Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-25

126 XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. mindaddig, mig az előzmények meg nem történnek, ezeket életbe léptethetőknek nem tartja. Ezen elvek tehát, melyek itten felhozattak, egyátalában nem támadják meg a jogügyi bizottság véleményét. A jogügyi bkotttság ellen felhozott elvek 3 részre oszthatók, t. i. a himianistikus tendendiák, a törvény előtt egyenlőség, és az azonnali életbe léptethetés szempontjaira. Humanistikus tendentiákat a mai világban talán már senki sem merne nyilván megtámadni, de ezt nem tette a jogügyi bizottság sem, azonban méltóztassanak megengedni, ha én itt olyan terjedelemben, mint az talán átalánosan értetik, még ezt sem fogadhatom el, mint a hummanismusnak nem csak a megbüntetendő vétkesre nézve vannak követelményei, hanem követelményei vannak azokra nézve is, kiket a vétkes bánt, de magára a vétkesre is, mert igen nagy kérdés humanistiküs szempontból is, mi jubu arra a naial, első ballépését elkövető egyénre nézve, anélkül, hogy én a testi fenyítéket elvileg pártolnám, — humanistikus szempontból, mondom, mi jobb rá nézve, ha egy rövidebi) absolutióval elmegy a magáéi közé, vagy pedig ha a mostani börtönökbe, a bűnök valóságos iskolájába bezáratik? (Helyeslés.) Tehát ily terjedelemben a humanistikus tendentiát sem fogadhatom el alapul. A jogegyenlőségre nézve, habár untatnám is a méltóságos főrendeket, ösztönözve érzem magamat, egy nagy emberünk mondására hivatkozni. Midőn a 48-ik évben a pozsonyi országgyűlésen a eoncessiók megadattak, mint tudjuk, akkor igen rögtönösen hozattak meg azon törvények, melyeket most is alaposaknak és fennállóknak ismerünk. Ugyanakkor egyike a törvényhozó tagoknak IIUÍJ/JAIUOMÜ tíziuu xciixuutiü, KI CIKJÍOI' rnoiaijssuiyanai fogva a dolgok élén állott és azokat vezette, ki nélkül akkor semmi törvény létre hozható nem volt, t. i. Kossuthhoz, akkori pestmegyei követhez igy szólt: Egyről megfeledkeztünk, ki kell a törvényben mondani a törvény előtti egyenlőséget is, mert ez követelménye a többi átalános törvénynek, me lyeket hoztunk. 0, kiről szükségtelen megjegyeznem, mert azt hiszem, minden ember tudja, nem azon egyének közé tartozott, kik a nehézségektől visszarettennek, talán inkább nagyon is könnyen keresztül ugrott azokon, igy felelt: Igen, ha az olyan könnyű volna, de mit akarsz, azokra is terjesszük e ki a primaenonust, vagy téged is a deresre fektessünk! Ezt máskép, mint codex nélkül el nem érhetjük. És tökéletes igazsága volt. Mai napig is itt állunk codex nélkül. 0 exja ugyan azt állítja, hogy nem a börtönrendszerhez tartozik a codex, hanem én azt tartom, hogy inkább a codexhez tartozik a börtönrendszer is. Átalános vélemény az, hogy meg : keli szüntetni a büntetés nemeinek osztályokra alI kamiazását, de úgy, hogy a ki ugyanazon nemű I bűntettet követi el, legyen az úr vagy szegény, gróf j vagy paraszt, mindenkinek hasonló büntetésben kell ! részesülnie. A bűntettek nemeit, hogy mebyikre minő í büntetés szabassék, csak a codex határozhatja meg, ! de akkor sem óhajtanám a testi fenyitéket, hanem csak azt, hogy a codex adjon nekünk módot, hogy a testi fenyitéket mikor é« bno-yan kerülhessük ki. I A jogügyi bizottság véleményét tehát a bumanisj mus, a törvény előtti egyenlőség szempontjából sem | tartom azokba ütközőnek. En elfogadom a jogügyi ! bizottság javaslatát mind a humanismus, mind a tör1 vény eiulu egy cniuäcgiicji növeíeiinéuyei szempont| jából; megvallom, hogy annak rögtön minden előz| meny nélkül és minden szükséges garantia nélkül azonnali életbe léptetését nem a humanismus tendentiáinak, hanem egyenesen a divatos eszmék pressiójából keletkezettnek tekintem. Mert itt lehetlenség | mondatik ki, mert oly helyeken, hol börtön nincs, i Mába mondják, hogy börtönnek kellene substituál• tatnij nincs börtön s igy nem lehet substituálni. i Hisz az bizonyos, hogy börtönöket lehet épij teiű; de ez még egypár évbe fog belekerülni, és talán nem fogják azt mondani, hogy a botbüntetést meg kellé szüntetni, de csak egy-két esztendő múlva mikor börtönök lesznek. Ez, azt hiszem, nemcsak a törvény czéljäba, hanem maga a törvény gyakorlati életbeléptetésének lehetőségébe ütközik. Az, hogy a testi fenyíték eddig siker nélkül használtatott, ez ismét csak érv arra, hogy tehát el kell torölni és a jogügyi bizottság nem mondja, hogy nem kell eltörölni, csak azt mondja, hogy addig ne töröltessék el, mig mással nem lehet helyettesíteni. Méltóztassanak megengedni, ha az áll a testi fenyítékre hogy siker nélkül alkalmaztatott, akkor el kellene törölni mindé

11 főnyiteket, még a halálbüntetést is, mert az is siker nélkül alkalmaztatott, a