Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-31

152 XXXI. OKSZÁGOS ÜLÉS. hozás alkotmányos tárgyalása alá bocsátani. {Helyeslés.) Csáky László gróf: Méltóságos főrendek! Előre kell bocsátanom, hogy én hivatalos foglalkozásom miatt ezen törvényjavaslatnak első tárgyalása alkalmával jelen nem lévén, ez ügyben akkor nyilatkozatot nem is tehettem. Jelen törvényjavaslatnak átalános tárgyalása tűzetvén napirendre, engedjék megamélt. főrendek, hogy én ezen törvényjavaslathoz először átalánosságban szóljak, azután pedig némi módosítást is indítványozzak. A törvényjavaslat átalánosságáról szólván, először is meg kell vallanom, hogy örömmel üdvözlöm azon törvényjavaslatot, mely a J méltóságos főrendiház asztalán fekszik, mert ebben j ismét a haladásnak egyik tényét látom az egyenlőség és szabadság elve felé, és látom azt, hogy a világ más nemzeteinek utolérésére a magyar nemzetet felszólítja, és azért üdvözlöm ezen törvényjavaslatot. De üdvözlöm ezen törvényjavaslatot azért is, mert ez által megszüntetik ismét egy egyenetlenség, mely még a régi korból fenmaradt, t. i. azon egyenetlenség, hogy egyenlő bűntettekben a bűnösök nem egyenlően sújtatnak; és bizonyosan ott, hol a honpolgárok egyenlő jogai ki vannak téve, az, hogy a szükség különfélesége szerint az egyik igy, a másik másként bűnhődjék ugyanazon egy bűntett miatt, nem bírhat semmi észszerű alappal, és az sem, hogy kivétessenek százezerek az egyenlőség mértéke alól, mig millió honpolgárok alatta vannak. A jelen állásban pedig ha megtekintjük a büntető eljárást, mely most a bűntettekre nézve gyakorlatban van, az 5. §-ban egyenesen kimondja : mindazok, kik választási képességgel bírnak, mind maguk, mind feleségeik és más családtagjaik kivétetnek a botbüntetés alól. Ez az 1848-ki törvények által rendeltetett el, és ez által újra kimondatott egy uj kiváltság egy bizonyos osztály számára, hogy bizonyos bűntettekért ne ugyanazon büntetéssel illettessék, melylyel egy másik osztály. Hogyha én barátja vomék a botbüntetésnek, melyről részemről azt tartom, hogy nemcsak rósz, becsületsértő és a javulást nemcsak elő nem idézi, sőt épen a bűnösséget mozdítja elő, hanem ez volna nézetem, hanem az ellenkező, hogy t. i. a botbüntetés helyes és jogos, akkor megvallom, törvényeink értelmében és szellemében, nemzetem alkotmányos állásánál fogva kénytelen volnék azt indítványozni, hogy a botbüntetés ne szorittassék meg, hanem minden vétségre, követtessenek el azok bárki által, alkalmaztassák egyenlően. De miután én a botbüntetésnek mint immorális büntetésnek, mint a mely nemcsak nem használ, sőt rontja a nép erkölcsi érzületét, barátja nem vagyok, Örömmel üdvözlöm ez alkalmat, melyben annak teljes eltörléséhez szavazatommal járulhatok. [Helyeslés!) De tovább akarok menni mélt. főrendek és főleg le akarom irni azon állapotot, melyben a mostani büntetésnemek léteznek az országban. (Halljuk!) Azok, kik ide s tova védik ez állapotot, azt mondják, hogy botbüntetés nélkül a közbiztonságot fentartani nem lehet — ámbár nem itt a házban hallani ezt, hanem künn a nép közt — bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy épen az országbírói értekezletben megállapított szabályok III. fejezete 2. §-ban ki van mondva, hogy az által, hogy az I 848diki évtől kezdve követett gyakorlatnál fogva a testi büntetések alkalmazásának helye bűneseteknél egyátalában nem lehet, az a jövőre is eltöröltetik. Ha tehát zsiváuyokat, rablókat, gyujtogatókat és egyátalában a nagyobb bűnösöket ily diffamans büntetéssel a törvényhozás többé illetni nem akar. nem illetheti azzal a kicsapongókat sem, pl. ha valaki korcsmában poharakat tör, vagy pedig ha valamely pásztor juhait idegen helyen legelteti. De az ily csekély kihágást elkövetők is oly büntetéssel illettetnének a jogügyi bizottság véleménye szerint, melyet a törvényhozás, mert törvényhozásnak kell nevezni az országbírói értekezletet — a nagy bűnösökre vagy rablókra, szóval olyanokra, kik valóban károsak az egész társadalomra nézve,— alkalmazni eltiltott. És ebben látom én, méltóságos főrendek a mostani állapotnak igazságtalan voltát, melyet hosszabb ideig fenntartani nem lehet, és ennélfogva üdvözlöm én különös örömmel e törvényjavaslatot, mint a mely ideiglen addig, mig egy átalános rendészeti és büntetőtörvénykönyv által a bűnvádi keresetek az országban végleg codificálva lesznek, ezen nézetem szerint legkiáltóbb igazságtalanságon segít. Ezeket előbocsátva, engedjék meg a mélt. főrendek, hogy a dolog érdemére áttérjek. Ittmindenek előtt azon kérdés merül fel, hogy ha ezen törvényt helyesnek, jogosnak és hasznosnak találjuk, annak végrehajtását és pedig mielébbi végrehajtását miként lehetne eszközölni? E pontnál nézetem a jogügyi