Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-31

170 XXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. ily fegyházak megalkotására, de azt mindenki tudja, hogy ilyeneket egyszerre felfújni nem lehet; azokat be kell rendezni, ellátni, az élelmezésről gondoskodni, s a mennyiben költségekről van szó, az országos törvényhozás is hozzá fog szólani, és mindaddig, mig ez létesittethetik, addig impune fölemelt fővel járjon-e a bú'nös? Az évnek bizonyos idejében különben semmibe sem veszik, sőt néha kényelmesebbnek is tartják az elzáratást mint az otthon való szabad járkálást. Azok tehát talán hetekig kezességre szabadon fognak bocsáttatni, mert a börtönök túl tömve vannak és igy a kihágások, a melyeknek naponkénti szaporodása ellen annyira panaszkodunk, méginkább el fognának harapózni, midőn a gyors büntetés helyett, hetekre hosszú pórázon hagyva a vétkest, el kell halasztani a büntetést. Mindezek azt bizonyítják, hogy a büntetésnek előbb czélirányosan substituálható módjáról kell gondoskodni, s ez a fő, s nem a rendes bíróságok fölállítása, mint azt Nyitramegye érdemes főispánja említette; hanem a büntetés nemeinek, lépcsőzeteinek megszabása, minélfogva a testi fenyíték által sujtandók szintoly hatályosan, mint gyorsan és érzékenyen sújtassanak. Csak is ezt ajánlja a jogügyi bizottság, mert senkinek sincsen kedve a testi fenyítéknek fontartását egész átaláuosságban ajánlani, de nem engedhetjük meg, hogy a személy- és vagyonbiztonság a testi büntetés eddigi nemeinek rögtöni eltörlése által és más czélszerübb fenyitési nemek pótlása hiányában koczkára tétessék; sem pedig alkalmat nem szabad a törvényhozásnak szolgáltatnia arra, a mit sem én sem az igazságügyminister ur bizonyára nem helyesel, hogy t. i. utóbb az elkeseredett nép a moderamen inculpatae tutelae czíme alatt maga torolja meg a szenvedett sérelmeket ; vagy hogy annak szükségessége álljon be, hogy a kihágások és bűntények elhatalmasodása folytán rögtönbiróságokat kelljen alkalmazni, mert itt tertium intermedium alig datur. Nem fogom tovább fárasztani a mélt. főrendeket, csak kifejezni kívántam azon megdönthetlen meggyőződésemet, hogy a testi fenyítéket el lehet törölni, de csak is legnagyobb veszélyeztetésével a közbiztonságnak és bátorságnak, a melyet pedig én törvényhozói állásomnál fogva, bármikép ítéljenek is felettem, koczkára tétetni sohasem engedhetek. Lipthay Béla báró: Meglehet, mélt. főrendek, hogy helytelenül fogom fel az álláspontot, de megvallom őszintén, hogy ámbár egyik és másik részről is hallottam érveket, csupán csak azon nézeteket tapasztalom, melyek szerint tulaj donképen mindkét fél ugyanazt óhajtja. Legyenek bár eltérők a nézetek az iránt, hogy a közvélemény kifolyása a botbüntetés megszüntetése avagy nem, azt mindenesetre még sem tagadhatni, hogy azok is, kik most a jelen indítvány ellen szólanak, elvben azt t mégis pártolják. — Es megint mit mondanak azok, kik a törvényjavaslat illető módosítását kívánják ? ők is csak azt, hogy a testi fenyíték megszüntetése szükséges, és abban állapodnak meg, és véleményöknek legjobb kifejezését abban találják, hogy bizonyos időt szabnak. E tekintetben azt hiszem, hogy különösen azok, a kik hivatkoztak már az első tárgyalás alkalmával hozott határozatunkra, épen ezt mellékesnek tartják, mert midőn hivatkoztak arra, hogy „a személy- és vagyonbiztosság és a fegyenczeknek erkölcsi sülyedéstől való megóvásuk mellett már a büntető rendszer jelen állapotában is eszközölhető volna". . . . ugyanazt mondják, a mi most határozottan indiíványoztatik. Mert egészen máskép állana, ha mi azt nem mondottuk volna utolsó alkalommal: igen, mi ily megszorítások mellett elfogadjuk, de csak azon feltétel alatt, hogy az csak több hónap múlva teljesüljön; hanem csak az volt a határozat, hogy akkor, midőn a kellő rendszabályok eszközöltetni fognak, és mit mond maga ezen indítvány ? — azt, hogy akkorra halasztassék, mikor meg lesznek ezen rendszabályok. Helyes volna ezen előadás akkor, ha az, a mi benne inditványoztatik, hogy t. i. e törvény foganatosítása az első fokú bíróságok szervezéséig halasztassék el, a mi hozzájárulásunk nélkül történnék. — Akkor annak idejében fogjuk megítélni, vájjon azon intézkedések, melyek azon czélból történnek, hogy a közbiztonság biztosittassék, kellők-e ? s ha nem kellők, nem fogadjuk el a törvényt, és mindaddig nem fogadjuk, el mig nem tapasztaljuk, hogy azok életbeléptetése által minden aggodalom mellőzve lesz. Ennek következtében azt hiszem, hogy a vélemények igen csekély árnyalatban különböznek. Az egyik is elvben elfogadja, a másik is; az egyik is el kívánja halasztani, a másik is ; az egyik is jövőben hozzájárulása által akarja azt szentesíteni, a