Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-25

XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. * 121 hogy hazánkban a büntető igazságszolgáltatásban sem lesz többé az egyenlőség csupán hangzatos szó. i Nem csatlakozhatom a bizottság nézetéhez a j közerkölcsiség emelésének szempontjából sem. Mindnyájan tudjuk, méltóságos főrendek, hogy a múlt sajnos évtizedek mily szomorú befolyást gyakoroltak népünk erkölcsi életére ; a jelen alkotmányos törvényhozásnak tehát múlhatatlan kötelme, minden alkalmat és eszközt megragadni, a köz erkölcsiségnek mielőbbi — mert később késő leend — megmentésére. Erre a népnevelés nem elég, mert mindaddig, mig a büntető igazságszolgáltatás az emberi méltóságot lealacsonyító módon fog eljárni, a nép kebelében az emberi méltóság érzete nem ébredhet fel soha. Nem csatlakozhatom továbbá a jogügyi bizottság nézetéhez, a büntetést egyedül jogosító alapelveknél fogva. Nem akarom a méltóságos főrendeket a büntetésre vonatkozólag, általok nálam sokkal jobban ismert theoreticus elvekkel untatni, csak azt akarom mondani, hogy a gyakorlati életben, megyei jegyzői hivatásomban általam látott és hallott események engem tökéletesen meggyőztek arról, hogy a testi fenyíték soha, sehol, semmi tekintetben a büntetés nemes ezéljának meg nem felel. Láttam becsületes embereket, botbüntetés következtében, harmadnapra gyilkosokká válni; és hallottam megrögzött gonosztevőktől Mállott botoztatás után sarkanytyút összeütve mondani, hogy az nem is volt büntetés. Elismerem azt, méltóságos főrendek, hogy ez könnyű, olcsó és a bírákra nézve mindenesetre kényelmes büntetési eljárás; azonban ily fontos kérdésben ezt alapúi nem ismerhetem el. Tudom, méltóságos főrendek! hogy ezen törvénynek, mint minden törvénynek és különösen minden reformtörvénynek, végrehajtása nehézségekkel jár; én azonban azokat oly veszélyeseknek, mint a bizottság jelentésében előadja, nem tartom, hanem azt hiszem, hogy azokat jelenleg is legyőzni, leküzdeni lehetséges. Ez, meglehet, idealisticus fiatalkori meggyőződés ; de ezen idealisticus fiatalkori meggyőződés nagyon nagy támogatást nyer azon körülményben, hogy midőn ezen törvényjavaslat a képviselőház előtt indítványba hozatott, a képviselőház azt egyhangúlag vita nélkül elfogadta, és maga a kormány is a legnagyobb hévvel karolta fel; sőt az igazságügyministerur ő nméltósága továbbhaladva •— miért az egész hon s a külföld elismerésére és a nemzet örök hálájára számithat — a bilincs-büntetés eltörlését is javaslatba hozta. Méltóságos főrendek! En nem hiszem, nem hihetem, hogy a képviselőház, mely az általános közvéleménynek egyedüli kifolyása, oly törvényt alkosson egyhangúlag, vita nélkül, a kormánynyal együttesen, melyet végrehajtási képesség tekintetében meg lehetne támadni. Itt csak egyetlen egy alternatíva lehet, ezen alternatívát pedig nem fogadom el, mert az nem áll, nem állhat, és annak még kimondásától is eltilt engem a jelenlegi kormány, a jelenlegi képviselőház és parlamentáris rendszer iránti legmélyebb tiszteletem és annak biztosítékot nyújtása. Azért én, méltóságos főrendek! ezen törvényjavaslatot időszerűnek és végrehajthatónak tartom és mint ilyent, bátor vagyok azt a méltóságos főrendek figyelmébe ajánlani. Mi az akadályokat illeti, azoknak elhárítását egész nyugodtan látom az illető minister kezébe letéve, ki azt bizonyára sikerrel fogja eszközölni. Mi előttem szólott Lipthay Béla b. ő méltósága megjegyzését illeti; ő itt az absolutismus korszakából idézett példákat, hogy hogyan hozták be ismét suttomban a testi büntetést; de ezen példa én rám legkevésbé sem hat, mert ő ezzel csak azt bizonyította be, bog}

7 az absolut kormány alatt a törvényeket megszegni lehet, de a mi parlamentaris kormányunk alatt, parlamentaris korszakban ilyesmi nem történhetik. Mi pedig azon hézagot illeti, melyet ő méltósága a jogügyi bizottság véleményében talált: igaz, hogy ő azt félig bedugta, midőn azt visszautasittatni javasolta; én azonban azt mondom, hogy fogadjuk el a törvényjavaslatot, s akkor azon hézagegészen be lesz töltve. (Helyeslés) Fiáth Ferencz b.: Nagyméltóságú elnök! méltóságos főrendek! Nem vagyok azon physikai dispositióban, hogy véleményemet hosszasabba]) indokolhatnám, csak pár perczig fogom kegyes türelmöket igénybe venni. Mindenekelőtt mégis félreértések kikerülése végett ki kell nyilatkoztatnom, hogy a közvélemény bármi legyen, bárhol és bármikép nyilvánuljon , rám nézve, ha meggyőződésemmel ellentétben áll, semmi hatással nem bir és semmi pressiót nem gyakorol; de másrészről elismerem,hogy vannak bizonyos elvek, melyeket kimondani nem