Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-25

122 * , XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. lehet századokon át, de melyeket, egyszer kimondatván, minden eredményével és minden consequentiájával el kell fogadni. Ily két elv, mely a jelen században diadalra jutott, a humanisnius az egyik, a jogegyenlőség a másik. A hunianismus elvénél fogva a statusnak nincs joga és nincs hatalma, legalább jogosult hatalma, bárkit is kínoztatni. Szerintem pedig a testi fenyíték kínzás, s ez a büntetésnek ép oly kevéssé lehet ezélja, mint módja az igazságszolgáltatásnak. De ezentúl, mint báró Lipthay Béla barátom mondotta, igen nagy különbség van a büntetés fokaiban. Az egyikre nézve a botbüntetés még kis mértékben is alkalmazva, felér a halálbüntetéssel, mig a másikra nézve gyermekjáték, és igy mint meg nem mérhető egyformaság és jogegyenlőség szempontjából igazságtalan. Vagy mindenki legyen a testi fenyíték alá vonható, vagy senki; tertium non datur. A mi pedig illeti a vérdíj megszüntetését, a hoinagiumot, a régi feudális kor ezen szomorú maradványát, ez a kimondott egyenjogúságnál fogva, törvénykönyvünkben egy óráig sem maradhat tovább. Annálfogva én, ellenkezőleg a méltóságos főrendi ház jogügyi bizottságának véleményévé], a képviselőház törvényjavaslatát a részletes vita alapjául elfogadom. *De minthogy nem lehet figyelmen kivül hagyni az állandó jogügyi bizottságnak igen helyes érveit és alapos aggályait sem, nagyon óhajtanám határozatikig kimondatni, hogy igazságügyi miuister ő nagyméltósága szólittassék fel az iránt, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása után a eodex criminalis, a rendőrségi törvények, és ezekkel összeköttetésben álló büntető- és fegyenczházakra vonatkozó törvényjavaslatát , az alsóház asztalára mielőbb tegye le. Azon esetben, ha ifjú barátom indítványa többséget nyer, excellentiátok kegyes engedelmével bátor leszek e tekintetbeni javaslatomat előterjeszteni. Horváth Boldizsár igazságügyini mister: Méltóságos főrendek! A botbüntetésre nézve sajátszerű helyzetben vagyunk. Az országbírói értekezlet a nem-nemest felemelte a nemesek színvonalára, de csak a rendes büntető perekben; mig ellenben kihágások eseteiben, azaz a fegyelmi eljárás terén ugy intézkedett: hogy ezen előny csak azokra terjesztessék ki, a kik a választók qualificatióival bírnak. Ebből a legnagyobb anomália fejlődött ki két tekintetben: először a botbüntetéstől mentesek épen azok, a kik a legterhesb beszámítás alá eső bűntettet követték el, míg a legenyhébb beszámítást igénylő esetekben azon büntetés alkalmaztatik, a mely a legsúlyosabb ; — és másodszor meg van sértve a jogegyenlőség elve, a menuyiben az állampolgárok különböző osztályaira nézve különböző büntetés alkalmaztatik. A jogegyenlőség szempontjából a kérdés ugy áll: hogy vagy ki kell terjeszteni a botbüntetést különbség nélkül mindazokra, a kik azt megérdemelték, vagy pedig meg kell azt szüntetni mindenkire nézve egyiránt. Ha pedig a kérdést a büntetés czéljának szempontjából tekintjük: a eonsequentia szabályai szerint lehetlen kisebb fegyelmi esetekben továbbra is meghagyni a büntetésnek azon nemét, a melyet a legnagyobb bűnösökre nézve rég eltöröltünk. Mindamellett, koüy a kérdés elvi oldala élőttem már eléggé ühistrálva és kifejtve lőn, s mindamellett, hogy a méltóságos főrendek jogügyi bizottsága csak a gyakorlati kivihetőség szempontjából vétette el a képviselőház által elfogadott törvényjavaslatot : legyen szabad mégis az elv tekintetében is néhány észrevételt koczkáztatnom. Az tagadhatatlan, hogy a botbüntetés sérti az emberi méltóságot; elöli az emberben a javulás csiráját, az önbecsérzetet, s a vétkest a legjobb esetben is oda tereli: hogy szégyent ne az elkövetett tény fölött érezzen, hanem a büntetés fölött, melyet szenvedett. A botbüntetés tehát, a helyett, hogy felemelné azt, a ki tévedett, még mélyebbre taszítja le; ront a helyett, hogy javítana, A büntetésnek ilyetén nemére az államnak sem joga, sem hivatása nincs; mert megtámadja általa épen azon érdekeket, melyeket oltalma alá kell vennie. Átalában a büntetés czéljára nézve a jogtudósok véleménye egymástól eltérő. A régi iskola emberei, a kik közé én nem számítom magamat, abban nem látnak egyebet, mint a visszatorlás jogát; mig mások azt eszköznek tekintik az állam, vagy annak egyes polgárai elleni jogsérelmek megakadályozására ; vannak végre, a kik közé én is