. Először azt méltóztatott mondani, a tisztelt igazságügyminister ur, hogy én a méltóságos főrendeknek határozatára nézve hibásan fejeztem ki magamat, midőn azt mondtam, hogy az elvi kérdésen a méltóságos főrendek átestek, és a törvényjavaslatot gyakorlati kivitelére nézve függőben tartották. Nem mondta ugyan az igen t. igazságügyminister, hanem remek beszédéből kivehető volt az, mintha én azt mondtam volna, hogy a méltóságos főrendek akár elvi, akár czélszerüségi tekintetekből a testi büntetést fenn akarják tartani. Mindazt, a mit az igazságügyminister mondott, én oly érdekesen, oly bölcsen nem tudnám ugyan elmondani, hanem elmondhatnám utána szórói-szóra mindazt, a mit in thesi, és mit in theoria mondott, mert az én nézeteimet is kifejezik. Azt is felhozta az igen t. minister ur, mintha én a közvéleménynek fontosságát kétségbe vontam volna. Korántsem. En csak azt mondottam, hogy vigyázni kell arra, mi a valódi közvélemény. En nem szoktam minden közvéleményt, mint egy német szójárás mondja, — egy fazékba vetni, és én nem is a közvéleménynek tartozó tisztelet ellen, hanem azon cultus ellen kívántam felszólalni, melylyel minden állítólagos közvéleménynek hódolni kellene. Ez utón gyakran megtörténhetik, hogy egy tisztán hazai belügy, daczára annak, hogy hazánknak, bizonyos tekintetben sajátságos viszonyai vannak alárendeltetik egy talán külföldi közvéleménynek, vagy megtörténhetik, hogy idegen minták szerint hazánk némely részeiben keletkezett közvélemény és idő előtt kifejlett pressio, a törvényhozás felett álló hatalommá ne váljék. Ez ellen szólaltam fel; mert a valódi közvéleményt a legnagyobb tiszteletre és figyelemre méltónak tartom, és üdvözölni fogom mindig azon esetet, a mikor a törvényhozás végzése a valódi közvéleménynyel öszliangzásban van ; de mindamellett el nem ismerhetem a közvéleménynek csalhatatlanságát, mert a közvélemény vajmi sokszor subjectiv elragadtatásból vagy subjectiv érdekből veszi eredetét, vajmi sokszor, nem mondom mindenkor, különösen a törvényhozási kérdésekben, melyeknek szerencsés, igazságos és méltányos eldöntése épen az ügynek objectiv megbirálásától függ, a közvélemény irányadását feltétlenül követni nem lehet; hanem ily esetekben a közállam magas czéljának elérésére azoknak, kik ez ügynek objectiv megbirálására hivatvák, azon komoby kötelességük van, hogy még a közvéleménynek ellenére is helyt álljanak az igazság mellett. Ily értelemben figyelmeztetem a mélt. főrendeket arra, hogy a közvéleményre hivatkozás előttem nem argumentum, mert én is egy részét képezem a közvéleménynek, s meggyőződésem szerint szólok. A többire nézve, mivel az a házszabályok ezen paragraphusának határain túl esnék, kinyilatkoztatom , hogy mindazokra talán a részletes tárgyalásnál lesz alkalmam vonatkozni. (Helyeslés.) Horváth Boldizsár igazságügyminister: En csupán azon megjegyzéssel tartozom mind ő exeellentiájának mind önmagainnak, hogy köztünk félreértésforog fenn.Midőn valamely tárgyat megvitatunk, minden oldalról illustrálunk, nem csupán az előttünk szólt szónokoknak, hanem egyátalában minden felhozott érvre, melyeket egyik vagy másik körben, vagy az irodalom terén hallottunk hangoztatni, felelünk. Igaz, hogy én közvetlenül excellentiád után szólaltam fel, és voltak excellentiád előadásában tételek, melyeket megtámadtam, s melyekre nézve eltérő nézeteimet voltam bátor kifejezni; hanem abban félre értett excellentiád, mintha én azt állítottam volna, hogy excellentiád a botbüntetés fentartása mellett van. Sőt ha jól emlékszem, — és itt bátor vagyok hivatkozni a gyorsírókra, — világosan kimondtam előadásomban, hogy a jogügyi bizottság, — melynek épen excellentiád egyik kitűnő és tisztelt tagja, —- nem elvi szempontból, hanem közbiztonsági aggodalmakból, támadta meg a képv.