Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-25

XXV. OESZAGOS ÜLÉS. 125 az egyiknek javítására czélszerü, a másikra épen olyan káros lehet. Tudjuk, hogy a régibb gyakorlatban, — midőn, fájdalom, más törvények szerint és más lehetőség hiánya miatt a testi büntetés mondatott ki, — a testi büntetés olyanok ellen soha sem alkalmaztatott, a kiknek testalkata ezt nem engedte meg. Ezt azért említem meg, méltóságos főrendek, mert ha a physicai alkat elégséges volt, hogy a törvények végrehajtója, a bíró, ilyen különbségei, tegyen, annyival inkább szükséges, hogy a szellemi állapotra is kellő tekintet legyen. (Helyeslés.) Lehetne e tekintetben sok példát előhozni, de miután ez tulajdonképp nem képezi a mai tanácskozás tárgyát, csak igen röviden akarom kifejteni azt, hogy mikép értem én a büntető törvény előtti egyenlőséget. A büntető törvény előtti egyenlőség, véleményem szerint, abban áll: 1-szÖr, hogy senki — tartozzék az bármely osztályhoz, nemhez, vagy népfajhoz — ugyanazt a tényt büntetlenül ne követhesse el, és ebben tökéletes egy erdőség lesz a törvény előtt. De másrészt, hogy a büntetés ugyan minden bűnöst aránylag hason mértékben érjen, de figyelemmel szellemi helyzetére és állapotára, és azon körülményekre nézve, a melyeknél fogva a büntetés neme és mértéke, ha hibásan alkalmaztatnék, a büntető igazság czéljával ellenkező eredményt szülhetne. Tehát mindenki bűnhődjék és pedig helyzetéhez aranyozott hasonló mértékben. így értem én a büntető törvény előtti egyenlőséget. Nem akarom a méltóságos főrendeket untatni, nem folytatom. (Halljuk!) Ezen előadá«omnak csak az volt czélja, indokolni azon véleménykülönbséget, mely ő excellentiája az igazságügyminister és Veszprém megye főispánjának előadása és saját véleményem közt fenforog, a mennyiben a tisztelt szónokok azon hiedelemben vannak, hogy ezen törvényjavaslat által a törvény előtti egyenlőség elvének már elég lenne téve. E tekintetben tökéletesen ellenkező véleményen lévén, 'ibbanjuj indokot látnék arra, hogy előbbi véleményemhez ragaszkodjam ezután is. Még egyre kell visszatérnem és pedig b. Lipthay Béla ő méltóságának előadására, Nem szólok előadásának azon részéről, mely a jogügyi bizottságnak véleményével összehangzásban van, nem is fektetek különös súlyt ő méltósága előadásának azon kifejezésére, melylyel a jogügyi bizottság mintegy vádoltatik, hogy eleget nem tett kötelességének. Én ő méltóságát — nem azért, hogy a jogügyi bizottságot dicsérni akarnám, — arról biztosithatom, hogy a jogügyi bizottság kötelességének teljesítésében mindent elkövetett, semmi fáradságtól nem irtózott, és hogy ezen kérdések a jogügyi bizottságban is meghányattak. Fájdalom a jogügyi bizottság nem jutott azon helyzetbe, hogy a törvényjavaslatnak egy részbeni teljesithetésére nézve azon megnyugtatást nyerhette volna, melyet b. Lipthay ő méltósága előadása tanúsított, A jogiig}

7

! bizottság,igaz, hogy véleményének indokolásában egyrészt^a börtönök hiányos voltára hivatkozott, azonban más tekintetre is fektetett súlyt, és pedig, mint véleménye olvasásából kitűnik „a büntető ügy rendezetlenségére" is, ebben nem csak épen a börtönök hiányossága, hanem még más is értetik. (Halljuk:) T En nem engedhetem tehát azt, hogy a jogügyi bizottság véleményében hézag volna, és nem is engedhetem meg azt, tudtomra legalább, hogy ez kötelességünknek mulasztása által állott be ; mindazáltal, a legnagyobb abncgatiónak adom jelét az által, hogy miután mégis találkozott körünkben valaki, a ki inditványkép azon kivánatot nyilvánítja, hogy a jogügyi bizottság még fontolóra vegye az általa említett körülményeket is, és miután az igazságügyminister ur is erre súlyt látszik helyezni, én alávetem magamat a méltóságos főrendek e részbeni elhatározásának, és részemről, — habár tagja vagyok a némikép vádolt jogügyi bizottságnak, mindamellett báró Lipthay ő méltóságának inditványához járulni kész vagyok. (Elénk helyeslés.) Tomcsányi József főispán: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek ! Megvallom, hogy mindazok, miket itt előadatni hallottam a, jogügyi bizottság véleménye ellen, tulajdonkép a véleménynyel homlokegyenest szemközt nem állanak. Mert mindazon kérdések s a felhozott elvek humanistieus tendentiák, s a törvény előtti egyenlőség, oly elvek, minket a jogügyi bizottság sem tagadott. A jogügyi bizottság csak figyelmessé tette a méltóságos főrendeket arra, hogy bármint óhajtaná is, hogy itt volna már az idő, melyben e szép elvek gyakorlatilag is életbe léptethessenek, most még 17*